Porto Santo (gyógyhely)

A szomszédos Porto Santo (’szent kikötő’) szigetét régóta ajánlják kiváló gyógyhelyként bizonyos betegségek kezelésére. Mégsem keresi fel több madeirai látogató: nincsenek szállodák és megfelelő szálláshelyek, a személyszállító hajók pedig nélkülözik a kényelmet, a gyorsaságot és a biztonságot. Ezt Madeirán mindenki tudja. dr. Nuno Silvestre Teixeira, aki orvosi iskolánk tanára, a kerület (distrito) tisztiorvosa (delegado de saúde) volt, és tanulmányaival, valamint kiváló írásaival az orvostudomány jeles művelőjének bizonyult, hosszú időszakokat töltött a szigeten. Állítása szerint egy Porto Santón töltött időszak sokkal jótékonyabb és egészségesebb hatású, mint ugyanennyi időt eltölteni egy gyógyvíz lelőhelyén, annak vizét fogyasztva.

Érdemes itt megörökítenünk dr. Nuno Teixeira szavait: véleményünk szerint kimerítően tárgyalják ezt a kérdést.

Az említett orvos szerint Porto Santo szigete gyógyhelyként egyedülálló, mert olyan előnyöket és egészségügyi adottságokat egyesít, amelyek tudomásunk szerint sehol másutt nem találhatók meg együtt, ráadásul ilyen kiváló minőségben. Egyszerre kínálja a tengeri fürdőzést, vagyis a talasszoterápiát egy olyan strandon, amelynek egyetlen külföldi országban sincs párja; a szőlőt, amelynél jobbat nem ismerünk; és az ásványvizet, amely kiállja az összehasonlítást Portugália és a külföld legjobb vizeivel. Kérdezzük: a világ melyik gyógyhelye kínálja azokat az egészséget szolgáló, jótékony lehetőségeket, amelyek Porto Santót jellemzik, ahol a beteg egyszerre talál tengeri fürdőket, szőlőt és ásványvizet? Egyet sem ismerünk Porto Santón kívül: egyedül Porto Santót. Külföldön a strandok messze vannak a gyógyforrásoktól, így a tengeri fürdőzés nem kapcsolható össze az ásványvizes kúrával. Úgy véljük, hazánkban sehol sem alkalmaznak szőlőkúrát; külföldön pedig ez a kezelés, az ampeloterápia önállóan folyik, nem kapcsolják össze a tengeri fürdőzéssel és az ásványvizekkel. Porto Santo tehát az egyetlen hely, amely a szervezetre ható három nagy tényezőt – a tengert, a szőlőt és az ásványvizet – együtt kínálja. Szükség esetén mindhármat egyszerre lehet alkalmazni, páratlan tisztaságú körülmények között és páratlan gyógyhatással.

“

„Fürdőhelyként Porto Santónak van az általunk ismert legjobb strandja, amelyet a külföldiek nagyra becsülnek, sőt csodálnak. Három légua hosszan húzódik a tiszta, sárgás, aranyszínű homok; nincsenek benne sziklák, amelyek sziklamedencéket alkotnának, ahol fürödni lehetne, mint Portugália egyes strandjain.

“

„A tengervíz rendkívül tiszta: semmiféle hulladék nem szennyezi, mert az öbölbe (baía) nem torkollnak sem szennyvízcsatornák, sem ipari üzemek csatornái. A tengerfeneket zátony (restinga) alkotja, amely a hullámtörőtől nagy távolságig magasan húzódik. Így az úszni nem tudó fürdőző messzire eltávolodhat a strandtól anélkül, hogy elveszítené a talajt a lába alól; ezért a strand különösen alkalmas hölgyek számára. Itt nincs szükség fürdőmesterre, mert nincsenek olyan áramlatok, amelyek az úszni nem tudó fürdőzőket a nyílt tengerre sodorhatnák, ahogyan az Portugália szárazföldi strandjain időnként megtörtént.

“

„A Porto Santo-i strand mindezen kiváló tulajdonságait az öbölfenék egyenletessége tetőzi be: mindig sík, mindenütt egyforma, nincsenek rajta mélyedések vagy gödrök, amelyekben a tapasztalatlan fürdőző hirtelen elmerülhetne. Ilyenkor a visszahúzódó hullám örvénye is a mélybe rántaná; ez minden strandon veszélyt jelent, Porto Santo strandján azonban nem fordul elő.

