Costa Pereira (Luiz da)

Luiz da Costa Pereira kiváló madeirai volt, aki az emberi tevékenység több területén is kitűnt. Neve mégis szinte teljesen ismeretlen nálunk, pedig halála óta mindössze 26 év telt el. A sors súlyos csapásai után utolsó éveit homályban, elfeledve töltötte, kegyetlen küzdelmet vívva a betegséggel, a nyomorral és az öregséggel.

Luiz da Costa 1818. augusztus 17-én született Funchalban. Itt végezte el a Coimbrai Egyetemre (Universidade de Coimbra) való beiratkozáshoz szükséges előkészítő tanulmányokat. Kiváló egyetemi évei alatt több díjat is elnyert, majd 1844-ben diplomát szerzett a matematikai karon. Nevét egyetemi kortársai, Teixeira de Vasconcelos, João de Lemos, José Vicente Barbosa du Bocage, Casal Ribeiro, Couto Monteiro, Gonçalves Lima, Xavier Monteiro stb. nevével együtt emlegették: a tudományok és az irodalom művelésében velük egyenrangúnak számított.

1851-ben a funchali gimnázium (Liceu do Funchal) tanárává nevezték ki. Ezt az állást néhány évig töltötte be, majd Braga kerületében (distrito) tanulmányi felügyelőként dolgozott, de ott sem maradt sokáig. Csapongó és nyughatatlan természetű volt, így nem tudta kamatoztatni azokat az adottságokat, amelyekkel a természet kivételes értelmét megáldotta. Ezért mondta róla Bulhão Pato teljes joggal: „Soha nem ismertem senkit, akiben ennyi képesség egyesült volna, de olyat sem, aki ilyen makacsul igyekezett tönkretenni őket. Nem egyszerű tehetsége volt, hanem rendkívüli képességei. Áldott alkat: mindenre volt ereje, még arra is, hogy félhomályba rejtse azt a fényt, amelynek a legragyogóbbak között kellett volna tündökölnie.”

Luiz da Costa Pereira Lisszabonban telepedett le, és hosszú éveken át szinte kizárólag színházi ügyekkel foglalkozott. Határozott tehetsége volt a színházhoz, és rendkívüli képességei színészként és szerzőként, próbavezetőként, a Teatro D. Maria II (II. Mária Színház) műszaki igazgatójaként és királyi biztosaként, valamint a lisszaboni Királyi Konzervatórium beszéd- és színészmesterséget oktató tanáraként is megmutatkoztak. Camilo Castelo Branco így nyilatkozott róla: „Ő az a Luiz da Costa, aki ifjúkoromban a színpad jelképe és mestere volt; ebben az elmében született meg a tragédia könyörtelen szenvedélyeit megteremtő valamennyi tehetség; ennek az embernek a mellkasából törtek elő azok a kiáltások, amelyek diadalittas mámorba hozták a nézőteret.”

Luiz da Costa külföldi színdarabokat fordított és alkalmazott át a portugál színpadra. Megírta a Rudimentos da arte dramatica című könyvet is, amelyből csak az első részt adta ki, egy 240 oldalas kötetben.

Fiatalkorában rendkívüli sikerrel művelte a költészetet, és munkatársa volt az ismert és kiváló O Trovador folyóiratnak, ahol João de Lemos és más, hasonló rangú költők voltak a társai. A nagy Castilho is a legmagasabb elismeréssel szólt róla. Coimbra irodalmi emlékezetében híressé vált a S. João Poetico néven ismert ünnepség, amelyet később João de Lemos páratlan leírása tett halhatatlanná. Ezen hat költő gyűlt össze meghitt társaságban, és elszavalták az ünnepségre előzőleg írt verseiket. Itt rögtönöztek Castilho tiszteletére egy később széles körben ismertté vált hatsoros verset, amelyhez minden költő egy-egy sort írt:

E neves költők között volt Luiz da Costa Pereira is, aki közvetlenül João de Lemos után a Branca Alvarinho című versét szavalta el.

A már említetteken kívül Costa Pereira megírta a Misterios de Almas című regényt, a prózát és verseket tartalmazó Reflexos (’Tükröződések’) című könyvet, valamint a Leituras sobre astronomia című tudományos művet. Korának vezető irodalmi és tudományos folyóirataiban is sok írása jelent meg. Úgy tudni, hogy kiadatlan művei között két értékes munka is volt: A Natureza és A Religião Democratica.

1893. január 18-án halt meg Lisszabonban, szegényen és teljes feledésben.