Pinheiro (Dom Diogo)

Az egyházmegye alapításáról szóló, 1514. június 12-i Pro excellenti preeminentia pápai bullában (1. köt., 363. o.) Dom Diogo Pinheirót nevezik ki Funchal első püspökévé. A szigetcsoport a Krisztus-rendhez (Ordem de Cristo) tartozott, Dom Diogo Pinheiro pedig a rend egyik legmagasabb rangú tagja volt: Dom Priorként (D. Prior, a tomari rendház vagy a guimarãesi társaskáptalan elöljárója) és vikáriusként szolgált Tomarban, a rend székhelyén. Így ő volt a kézenfekvő választás az új püspöki székre, amelyet e hatalmas szervezeten belül, annak egészen Kelet távoli határáig terjedő lelki fennhatósága alatt hoztak létre.

Funchal első főpapja soha nem látogatott el püspökségébe, és bizonyára már új tisztsége elfoglalásakor sem gondolt arra, hogy átkeljen az óceánon, és személyesen pásztorolja nyáját. Az udvarban élvezett nagy tekintélye és befolyása, valamint államtanácsosi tisztsége és az a Desembargo do Paço (királyi legfelsőbb bíróság) bírájaként (desembargador do paço) betöltött hivatala nem tette lehetővé, hogy közvetlenül irányítsa az új egyházmegyét.

Püspöksége igazgatását azonban nem hanyagolta el. Alig több mint egy évvel annak megalapítása után Dom Duarte püspököt küldte a szigetre (I. köt., 382. o.). Ő itt valamennyi püspöki feladatot ellátta, és 1516-ban felszentelte székesegyházunkat, a funchali székesegyházat (Sé Catedral). Más vizitátorokat is küldött az egyházmegyébe, hogy felügyeljék az egyházi fegyelmet és a különféle egyházi szolgálatokat. 1526-ban halt meg, miután 12 éven át kormányozta a püspökséget.

Dom Diogo Pinheiro nemesi és előkelő családokból származott; apja dr. Pedro Esteves Marques, anyja Dona Isabel Pinheiro volt. Guimarães Dom Priorja I. Mánuel tanácsosa volt, és a már említett tisztségeket is betöltötte. Alexandre Herculano kiemeli jellembeli erényeit: volt bátorsága nyilvánosan elítélni a zsidók üldözését, és tekintélyét, valamint befolyását latba vetve megvédte őket. Még figyelemreméltóbb volt a magatartása Bragança hercege, Ferdinánd elítélésekor. A herceget 1483-ban végezték ki, mert összeesküvést szőtt II. János élete ellen. Pinheiro az udvarban azt állította, hogy a herceg súlyos igazságtalanság áldozata, és megírta a Manifesto da innocencia do duque de Bragança D. Fernando II című művet, amely António Caetano de Sousa Provas da Historia Genealogica című munkájában jelent meg.

Dom Diogo Pinheiro 1526-ban halt meg Tomarban, és ott temették el. Vieira Guimarães a nevezetes Ordem de Christo című művében így ír róla: „ma a Santa Maria dos Olivais (Olajfaligeti Szűz Mária)-templom főkápolnájában, pompás és szép síremlékben nyugszik”.