“

„Ideális strand tehát, amelyben minden elképzelhető előny egyesül; külföldön sem ismerünk hozzá foghatót. Régebben a városban lakó néhány angol család is felkereste: sátraikkal kifejezetten azért utaztak Porto Santóra, hogy ezen a pompás strandon fürödjenek. A strand egyben az ott nyaraló családok klubja vagy találkozóhelye is: esténként összegyűlnek, beszélgetnek, énekelnek, zenélnek és játszanak.

“

„Szóltunk a strandról, lássuk most a szőlőt. Ismertünk egy urat, aki családjával Párizsban élt, és akivel igen jó barátságban voltunk. Nyolcvanhárom éves volt, amikor bemutattak neki bennünket; korához képest igen jó állapotban volt, noha őt sem kerülték el az időskor szokásos bajai. Mint mondtam, Párizsban élt. A nyári meleg első napjaival teljesen elvesztette az étvágyát: a szőlőn kívül semmit sem kívánt. Párizs piacain azonban csak szeptemberben jelent meg a szőlő, ő pedig nem várhatott addig, mert már július elején elment az étvágya. Ezért, ahogy mondogatta, Porto Santóra jött táplálkozni. Ő kezdett elsőként szőlőt enni, és ő hagyta abba utoljára. Mivel akkoriban a szüret szeptember végéig tartott, július közepétől szeptember végéig, vagyis két és fél hónapon át evett szőlőt. Csak szőlőt evett, mert semmilyen más ételt nem kívánt. Attól az évtől kezdve, amikor megismertük, élete végéig minden évben eljött Porto Santóra szőlőt enni. Mindenkinek azt mondta, hogy amióta elkezdte a szőlőkúrát, sokkal jobb az egészsége, megszűnt minden szokásos panasza, és biztos volt benne, hogy a szőlő meghosszabbította az életét és jelentősen javította az egészségét. Kilencvennégy éves korában halt meg.

“

„Lássuk most Porto Santo ásványvizeit. Közismert tény, hogy Porto Santo vizének fogyasztásától javul a gyomorbántalmakban szenvedők állapota, különösen ha a vizet ott, magán a szigeten, a forrásánál isszák. Szeretnénk elmondani egy általunk ismert, egészen rendkívüli esetet, amely Porto Santo vizének szinte csodás hatását bizonyítja. Élt itt egy fiatalember, aki ebben a városban ugyanabba a gimnáziumba (liceu) járt, mint mi. Nagyon tehetséges volt, korának egyik legkiválóbb költője, különösen a humoros műfajban: mulatságos verses tárcáit nagyra becsülték a városban. Sajnos fiatalon meghalt tüdőtuberkulózisban, amelyben néhány éven át szenvedett. A már megszűnt Banco Comercial da Madeira magas rangú alkalmazottja volt. Betegsége miatt minden évben elkísérte Porto Santóra a bank igazgatóját és alapítóját, a jelentős birtokost és köztiszteletben álló João de Sales Caldeirát. A fiatalembernek, akiről beszélünk, mint minden tuberkulózisos betegnek, emésztési zavarai voltak. A gyomra azonban annyira érzékeny volt, és olyan keveset tűrt, hogy minden ártott neki. Csak folyadékot fogyasztott: a gyomra semmilyen rágást igénylő ételt nem fogadott be, mert azt rögtön kihányta, és hasmenése támadt tőle. A húslevest is le kellett szűrni; egyetlen rizsszem vagy egy apró tésztaszál is elég volt ahhoz, hogy emésztési zavart okozzon. Itt, Madeirán valóságos gyötrelem volt az őt ellátó hölgy számára az étkeztetése, amint azt nemegyszer hallottuk tőle. Gyomra csak a leszűrt húslevest tűrte meg, Porto Santón viszont mindent megevett: káposztalevest, sárgadinnyét, görögdinnyét, szőlőt stb., és semmi sem ártott neki. Tény, amit állítunk, mert sokszor magunk is tanúi voltunk. Lehetséges, hogy gyomrának ez a rendkívüli tűrőképessége több tényező – a pihenés, az éghajlat, a levegő – együttes eredménye volt, de bizonyára a víz játszotta a legfontosabb szerepet.

“

„Összefoglalva: a tengeri fürdőzés, a szőlő és az ásványvizek – ez az a hármas előny, amely Porto Santót gyógyhelyként ajánlja. Ebben bizonyára egyetlen más gyógyhely sem múlja felül, sőt még csak fel sem ér vele.