Madeira kormányzó testülete 1847-ben

Az 1846-ban Minho tartományban kitört népfelkelés gyorsan átterjedt az ország más vidékeire, és történelmünkben Maria da Fonte forradalmaként vált ismertté. Miután Porto városában Junta Governativa do Porto néven ideiglenes kormány alakult, több mezővárosban és városban is megszervezték a neki alárendelt testületeket. Ezek a forradalmi mozgalmat támogatták, amely a Cabralok kormányának megdöntésére és a hatalmi körökben élvezett nagy befolyásuk megszüntetésére törekedett. Ezután valóban súlyos polgárháborús időszak következett, amely egyes külföldi hatalmak beavatkozása nélkül akár végeláthatatlanná is válhatott volna.

A forradalom 1847. április 29-én hajnalban Madeirán is visszhangra talált: a helyőrség katonái fellázadtak, és a régi nyilvános sétányon ünnepélyesen csatlakoztak a forradalomhoz és a portói kormányzó testülethez (junta governativa). Aznap reggel öt óra tájban a Hospital de Santa Isabel (Portugáliai Szent Erzsébet Kórház) udvarán összegyűlt a városi tanács (Câmara Municipal), több tisztviselő, néhány tekintélyes személy és sok helybéli; a fegyveres erők néhány méterre tőlük sorakoztak fel. A jelenlévők kihirdették a forradalom elveit, csatlakoztak a portói főtanácshoz, és kinevezték Madeira kormányzó testületét. Ennek elnöke Luis de Ornelas e Vasconcelos, alelnöke Francisco Correia Heredia lett; tagjai Diogo Berenguer, Luis Agostinho de Figueiroa és dr. José Julio Rodrigues, titkára pedig Antonio Correia Heredia volt. Luis de Ornelas e Vasconcelos kezdettől fogva nem vett részt a testület munkájában, így annak feloszlatásáig Francisco Correia Heredia hitbizományos vette át az elnöki tisztséget. A kerület (distrito) polgári kormányzója (governador civil) ekkor az érdemdús José Silvestre Ribeiro tanácsos (conselheiro, a királyi tanács tiszteletbeli címe) volt. Nem csatlakozott a forradalmi mozgalomhoz: azonnal távozott hivatalából, és előbb a Quinta do Pico de São João, majd a Quinta do Deão birtokra vonult vissza, ahol az ott élő két brit alattvaló vendégszeretete nyújtott számára oltalmat.

Madeira kormányzó testülete megalakulásának első pillanataitól fogva bámulatos tevékenységet fejtett ki, amely, úgy tűnik, még a Portugália számos településén létrejött hasonló testületek munkáját is felülmúlta. Polgári kormányzóvá nevezte ki Manuel Joaquim da Costa Andrade gimnáziumi (liceu) tanárt. Ő azonban nem sokkal hivatalba lépése után felmentését kérte, így Manuel José Júlio Guerra alezredes lépett a helyére, akit Madeira katonai parancsnokává is kineveztek. Dr. António Ribeiro Pacheco Nunest királyi ügyészhelyettessé, dr. Luís da Costa Pereirát a tanács elnökévé, dr. Juvenal Honório de Ornelast pedig tisztiorvossá (delegado de saúde) nevezték ki. Sok köztisztviselőt elbocsátottak, és olyanokkal helyettesítettek, akik csatlakoztak a forradalmi mozgalomhoz vagy elfogadták a portói főtanács által meghirdetett elveket. A helyőrség néhány tisztje magasabb rangot kapott, több őrmestert pedig hadnaggyá léptettek elő. A madeirai testület kormányzati tevékenysége olykor valóban önkényesen éreztette hatását a közigazgatás számos területén. Ez heves tiltakozást váltott ki a lakosságból, noha a testület rendkívüli felhatalmazással ruházta fel magát. Egy korabeli dokumentum szerint teljesen kiürítette a kerület közpénztárait.

Mivel a polgárháború elhúzódott, Anglia, Spanyolország és Franciaország úgy döntött, beavatkozik országunk, Portugália belügyeibe, hogy véget vessen a mindenütt terjedő anarchiának. Június 23-án megjelent Funchal kikötőjében a brit Thetis hadifregatt. Parancsnoka Madeira kormányzó testületének azonnali feloszlását követelte; a testület 1847. július 14-én eleget tett a követelésnek, és ebből az alkalomból kiáltványt intézett szigetcsoportunk minden lakójához.

Július 21-én kikötőnkben horgonyt vetett a brit Terrible és Recruit hadihajó, valamint a francia Armide fregatt. Parancsnokaik ugyanazon hónap 26-án átadták a kerület kormányzását José Silvestre Ribeiro tanácsosnak. A Palácio de São Lourençóban (Szent Lőrinc-palota) tartott átadásra nagy ünnepélyességgel került sor, és több alkalommal is kifejezték örömüket.

Augusztus 11-én, amikor a forradalmi mozgalom már véget ért, Funchal öblében horgonyt vetett a Porto városából érkező D. Luiz hadi gőzhajó. Fedélzetén a 6. vadászzászlóaljat (caçadores, könnyűgyalogság) szállította José Marques Salgueiral alezredes parancsnoksága alatt.

A témáról lásd Alberto Artur Sarmento alezredes Maria da Fonte na Madeira című füzetét.