Dias (Baltasar)

Ennek a madeirai származású férfinak a személyes körülményeiről keveset tudunk, noha korában nagy hírnévre tett szert költőként és több színjáték szerzőjeként. Műveit a nép körében mohón olvasták, és számos kiadásuk jelent meg. Homályos értesülések szerint Santana egyházközségében (freguesia) született. Feltételezzük, hogy élete jelentős részét Portugália szárazföldi részén töltötte; ott is halt meg, de halálának évét nem tudjuk megállapítani. Diogo Barbosa Machado a Bibliotheca Lusitana (’portugál könyvtár’) című művében azt írja róla, hogy „egyike volt a Sebestyén király uralkodása idején a királyságban (reino, azaz a portugál szárazföldön) működő híres költőknek, különösen a színjátékok írásában; születésétől fogva vak volt”. Inocêncio Francisco da Silva Diccionario Bibliographico című művének 1. kötete csupán Barbosa Machado rövid ismertetését veszi át.

“

„Ennek a tragédiának (a do Marquez de Mantua), amelyet később többször is újranyomtattak, szövege legutóbb Almeida Garrett Romanceiro című művének III. kötetébe került be (Obras, XV. kötet, 195–296. o.); az olvasók ott találhatják meg. Garrett ott úgy véli, hogy ez az eredetileg francia vagy provanszál románc portugál változata a 14. század végéről, legfeljebb a 15. század elejéről származik. Ha így van, bizonyosan nem Baltazar Dias írta, és bibliográfusaink tévesen tulajdonították neki. Úgy tűnik azonban, hogy a jeles kritikus erről nem tud: egyetlen szót sem ejt Baltazar Diasról, sem arról, hogy a művet valaha az ő neve alatt adták közre.

“

„Szeretnék többet megtudni erről a régi költőről. Művei – akár valóban ő írta őket, akár csak neki tulajdonítják – éppoly ismertek és elterjedtek, mint amennyire ismeretlenek személyes körülményei és életének pontos, bizonyosan megállapítható időszaka. Azt is szeretném ellenőrizni, léteznek-e a Bibl. Lus. alapján fent felsorolt és az Akadémia katalógusában is megismételt kiadásoknál korábbiak, amint az valószínűnek tűnik, ha a szerző valóban abban az időben élt, amelyet említenek. Ezt a kívánságomat azonban egyelőre nem tudom teljesíteni, mert eddigi kutatásaim nem hoztak kielégítő eredményt.

“

„Ha, mint remélem, további értesülésekhez jutok, a Supplemento kötetben beszámolok mindarról, amit sikerült megtudnom. Az viszont tagadhatatlan, hogy a Baltazar Dias neve alatt megjelent műveket – akár ő írta őket, akár nem – ismételten újranyomtatták, ha nem is mindegyiket, de a legtöbbjüket. Bár tele vannak hibákkal, amelyek gyakran eltorzítják az értelmüket, olyannyira nemzeti jellegűek és oly kedvesek a nép számára, hogy Lisszabonban és a tartományokban ma is keresik és olvassák őket. »Járjátok végig – írja egyik legkiválóbb modern szerzőnk – a falvak kunyhóit, a városokban pedig a kézművesek műhelyeit és boltjait: szinte mindegyikben megtaláljátok a S. Aleixo, a S. Catharina, az Imperatriz Porcina, a Malicia das Mulheres stb. valamelyik színjátékának számos kiadása közül az egyiket.«

Diccionario című művének VIII. kötetében Inocêncio hozzáteszi: „E költőnk életének pontos időszakáról, valamint arról, mikor nyomtatták ki először a neki tulajdonított műveket, továbbra is olyan kevés adat áll rendelkezésre, hogy minden, ami vele kapcsolatos, homályos és kétséges.” Teófilo Braga Recapitulação da Historia da Litteratura Portuguesa II. Renascença című művének 308. oldalán a következő érdekes adatok olvashatók:

“

„A vicentei iskola valamennyi költője közül őt szerette legjobban a nép. Ez a rokonszenv máig él: műveit a falvakban ma is olvassák és előadják. Egy 17. századi kézirat látását nélkülöző emberként említi; ezt az 1537. február 29-i, művei kiadására kiváltságot adó királyi rendelet (alvará) is megerősíti: »Tudatom, hogy Baltazar Dias, Madeira szigetéről való vak ember, kérvényében előadta nekem, hogy több művet írt prózában és versben. Ezeket már megvizsgálták és jóváhagyták, némelyiküket pedig ki is nyomtatták, amint azt az előttem bemutatott közokiratból láthattam. Mivel az említett, már elkészült műveit és azokat is ki kívánja nyomtattatni, amelyeket még megírni remél, továbbá mivel szegény ember, és vaksága miatt művei eladásán kívül nincs más megélhetése, arra kért, hogy alamizsnaként adjak neki kiváltságot: engedélye nélkül senki se nyomtathassa ki vagy árusíthassa műveit, meghatározott büntetés terhe mellett.« A kiváltságot megadták, és a megszegőjére harminc cruzado bírságot szabtak ki. Diasnak ugyanakkor előírták: »Ha olyan műveket ír, amelyek szent hitünket érintik, azokat csak azután szabad kinyomtatni, hogy Pedro Margualho mester megvizsgálta őket. Ha a vizsgálat során úgy találja, hogy a művekben nem esik szó olyasmiről, amiről nem volna szabad beszélni, erről igazolást állítson ki. Az igazolás birtokában engedélyezem az ilyen művek kinyomtatását; másként nem.«

Az egyházi cenzúra e szigorú szabályait az I. Henrik bíboros-infáns által 1551-ben elítélt színjátékok első jegyzéke, valamint a Bibliából és az evangéliumokból vett témájú színjátékokat betiltó későbbi jegyzékek foglalták rendszerbe. Elveszett az Auto del rei Salomão, a versbe szedett Auto da Paixão de Christo és az Auto da Feira da Ladra. A Legenda Aurea elbeszélésein alapuló Auto de Santo Aleixo és Auto de Santa Catherina, valamint a Marquez de Mantua című tragédia ma is nagyon időszerű. Élénk költői érzéke volt; ennek köszönhető, hogy a falvakban ma is olvassák a Historia da Imperatriz Porcina, az A Malicia das Mulheres és a Conselhos para bem casar című műveit. Ez utóbbi népi szatíra egyik versszakából tudjuk, hogy utolsó éveit Beirában töltötte: