Leme

A Leme régóta ismert családnév Madeirán. António de Lemétől ered, aki a szigeten kiterjedt és jeles család őse lett.

Aszila és Tanger elfoglalásakor bátorságával és hősiességével tűnt ki a két flamand nemes, Martim de Leme és António de Leme. Az egykori Flandria Brugge városából származtak. Apjuk, Martim de Leme küldte őket a portugál király szolgálatában harcolni; bizonyos számú fegyverest vittek magukkal, akiket saját költségükön fegyvereztek fel és szereltek föl. A V. Alfonz által António de Leme javára 1471. november 2-án kiállított nemesi oklevél és címer dicsérettel említi ezt a tettet. António akkor Dom János herceg udvarának lovagja volt. Az oklevél megerősítette azt a nemesi rangot, amellyel szülőhazájában már rendelkezett, és a következő címert adományozta neki: „arany pajzsmezőben öt fekete, láb és csőr nélküli rigó átlós kereszt alakban; sisakdíszként egy ilyen rigó arany átlós kereszt között”.

António de Leme gyermekei között volt Martim de Leme, aki feltehetően apjához hasonlóan Flandriában született. Portugáliai szolgálata után hazájában magas udvari tisztségeket töltött be, majd 1483 körül Madeirára költözött. Magával vitte Ferdinánd herceg infánsnak, a Krisztus-rend (Ordem de Cristo) nagymesterének a funchali tanácshoz címzett ajánlóleveleit; a sziget akkor a rendhez tartozott. A Santo António-i (’Szent Antal’) plébánia területén sesmaria (királyi földadomány telepeseknek, megművelési kötelezettséggel) révén földeket kapott, amelyeket örököseire hagyott. Funchalban halt meg, és a Convento de São Franciscóban (Assisi Szent Ferenc-kolostor) temették el. Martim de Leme Dona Maria Adão Ferreirát vette feleségül. Az asszony apja Adão Gonçalves Ferreira volt, az első ember, aki ezen a szigeten született; ő pedig Gonçalo Aires Ferreira fia volt, aki João Gonçalves Zarco társa volt Madeira felfedezésekor.

Ő vagy egy azonos nevű fia építette a szóban forgó egyházközségben (freguesia) azt a lakóházat, amelyet ma is Quinta do Lemének neveznek, valamint a hozzá tartozó kápolnát. A kápolna építését dr. Álvaro Rodrigues de Azevedo 1535-re teszi. António de Leme Dona Catarina de Barrosszal kötött házasságot. Az asszony a hagyaték szabadon rendelkezhető harmadából (terça) hitbizományt (morgado) alapított a Ponta do Sol-i (’Nap-fok’) egyházközségben birtokolt földjeiből. A Quinta do Lemében laktak, ott is haltak meg. Egy régi családtörténeti könyv szerint „a Santo António do Campo szentélyében” temették el őket; ez kétségkívül annak az egyházközségnek a plébániatemploma.

Tőlük született Pedro de Leme, aki a róla elnevezett quintán létrehozta a Leme család hitbizományát (morgado). Kifejezetten kikötötte, hogy a Leme családnevet a hitbizomány (vínculo) mindenkori örökösének és kezelőjének tovább kell vinnie. Pedro de Lemét és elsőszülött fiát, Cristóvão de Lemét olyan okokból, amelyeket egyáltalán nem ismerünk, és amelyeket ma talán már lehetetlen feltárni, letartóztatták és Lisszabonba vitték. Mindketten ott haltak meg a börtönben, ugyanabban az évben, rövid idő különbséggel; a fiú 1556 szeptemberében. Rejtélyes drámával, talán véres tragédiával állunk szemben: elképzelhető, hogy az apát és fiát valamilyen gyalázatos bűn miatt vetették börtönbe, és ott bosszúból megölték őket, attól tartva, hogy a büntetésük enyhítése vagy a kegyelem – amelyet a nemesek könnyen elnyerhettek – ismét szabaddá teszi őket.

