Cunha (Troilo de Vasconcelos da)

Ma már teljesen ismeretlen név nálunk, a maga korában azonban költőként és íróként jelentős hírnévre tett szert. Akik irodalomtörténetünk alaposabb tanulmányozásával foglalkoznak, ismerik a neki szentelt oldalakat Diogo Barbosa Machado Bibliotheca Lusitana (’portugál könyvtár’) és Costa e Silva Ensaio Critico dos Poetas Portugueses című művéből. 1654-ben született Funchalban, amikor apja, Bartolomeu de Vasconcelos e szigetcsoport kormányzói és főkapitányi tisztét töltötte be. Elmélyülten tanulmányozta a humán tudományokat, és különösen a nyelvek, mindenekelőtt a görög és a latin ismeretében mutatta meg széles körű tudását. Több teológiai kérdést is tanulmányozott, és ezekkel költői műveiben kívánt foglalkozni, különösen O Espelho do Invisivel című munkájában. Ebben nagy költői tehetségről tett tanúbizonyságot, de a versbe nem illő tárgy miatt a költemény nehezen érthetővé vált, és nélkülözi az ilyen alkotásokat ékesítő díszeket. Mindez annak ellenére igaz, hogy – amint Inocêncio Francisco da Silva mondja – stílusa tiszta, és nem fertőzik túlságosan a gongorista iskola hibái, amely akkoriban uralta irodalmunkat.

Iustinus latin nyelvű költeményét Justino Lusitano címmel fordította portugálra, és számos kiadatlan prózai és verses művet hagyott hátra.

Igen fontos tisztségeket töltött be, köztük a Három Rend Tanácsának titkári tisztét, és más feladatokat is ellátott. 1729. augusztus 4-én halt meg Lisszabonban.