A város határai 1Az 1809-es, 1863-as és 1909-es határok
A város határai
Eredeti cím: Limites da Cidade
Funchal városának egymást követő hivatalos határait mutatja be az 1809-ben rögzített határoktól az 1863-as királyi rendeleten és az 1909-es önkormányzati rendeleten át az 1927-ben elfogadott, jelentősen kibővített városhatárig.
1Az 1809-es, 1863-as és 1909-es határok
Az 1909. december 30-i helyi szabályrendeletet, amelyet a kerületi bizottság (Comissão Distrital) 1911. augusztus 3-án megerősített, úgy rendelkezett, hogy Funchal város és község városi területét a következő hat csúcspont által meghatározott kerület határolja:
- 1. a Reid Hotel az Estrada Monumentalon (’monumentális út’)
- 2. a Ribeiro Seco (’száraz patak’) régi hídja
- 3. a Rua do Arcebispo Dom Aires és az Estrada da Levada de Santa Luzia (’Szent Luca-levada útja’) kereszteződése
- 4. az említett út és az Avenida de Pedro José de Ornelas kereszteződése
- 5. a Caminho do Palheiro do Ferreiro és a Caminho do Terço (’rózsafüzér útja’) kereszteződése
- 6. a Ribeira de Gonçalo Aires (’Gonçalo Aires patakja’) torkolata.
A 3. és a 4. csúcspontot összekötő határvonalat olyan törtvonalként kell elképzelni, amely az Estrada da Levada de Santa Luzia minden kanyarulatát követi.
Az 1863. október 5-i királyi rendelet (alvará) szerint a város határai a következők voltak:
- délen a funchali öböl partjai
- keleten, Santa Maria Maior egyházközségében (freguesia) a Louros, Forca és Rochinha de Cima településrészek
- északon, Santa Luzia egyházközségében a Vale Formoso, Calçada da Torrinha és Ponte do Deão településrészek
- nyugaton pedig, São Pedro egyházközségében a Pico, São João da Ribeira, Maravilhas, Ribeiro Seco és Ponte Monumental településrészek.
E királyi rendelet előtt a várost a Santa Catarina-kápolna (Alexandriai Szent Katalin), a Ponte de São Paulo, a Pico-vár (’csúcs’), a Beco dos Arrifes a felső malomig, a Santa Luzia-templom, Pena, Rochinha és Encruzilhada da Forca határolta. Ezeket a határokat az 1809. december 19-i tanácsülésen kinevezett bizottság állapította meg.
2A terjeszkedés és az 1927-es határok
A város az 1803-as pusztító árvíz (aluvião) után kezdett terjeszkedni a Ribeiro Seco és a Caminho do Monte (’Monte-i út’) felé, mert számos városi épület romba dőlt, és sok családnak nem jutott lakás. A városi tanács (Câmara Municipal) 1927. október 17-i rendes ülésén úgy határozott, hogy rendkívül nagy területet jelöl ki a városnak, mélyen benyúlva a külvárosi egyházközségekbe. Határait a következőképpen állapította meg – bár a megfogalmazás korántsem világos: „A tengertől egyenes vonalban a 23. számú országutat a Caminho Velho de São Gonçalóval összekötő útig, majd a Caminho da Igreja de São Gonçalón, a Caminho do Palheiro Ferreirón, a Caminho do Terçón és a Caminho da Levada do Bom Sucessón át; innen egyenes vonalban az Estrada da Levada de Santa Luziáig, majd ismét egyenes vonalban a Muro da Coelháig (a Quinta Drolhe nevű quinta (vidéki birtok kúriával) északi oldalán); ezután a Caminho da Água de Melen és Álamoson át a Ponte da Ribeira Grandéig, majd Quinta do Leme, Pilar és Avista-Navios érintésével a Caminho de São Martinhón és a Caminho do Amparón át az Estrada Monumentalig, onnan pedig egyenes vonalban a tengerig.”
