Közigazgatási autonómia

1901. augusztus 8-a felejthetetlen dátum szigetcsoportunk történetében. Aznap ellenjegyezte Ernesto Hintze Ribeiro tanácsos (conselheiro, a királyi tanács tiszteletbeli címe), az akkori miniszterelnök és királyságügyi miniszter azt a rendeletet, amely Madeirának a korábban az azori kerületek számára biztosított feltételekkel adta meg a közigazgatási autonómiát. Ez kétségkívül nem jelentett széles körű helyi közigazgatási jogköröket. Mégis az egyik legértékesebb előny volt, amelyben Madeira az évszázadok során részesült; a jelentős infrastrukturális fejlesztések könnyű megvalósításához nélkülözhetetlen eszközök biztosítását tekintve pedig bizonyosan a legnagyobb.

Az 1895. március 2-i rendeletet Hintze Ribeiro, João Franco és az akkori kormány többi minisztere ellenjegyezte. Ez lehetővé tette az Azori-szigetek kerületei számára, hogy a rendeletben meghatározott közigazgatási autonómiát válasszák, ha ezt a közigazgatási tisztségre választható polgárok kétharmada kéri. Az 1901. május 22-i törvény (carta de lei) módosított néhány rendelkezést, és felhatalmazta a kormányt, hogy azokat Madeirára is kiterjessze. A funchali kerületben (distrito) azonban valójában az 1901. augusztus 8-i rendelet vezette be a közigazgatási autonómiát, az 1895. március 2-i rendeletben rögzített jogkörökkel és feladatokkal. Ezeket a kerület főtanácsa (Junta Geral) nevű közigazgatási testület gyakorolta, amelynek szervezete és működése eltért az ország többi hasonló testületéétől. Megalakulásakor tizenöt, népi választással kijelölt képviselője volt, akik a különböző községeket képviselték; rendes üléseit áprilisban és novemberben tartotta. A főtanács háromtagú végrehajtó bizottságot választott. Ez a bizottság valamennyi képviselő rendes ülésein beszámolt az ülések között hozott határozatokról.

A funchali kerületi főtanács első elnöke José Leite Monteiro tanácsos volt, aki igen jelentős szolgálatokat tett a testületnek. Titkárságának első vezetője dr. Manuel dos Passos Freitas volt, aki tisztsége ellátásában nagy buzgalomról és hozzáértésről tett tanúbizonyságot.

1902-ben kezdődött a főtanácsnak juttatott bevételek beszedése. Ettől az évtől a közigazgatási testület számos közérdekű fejlesztést valósított meg, különösen az úthálózat építésében. A főtanács tevékenysége sok más közszolgáltatásra is kiterjedt: részben már meglévőkre, részben újonnan létrehozottakra. Egyre nyilvánvalóbbá vált, milyen felbecsülhetetlen előnyöket hozott e kerületnek a „közigazgatási autonómia” megadása. Későbbi rendeletek jóváhagyták és jogilag rendezték a főtanács egyes szolgálatainak helyzetét, de gazdálkodását és közigazgatási működését lényegében nem változtatták meg. Saját titkársága, pénztára és közmunkahivatala mellett a főtanácsra hárult az elmegyógyintézet, a lelencek és a rászoruló gyermekek ellátása, a szárazföldi fertőtlenítőállomás (Posto de Desinfecção Terrestre), a Bakteriológiai és Higiéniai Laboratórium (Laboratório de Bacteriologia e Higiene), az illegális kivándorlást megakadályozó rendőri szolgálat, valamint a mezőgazdasági és állattenyésztési szolgálatok fenntartása, továbbá más feladatok is.

Az 1928. július 31-i rendelet jelentősen kibővítette a közigazgatási autonómia körét, számottevően növelve jogköreit és feladatait. Egyúttal új, súlyos terheket is rótt rá, anélkül hogy ezek teljes fedezéséhez megfelelő bevételeket biztosított volna. E terhek közé tartoztak a Kereskedelmi és Közlekedési, a Mezőgazdasági és az Oktatási Minisztérium szolgálatai, valamint a Belügyi és Pénzügyminisztériumtól függő polgári kormányzóság (Governo Civil, kerületi közigazgatás), a polgári rendőrség, a közegészségügy, a szociális ellátás és a társadalombiztosítás szolgálatai.

E kerület főtanácsának bevételei a közigazgatási autonómia megadása óta a következők voltak:

Gazdasági év	Bevétel (escudo)
1902–1903	111 265,56
1903–1904	129 793,24
1904–1905	126 873,41
1905–1906	132 229,93
1906–1907	135 960,73
1907–1908	135 520,46
1908–1909	137 577,85
1909–1910	144 417
1910–1911	142 440,94
1911–1912	147 558,26
1912–1913	159 333,03
1913–1914	227 783,61
1914–1915	172 327,59
1915–1916	220 129,35
1916–1917	190 099,94
1917–1918	187 367,06
1918–1919	188 499,34
1919–1920	234 687,92
1920–1921	713 182,51
1921–1922	969 750,37
1923	1 369 834,72
1924	1 150 708,29
1925	3 881 125,99
1926	3 741 561,78
1927	3 962 817,81
1928 első féléve	2 488 376,21
1928–1929	10 680 689,52
1929–1930	10 189 945,29
1930–1931	12 459 987,57
1931–1932	11 584 328,97
1933–1934	14 398 951,57
1934–1935 (18 hónap)	20 440 337,65
1936	13 414 867,46
1937	12 057 204,87
1938	16 054 913,04
1939	20 658 134

Ekkor kezdődött meg, mint fentebb említettük, a jelentős közmunkák megvalósítása, különösen az új utak építése.

Madeira közlekedési útvonalai kétségkívül egész országunk legrosszabbjai voltak. Ennek több oka volt, mindenekelőtt a terep szinte hihetetlen tagoltsága, de a környezet más kedvezőtlen adottságai is. Többségük az út nevet sem érdemelte meg: rendszerint keskeny, nehezen és fáradságosan járható ösvények voltak, amelyek feneketlen szakadékok fölött, magas hegyek oldalában vezettek. Az utazókat szinte mindig súlyos kényelmetlenségeknek és veszélyeknek tették ki. 1901-ig, amikor a kerület megkapta a közigazgatási autonómiát, mindössze kilenc kilométernyi jó minőségű út létezett: ez Funchalt kötötte össze Câmara de Lobos (’fókák barlangja’) mezővárosával (vila). Ekkor megkezdődött egy kiterjedt úthálózat építése, amely ma is folyik. Néhány éven belül lehetővé teszi majd, hogy az egész szigetet gyors közlekedési eszközökkel könnyen bejárják, főbb településeit pedig gyorsan és kényelmesen felkeressék.

A főtanács hivatalai több különböző épületben működtek. Az 1919. augusztus 12-i rendelet a megszűnt Gyümölcsoltó Boldogasszony-szeminárium (Seminário da Encarnação) épületét 7500 escudo (1911-től portugál pénznem, = 1000 réis) ellenében e közigazgatási testület rendelkezésére bocsátotta; a főtanács szervezeti egységeinek többsége itt kapott helyet. Az 1927. április 25-i rendelet azonban visszaadta az épületet a funchali egyházmegye vallásgyakorlási bizottságának. A főtanács ezért a Szent Erzsébet-kórház (Hospital de Santa Isabel) egykori épületeibe költöztette hivatalait, amelyek 1933 októbere óta tágas helyiségekben működnek ott.