Macedo (João Crisóstomo Espinola de dr., atya)

Kevés adat áll rendelkezésünkre e madeirai férfi életrajzához. Teológiából szerzett baccalaureusi (bacharel, egyetemi végzettségű) fokozatot. Előbb a São Tiago Menor (ifjabb Szent Jakab)-templom ideiglenes káplánja, majd Santa Cruz (’Szent Kereszt’) mezőváros (vila) plébánosa (vigário) volt. 1811-ben a funchali székesegyház (Sé) székeskáptalanának utasítására letartóztatták, miután ugyanezen mezőváros választott helyi bírája (juiz ordinário) panaszt tett ellene. Ő szerkesztette a Madeirán megjelent második újságot, a Pregador Imparcial da Verdade, da Justiça e da Lei című lapot, amely 1823 februárjában látott napvilágot. Bár politikai nézetei eltértek José Agostinho de Macedo nézeteitől, az utóbbi kiváló tanítványának bizonyult az erőszakos szóhasználat és a féktelen fogalmazás terén: ránk maradt írásaiban ügyesen utánozta módszereit. Közülük kiemelkedik egy 1825-ben Londonban nyomtatott, igen ritka füzet, amelynek különös címe a következő: O Tramista Descoberto! Converça do cónego Francisco B-r-o, da cidade do Funchal, com o seu moço Simão Caraça, que foi estudante e servio de economo, por alguns anos, em hum beneficio da Igreja da Ponta do Sol da ilha da Madeira, ouvida pelo padre João Vicente do O-v-a no pateo do mesmo cónego. A 98 oldalas, nyomdahibákkal teli füzet főként Madeira kormányzójával, Sebastião Xavier Botelhóval foglalkozik. Magáról a névtelenségbe burkolózó szerzőről is kevéssé hízelgő megjegyzéseket tesz; a névtelenség révén a szerző nagyobb biztonságban volt a rá esetleg terelődő gyanúval szemben.

A portói forradalom által meghirdetett eszméket követte, és 1822-ben Madeira pótképviselőjévé választották. Az abszolutizmus visszaállítása után azonban elküldte képviselői megbízólevelét a juiz de fora (a korona által kinevezett, kívülről érkező bíró) részére, „mert nem akart tovább magánál tartani egy olyan okmányt, amelyet illetlennek tartott”.

Írásaiban gyakran szélsőséges hangot ütött meg, és más, számunkra ismeretlen okokból is maga ellen fordította Funchal befolyásos köreit. Az ellenszenv egy 1822. február 9-én történt megdöbbentő esetben csúcsosodott ki, amely nálunk óriási botrányt kavart, és a királyság (reino, azaz a portugál szárazföld) területén is nagy visszhangot váltott ki. A helyi tüzérzászlóalj néhány tisztje, tisztjelöltje és őrmestere felkereste dr. Espinola de Macedót a régi Rua da Conceição (’Szeplőtelen Fogantatás’) nevű utcában lévő otthonában. Erőszakkal kirángatták, majd a pellengérhez (pelourinho, a községi bíráskodás jelképe, kőoszlop) hurcolták, ahol fényes nappal, sok ember szeme láttára – egy korabeli írás szavaival – „vesszővel verték, meggyötörték és megalázták”. A támadókat letartóztatták és bíróság elé állították; súlyos börtönbüntetésre és deportálásra (degredo) ítélték őket. Az abszolutista kormány hatalomra kerülése azonban a segítségükre volt: visszanyerték szabadságukat.

Funchal városi tanácsának 1822. február 8-i üléséről készült jegyzőkönyv szerint dr. Macedo, Santa Cruz plébánosa „kézirataiban és nyomtatott műveiben nyilvánosan sértegetett másokat: rendszeresen támadta a tisztességes polgárokat, a törvényesen működő, hasznos testületeket és valamennyi fennálló hatóságot”. A sziget bíróságain ügyvédként mégis kiváló szónokként és vitázóként szerzett hírnevet, újságíróként pedig korának legjobbjai közé tartozott.

Dr. Macedót 1823-ban politikai bűncselekmények miatt elítélték, és a királyságon kívülre deportálták. Az év májusában az angol Fanny briggen indult Funchalból Gibraltárba. 1828-ban, előrehaladott korában hunyt el.