Az új határokkal a város területe csaknem megkétszereződött, és valóban túlzott méreteket öltött. Az 1909-es tanácsi határozat szerint Sé és Santa Luzia egyházközsége teljes egészében, São Pedro szinte egésze, valamint Santa Maria jelentős része tartozott a városhoz; ezért nevezték ezeket városi egyházközségeknek. Az 1927-es új felosztás nyomán a kerület (distrito) székhelyéhez az 1909-ben kijelölt területen kívül São Martinho, Santo António, São Roque és São Gonçalo külvárosi egyházközségeinek egyes részei is hozzátartoztak. Egyedül Monte plébániája (paróquia) nem járult hozzá a város nemrég megállapított területéhez. Korábbi területét körülbelül ötszáz hektárra becsülték; ma feltehetően megközelíti a 750 hektárt. A város túlzott kiterjesztése valójában nem keltette fel a lakosság figyelmét: az emberek továbbra is az 1909-ben észszerűen és helyesen megállapított határokat tekintik a tulajdonképpeni Funchal határainak. Az 1920-as hivatalos népszámlálás 24 284 lakost tulajdonított a városnak. Ez a szám mára jelentősen megnőtt, nemcsak a népesség természetes gyarapodása miatt, hanem a város 1927-es, már említett területi bővülése következtében is.
Ebben a szócikkben
Idő
Említett évek · 07-
Az 1803. október 9-i nagy árvíz, amelyet Madeira legnagyobb csapásának tartanak, elpusztította Funchalt és a sziget más részeit: mintegy 600 ember halt meg, és romba dőlt a Calhau-templom, a patakok partfalai, hidak, valamint kápolnák Machicóban, Santa Cruzban és máshol. Nyomán került sor Oudinot küldetésére és a város terjeszkedésére.
-
A funchali városi tanács egyik ülésén bizottságot neveztek ki, amely megállapította a város határait.
-
Királyi rendelet (alvará) állapította meg Funchal új városhatárait, a polgári kormányzó pedig jóváhagyta a Santa Luzia egyházközség határait rögzítő utcatérképet.
-
Városi rendelet határozta meg Funchal belterületének határait.
-
A kerületi bizottság megerősítette Funchal városhatárait megállapító 1909-es rendeletet.
-
Az 1920-as népszámlálás Ponta do Sol egyházközségben 6190, Funchal városában 24 284 lakost vett nyilvántartásba.
-
A tanács jelentősen kibővítette a várost a külvárosi egyházközségek felé.
Hely
Említett helyek · 20
- Avenida Pedro José de Ornelas
Funchal. Az 1909-es városhatár negyedik sarokpontja.
Az Avenida Pedro José de Ornelas funchali sugárút a korábban Caminho da Pena néven ismert út mai neve; az utat a Montéba vezető autóút hosszabbította meg. A város 1909-es határvonalának negyedik töréspontját jelölte.
- Caminho do Terço
Funchal. Határút az 1909-es és az 1927-es városhatár mentén.
A Caminho do Terço funchali út. Az Elucidário az 1909-ben és 1927-ben kijelölt városhatárt alkotó utak egyikeként tartja számon.
- Estrada da Levada de Santa Luzia
Funchal. Az 1909-es határ északi vonalát alkotó út.
Az Estrada da Levada de Santa Luzia sík út Funchal Santa Luzia egyházközségében. A Santa Luzia-patak közeléből az Avenida Pedro José de Ornelasig vezet, a sziget egyik legrégebbi levadája, a Santa Luzia-levada mellett. 1909-ben és 1927-ben a város északi határának részét alkotta. Szép kilátás nyílik róla, több quinta mellett halad el, és a Quinta da Palmeirához is hozzáférést biztosít.
- Estrada Monumental
Funchal. Az út, amelyen az 1909-es városhatár első sarokpontja található.
Az Estrada Monumental São Martinho egyházközség nagy részén áthaladó út; a Palace Hotel is ezen áll. Funchal 1909-es és 1927-es városhatárának kijelöléséhez is felhasználták; az 1909-es határ első töréspontja ezen az úton volt.
- Funchal
A város, amelynek határait meghatározzák.
