Koebel (W. H.)

Műve: Madeira old and new; London, 1909.

E mű 5. oldalán a következők olvashatók: „Érdemes megjegyezni, hogy Álvaro Rodrigues de Azevedo Frutuoso művéhez írt, 1873-ban megjelent jegyzetei rendkívül hasznosak mindazoknak, akik a régi kéziratot tanulmányozni kívánják. Dr. Azevedo Madeirán ügyvédként dolgozott; tudós ember és szabadgondolkodó volt. Ez utóbbi miatt a helyi papság rosszallását váltotta ki. A papság leghajthatatlanabb tagjai hadjáratot indítottak életmódja ellen, és azzal fenyegették, hogy halála után úgy temetik el, mint egy kutyát (a dog's funeral). Amikor azonban meghalt, a papság keserűen csalódott. A dr. Azevedo által hátrahagyott iratokból kiderült, hogy pápai bullát szerzett, amely az Egyház által adható lehető legtöbb gyászszertartást biztosította számára. Valamennyi szertartást meg is kapta, ám a közreműködő papok semmit sem kerestek szolgálatukkal, mivel mindent előre kifizettek Rómában. El lehet-e képzelni ennél elevenebb megnyilvánulását a halál utáni iróniának?”

Amit Koebel úr a dr. Azevedo által megszerzett pápai bulláról állít, nem több puszta kitalációnál. A kiváló professzor halálakor megkapta azokat a gyászszertartásokat, amelyekben minden katolikus részesülni szokott. Ebben nincs semmi meglepő, hiszen élete utolsó 10 vagy 15 évében kibékült az Egyházzal. Dr. Azevedo mindig komoly, tiszteletre méltó ember volt, így képtelen lett volna előkészíteni azt a „halál utáni iróniát”, amelyet Koebel úr neki tulajdonított. A brit szerző állításai a legcsekélyebb hitelre sem találtak.