Barradas (Diogo)

Amikor Gaspar Frutuoso Tristão Teixeira, Machico első donatárius kapitányának lányairól beszél, az előzőekhez látszólag nem szorosan kapcsolódva a következőket teszi hozzá: „Ezt a Tristão kapitányt egy házában Tristão Barradasszal történt szerencsétlenség miatt – akit fidalgónak (köznemesnek) tartottak, és akit a kapitány megbüntetett: vasra verve, lábbilincsben lisztet őröltetett vele egy malomban – a király az udvarba rendelte, és megparancsolta, hogy vigye magával Catharina Teixeira nevű lányát is (amint már elmondtuk). A Barradasra kiszabott büntetés miatt Lisszabonban raboskodott, majd ítélettel a Príncipe-szigetre száműzték. Mielőtt odament volna, a király igen tisztességes házasságot szerzett a lányának. Néhány évig tartott a száműzetése; ennek végén a király visszahívta, ismét visszahelyezte a kapitányság élére, és ezután még sok éven át kormányzott.”

Az epizód érdekes képet ad a kor szokásairól és a donatáriusok önkényes hatalmának mértékéről a gyarmatosítás kezdetén. Polgári és büntetőjogi hatáskörük olyan széles volt, hogy csupán a halálbüntetéssel vagy végtag megcsonkításával járó ügyek megítélése nem tartozott rájuk, amint az Igazságszolgáltatás című szócikkben olvasható.

A röviden elbeszélt epizódhoz érdemes elolvasni azt a dokumentumot, amelyet a „Vágyódás a szülőföld után” (Saudades da Terra) 1925-ös kiadásának 138. oldalán közölnek. Különösen érdekes, és hozzávetőleges képet ad arról, miként szolgáltattak igazságot a donatáriusok idejében.