Ferreira (Francisco Antonio)

Pályáját nyomdai betűszedőként kezdte, hivatalos iskolai végzettsége pedig mindössze az elemi iskolai vizsga volt. Maga is fájlalta, hogy nem részesült szélesebb körű és alaposabb műveltségben. Az újságírásban mégis pótolni tudta ezt a kezdeti hiányt kivételes tehetségének gazdagságával, néhány kortárs prózaíró és költő műveinek futólagos olvasásával, valamint kevés tankönyv felületes tanulmányozásával. Több lapban, különösen a Diário do Commercio (’Kereskedelmi Napilap’) hasábjain – amelynek néhány évig vezető szerkesztője volt – megmutatkozott figyelemre méltó írói tehetsége és kifejezett újságírói rátermettsége. Írásainak összetéveszthetetlen vonása a maró irónia, a csípős szatíra és a tiszteletlen gúny volt. Szellemessége, tehetsége, művészi érzéke, irodalmi ízlése, hibátlan verselése és gondolatgazdag megfogalmazása bőven ellensúlyozta gondolatainak túlzásait és szerzőjük nem mindig tiszta vagy dicséretes szándékait. Heves, változékony és nyughatatlan természete olykor sajnálatos túlzásokba sodorta. Ezeket maga is elsőként ismerte el, amikor harcias, szenvedélyes lelkesedését felváltotta a megfontoltság és a nyugalom. A gazetilha (szatirikus verses újságrovat) műfajában Francisco António felülmúlhatatlan volt; más közegben méltán tett volna szert hírnévre. Sajnálatos, hogy e kiváló írásai közül néhányat nem gyűjtöttek kötetbe.

Francisco António Ferreira Funchalban született 1870. november 25-én, Francisco António Ferreira és Dona Maria Cândida Ferreira fiaként, és ugyanebben a városban hunyt el 1912. október 24-én. A kerület főtanácsánál (Junta Geral do Distrito) írnokként dolgozott. Versei alatt rendszerint a Campos Verde álnevet használta.