Porto Santo (vízrajz)

E címszó alatt röviden ismertetjük a sziget rakpartjait, öbleit, kikötőhelyeit, strandjait, sekély zátonyait, sziklaszigeteit és patakjait. Porto Santo (’szent kikötő’) déli partján, csaknem a sziget teljes hosszában húzódik a róla elnevezett öböl. Keleten az Ilhéu de Cima (’felső sziget’), más néven Ilhéu do Farol, nyugaton az Ilhéu de Baixo (’alsó sziget’), más néven Ilhéu da Cal határolja; a két pont között mintegy négy tengeri mérföld a távolság. Viszonylag tágas kikötőhelyet alkot, ahol minden méretű hajó könnyen horgonyozhat. Az öblöt hosszának nagy részén gyönyörű, finom sárga homokú strand szegélyezi. A strand meglehetősen széles, körülbelül kilenc kilométer hosszú, és nincsenek rajta sem víz alatti sziklák, sem sziklatömbök. Kétségkívül egész országunk egyik legszebb strandja. Enyhén lejt, mindig nyugodt, kristálytiszta tenger mossa, és nincsenek rajta mocsarak vagy pangó vizek: minden adottsága megvan ahhoz, hogy kiváló fürdőhely legyen. Porto Santo mezővárosának (vila) kikötőhelyén ma kikötőmóló áll, amely jó szolgálatot tesz az ott partra szálló utasok fogadásában.

Ezen a kiváló, tágas stranddal szegélyezett nagy öblön kívül kisebb kikötőhelyek is vannak a maguk keskeny strandjaival. Ritkán ugyan, de kikötőhelyként szolgálnak. Közülük a következőket említjük meg: észak-északkeleten Porto dos Barreiros (’agyaggödrök’), kelet-északkeleten Porto das Cagarras, keleten Porto dos Frades, dél-délnyugaton Porto da Morena, más néven Portinho da Morena, szintén dél-délnyugaton Porto Novo (’új kikötő’), nyugat-délnyugaton Porto dos Porcos, északnyugaton Porto da Fonte da Areia (’homokforrás’), keleten pedig Porto do Zimbralinho (’kis borókás’) található.

E strandok közül a Serra de Dentro (’belső hegy’) és a Zimbralinho strandja a legismertebb; mindkettő az azonos nevű településrészen (sítio) található.

A Madeira-szigetvilág egyetlen ismert kiemelt tengerpartja Porto Santo szigetén található. A kiemelkedés feltehetően a földtörténet egy késői időszakában ment végbe. Az itteni rétegekben sok tengeri kagylóhéj található: némelyik olyan fajhoz tartozik, amely ma is él a szigetvilágban, mások olyan fajokhoz, amelyek vidékünkön nem fordulnak elő, de más országokban élnek.

Fontinha (’kis forrás’) közelében és Campo de Baixóban (’alsó mező’) számos nyoma található a kiemelt tengerpartnak. Lehetséges, hogy jóval nagyobb területet foglal el, mint amekkorát eddig tulajdonítottak neki. Adolfo César de Noronha úr, aki számos vizsgálatot végzett ezen a tengerparton, ismertetést kíván közzétenni az ott megfigyelt tengeri kagylófajokról (1921).

A kiemelt tengerpartot ma vastag föld- vagy homokrétegek fedik, ezért feltárásához nagyszabású ásatásokra van szükség. Mélyen benyúlik a szárazföldre: nyomait Porto Santo tengerpartjától több mint 300 méterre is megtalálták.

Porto Santo szigetének partjai közelében több zátony található. Közülük a Rocha do Pescador (’halász-szikla’) északkeleten, a Ponta Brancával (’fehér fok’) szemben fekszik; tőle északra van a do Meio, más néven Rocha de São Lourenço (’Szent Lőrinc-szikla’). A do Cotrim, vagyis az Ilhéu Redondo (’kerek sziget’) a Ponta dos Frades (’barátok foka’) mellett, a da Galé a Ponta do Incão közelében található. A do Penedo do Sono (’alvás-szikla’) nincs messze az Ilhéu de Cimától. A parttól távolabb, mintegy öt mérföldre fekszik egy zátony, amelyet általában Baixa de Nordestének (’északkeleti zátony’) neveznek.

Porto Santo szigete mellett, partjához igen közel fekszik az „Ilhéu de Baixo”, más néven da Cal, valamint az „Ilhéu de Cima”, más néven do Farol. Ezek az egész szigetcsoport legnagyobb területű és legjelentősebb sziklaszigetei; róluk már az I. kötet 116. és 272. oldalán, valamint a Faróis (’világítótornyok’) című szócikkben is szó esett. Meg kell említeni a kisebb „Ilhéu de Forát”, más néven „Rocha Nordestét”, továbbá a „Fonte da Areiát” és az „Ilhéu de Ferrót” is. Madeira hosszú, bővizű patakjaihoz képest a szomszédos Porto Santo szigetét átszelő kis vízfolyások aligha érdemlik meg a patak nevet. Közülük a legjelentősebb a Ribeira da Vila (’városi patak’), amely az év nagy részében száraz, télen azonban kevés vizet szállít, és a Vila településrésznél az óceánba ömlik. Megemlítendők még északon a Pedregal de Fora, a Pedregal de Dentro és a Perregil, keleten a Serra de Fora és a Serra de Dentro, délen a Santo António, a Fontinha, a Cochino és a Salgado kis patakjai, nyugaton pedig a Ribeiro Fundo (’mély patak’).