Pedro de Leme lánya, Dona Maria de Leme, aki Pedro Gomes Galdóhoz ment feleségül, azonnal átvette a szüleitől örökölt hitbizományos ház (casa vinculada) kezelését, majd utód nélkül halt meg. Hosszú pereskedés következett. A Quinta do Leme hitbizománya (morgadio) Francisco de Moraesre és feleségére, Dona Maria da Câmarára szállt; ők Dona Leonor de Lemének, az előző hitbizománykezelő, Dona Maria de Leme nővérének a veje, illetve a lánya voltak. A hitbizományt közvetlenül az ő lányuk, Dona Felipa da Câmara örökölte. António da Silva Barretóhoz ment feleségül, aki 1633-ban halt meg. Házasságukból született Manuel da Silva Câmara, aki ezután a hitbizomány örököse lett, de nem sokkal később, 1634-ben meghalt.

A hitbizományos ház örököse és következő kezelője Inácio da Câmara Leme volt, Madeirán szolgáló altábornagy, a Krisztus-rend lovagja és a királyi udvartartás moço fidalgója (moço fidalgo, a királyi udvartartás ifjú nemese). Jelentős tekintélynek és befolyásnak örvendett a szigeten. A 17. század közepe táján ő építtette újjá a Quinta do Leme házát és kápolnáját. 1647-ben feleségül vette Dona Isabel de Castelo Branco Bettencourt-t. Házasságukból 1649-ben született meg a birtok örököse, Francisco da Câmara Leme, aki apjához hasonlóan a Krisztus-rend lovagja és a királyi udvartartás moço fidalgója volt. Dona Francisca de Sá e Menesest vette feleségül. Ebből a házasságból 1695. július 25-én született elsőszülött fia és örököse, Pedro Júlio da Câmara Leme, aki apjához és nagyapjához hasonlóan moço fidalgo és a királyi ház lovagja volt. Ő Dona Mariana de Menesest, Pedro de Bettencourt Henriques és Dona Mariana de Meneses lányát vette feleségül.

Fia, Francisco Aurélio da Câmara Leme örökölte a hitbizományt; 1731-ben feleségül vette Dona Antónia Maria Acciaioli de Vasconcelos Betencourt-t. Elődeitől a Krisztus-rend lovagját és a moço fidalgót megillető kiváltságokat örökölte. Ő építtette teljesen újjá 1748-ban a Quinta do Leme São Filipe-kápolnáját, amelyet az abban az évben történt földrengés romba döntött, amint az a már idézett szócikkben olvasható.

A hitbizományt ezután közvetlenül az ő fiuk, Francisco António da Câmara Leme vette birtokba és kezelésbe. Sorban Dona Anna Correia Acciolit, első feleségének nővérét, Dona Maria Luiza Correia Acciolit, majd Dona Julia da Cunhát vette feleségül. Utóbbi Cunha grófjának házasságon kívül született lánya volt, és 1832-ben kolerában halt meg Lisszabonban. Francisco António da Câmara Leme utód nélkül halt meg. Halála után a hitbizomány kezelése unokaöccsére, João de Carvalhal Esmeraldo de Bettencourt de Sá Machadóra, Carvalhal 1. grófjára szállt. Így a hitbizomány a sziget leggazdagabb és legjelentősebb családjának, a Carvalhal-háznak a birtokába került.

A család egyes tagjai által használt Dom (nemesi megszólítás) címről a Resenha das Familias Titulares e Grandes de Portugal 1. kötetének 384. oldalán a következő olvasható: „A Madeira szigetéről származó Câmara Leme család tagjai… soha nem viselhették a Dom címet. A család utolsó képviselője egy idő után önkényesen a Dom címet kezdte keresztneve elé tenni. Ezt a gyakorlatot utódai is folytatták, és mivel a nekik juttatott több királyi adományban kellő ellenőrzés nélkül így szerepelt a nevük, a Dom cím használata törvényessé vált. Őfelsége így két adományt tett anélkül, hogy ez bármibe került volna neki. Másokkal is megesik ilyesmi.”

Ez a közlés nem mond ellent annak, amit egy idős madeirai fidalgo mesélt nekünk arról, hogyan kezdték használni a Dom címet a Câmara Leme család utolsó tagjai. Egyikük, amikor valamilyen királyi adományért folyamodott, neve elé D betűt írt, amely a Diz nevet jelölte. Amikor azonban megadták a kért kegyet, a királyi levelet (carta régia) fogalmazó tisztviselő figyelmetlenségből a Diz rövidítését Domnak olvasta, és ezt írta: „adományozzuk Dom ennek és ennek stb.” Állítólag innen ered a Dom cím jogtalan használata, amellyel a Câmara Leme család utolsó leszármazottai hivalkodtak.