A szigetcsoport fővárosa és a fő kapitányság székhelye, ahol a betelepülés megkezdődött; 1451–52 körül mezővárosi rangot kapott. A szigetcsoport legszélesebb öble Ponta do Garajau és Ponta da Cruz között fekszik, és védett horgonyzóhelyet kínál, bár kikötőjéről soha nem készült oceanográfiai vizsgálat. Az Elucidário éghajlati adatokkal tárgyalja Funchalt mint gyógyüdülőhelyet, és beszámol az 1906. januári zavargásokról, a dán herceg 1846. májusi látogatásáról, valamint a környék fiatal vulkáni kúpjairól.
- Monte
Funchal. Az egyetlen funchali egyházközség, amely a város 1927-es határain kívül maradt.
A Nossa Senhora do Monte egyházközség Funchal fölött, körülbelül 600 m magasságban fekszik; itt a növények később hajtanak ki, mint Funchalban. Hozzá tartozik Jardim Botânico, Igreja és Marmeleiros településrész, valamint a Quinta de Sant’Ana. Az Elucidário számos itt élő növényt említ, például akáciákat és a Sonchus fruticosust.
- Pico-erőd
Funchal. 1809-ben kijelölt határpont.
A Funchal fölött, São Pedro egyházközségben álló erőd építését a Fülöp-házi (spanyol) uralom alatt kezdték meg, és a restauráció után fejezték be. Itt található São João megszentségtelenített kápolnája. 1809-ben a város határjeléül jelölték ki. Sokáig fogvatartásra szolgált: 1668-ban itt őrizték a leváltott kormányzót, később az 1828-as Alçada 16 foglyát, majd 1844-ben az Andorinha kutterről származó foglyokat. 1888-ban átengedték, 1909-ben pedig ismét felmerült, hogy börtönként használják, de a börtönként való fenntartás költségei miatt a fogvatartást São Lázaróba helyezték át.
- Quinta do Leme
Funchal. Az 1927-es városhatár egyik pontja.
Lakott településrész és birtok Funchal Santo António egyházközségében. A Leme család székhelye és hitbizománya volt; itt állt António de Leme háza és a São Filipe-kápolna. Santo Antónióban a közvilágítás határaként is feljegyezték.
- Reid's Hotel
Funchal. Az 1909-es városhatár első töréspontja.
Az 1909-ben kijelölt városi terület határának első sarokpontja.
- Ribeira de Gonçalo Aires
Funchal. A torkolata az 1909-es városhatár hatodik töréspontja volt.
A Ribeira de Gonçalo Aires São Gonçalo egyházközségének patakja. Gaspar Frutuoso szerint Gonçalo Aires felfedezőről kapta a nevét, aki Madeira első felderítése során ereszkedett le rajta. Torkolatánál áll a járványkórház; ez a pont Funchal 1909-ben megállapított városhatárának egyik sarokpontja volt.
- Ribeiro Seco
Funchal. Régi hídja az 1909-es városhatár egyik töréspontja volt; a város 1803 után ebbe az irányba terjeszkedett.
A Ribeiro Seco Funchaltól nyugatra folyó patak, amely São Pedro egyházközség nyugati határát alkotja. A Ponte Monumental ível át fölötte, bal partján pedig a röviddel 1850 után épült Praça do Ribeiro Seco áll, amelyet ma Largo de António Nobrénak hívnak. Torkolata az Águas Doces partszakasz egyik végét jelöli; öblét a Penha de França-erőd védte, tőle nyugatra pedig a Quinta do Calaça található.
- Santa Luzia
Funchal. Északi városi egyházközség.
Santa Luzia Funchal négy városi egyházközségének egyike, a város északi, magasabban fekvő részén. 1676-ban hozták létre a Sé és Monte egyházközségek területének egyes részeiből. Jelenlegi temploma 1741 körül készült el, 1927-ben pedig a funchali bírói kerülethez tartozó bírósági körzet lett. Funchal legnedvesebb városrészeként tartják számon; 1807-től a tanács levéltárát is itt őrizték.