Zsidók

A 15. században éltek zsidók Madeirán. Közülük sokan, önként vagy akaratuk ellenére, felvették a kereszténységet, miután I. Mánuel 1496 decemberében kiadta Izrael fiainak kiűzéséről szóló barbár rendeletét.

Az áttérés azonban nem védte meg a régi héber családokat a szigortól és az üldöztetéstől. Jóval 1547 előtt, amikor a Szent Hivatal Törvényszéke végleg létrejött Portugáliában, a sziget újkeresztényeit (cristãos-novos) számos sérelem és erőszak érte az országunkban akkor uralkodó türelmetlenség miatt.

„Az Azori-szigeteken és Madeirán – írja Alexandre Herculano az Origem e Estabelecimento da Inquisição em Portugal című művében –, ezeken az Atlanti-óceán magányában szinte elvesző kis földdarabokon is megismétlődtek a sértegetések és a zsidó vallás gyakorlásával kapcsolatos vádak. Alátámasztásukra könnyen akadtak tanúk, akikről később bebizonyosodott, hogy hamisan tanúskodtak.” „Ezt – teszi hozzá ugyanaz a szerző egy jegyzetben – az újkeresztények által 1544-ben Rómában bemutatott bírósági iratok tanúsítják, amelyek a Symicta 31. kötetében, a 137. lapon és az azt követő lapokon találhatók.”

Érdemes megjegyezni, hogy Dom Diogo Pinheiro, Funchal püspöke I. Mánuel király tanácskozásain mindig az evangéliumi türelem valódi elveit képviselte mindenben, ami a szerencsétlen hébereket érintette. „A zsidó vallás gyakorlásának vádjával indított perek – írja Herculano –, amelyek látszólag az ő joghatósága alá tartoztak, vagy amelyek elbírálását rábízták, rendszerint a vádlottak szabadon bocsátásával végződtek. Mivel szemtanúja volt a zsidók áttérésének, és alaposan ismerte annak történetét, mélyen meg volt győződve arról, hogy az áttérés nem volt más, mint brutális erőszak. Szerinte a rájuk kényszerített keresztség semmiféle érvénnyel nem bírt, és a megtértek éppúgy zsidók maradtak, mint azelőtt.”

Azokban az „Apontamentos e Capítulos” című feljegyzésekben és panaszpontokban (capítulos), amelyeket Ferdinánd herceg 1461-ben João Gonçalves da Câmarának, valamint a funchali kapitányság lovagjainak, fegyverhordozóinak, bíráinak, ügyvivőinek és előkelő polgárainak (homens bons, községi tisztségre választható tekintélyes lakosok) küldött, ez olvasható: „Ami azt a kéréseteket illeti, hogy zsidók és genovaiak ne kereskedjenek azon a szigeten sem vásárlóként, sem bérlőként, mert pusztulást okoznak ott, ahol tevékenykednek, azt felelem, hogy örömömre szolgál, ha ebben úgy járunk el, ahogyan az említett infáns úr, az atyám tette.”

A herceghez intézett kérvényből kitűnik, hogy Madeirán már 1461-ben is volt némi ellenszenv az izraelitákkal szemben. Ez az ellenszenv csak később mutatkozott meg igazán világosan, amikor I. Mánuel türelmetlensége és fanatizmusa utat nyitott az üldöztetésnek. Ennek az üldözött népcsoportnak a tagjai akkor is áldozatul estek, ha az országból való kiűzetés elkerülésére felvették a keresztséget.