Betegségek

Madeirán a leggyakoribb betegségek a tuberkulózis, a hasmenés, a szív szervi elváltozásai, a szélütés és más agyi betegségek, valamint a tüdőgyulladás és a hörghurut. Funchal kerületben (Distrito do Funchal) 1917-ben 3631-en haltak meg. Közülük 263-an tüdőtuberkulózisban, 11-en agyhártya-tuberkulózisban, 17-en a tuberkulózis más formáiban, 890-en hasmenésben és bélgyulladásban haltak meg; az utóbbiak közül mindössze 382-en voltak 2 évnél idősebbek. A szív szervi elváltozásai 246, agyi vértolulás, vérzés és agylágyulás 239, akut hörghurut 167, krónikus hörghurut 40, tüdőgyulladás 155, a légzőszervrendszer egyéb betegségei pedig 105 halálesetet okoztak.

A rák gyakran különböző szerveket támad meg. Az akut és krónikus májgyulladás, az akut és krónikus reuma, a görvélykór, bizonyos bőrbetegségek, valamint a különféle tartós lázak – különösen a gyomorláz és az ataxiás-adinámiás láz – sem ritkák a szigeten. 1917-ben az egész szigetcsoportban 91-en haltak meg rákban vagy más rosszindulatú daganat következtében.

Az elefantiázis Madeira több településén is előfordul, főként a szegényebb rétegek körében. Ponta do Sol (’Nap-fok’) és Ponta do Pargo (’tengerikeszeg-fok’) egyházközségében a legmagasabb az e betegségben szenvedők aránya.

A kanyaró és a himlő többször is járványként jelent meg Madeirán, mindig kívülről érkező személyek révén terjedve. A himlőjárványok közül megemlítjük az 1801-est, az 1815-öst, amely az egész szigeten több mint 2000 halálesetet okozott, továbbá az 1858–1859-est, az 1870-est, az 1873-ast és az 1907-est. A kanyarójárványok közül az 1751-est, amely jelentős halálozással járt, valamint az 1816-ost és az 1884-est említjük meg. 1905-ben megjelent Madeirán a bubópestis (lásd ott), de nem öltött járványos méreteket; 1907-ben pedig 14 haláleset történt a Santo António egyházközségben (freguesia), amelyeket – mint mondták – fertőző tüdőgyulladás okozott. A kolera (lásd ott) 1856-ban és 1910-ben, a veszettség (lásd ott) 1892-ben, a skarlát 1814-ben, 1825-ben és 1864-ben, a sok tüdőgyulladásos esettel járó influenza 1884-ben, a járványos agyhártyagyulladás 1904-ben, a spanyolnátha (az influenza egyik fajtája) és a tüdőgyulladással járó influenza pedig 1919-ben látogatott el hozzánk. Ez utóbbi két betegségről dr. Nuno Silvestre Teixeira figyelemre méltó jelentést írt, amelynek közlését a Diário de Notícias 1919 decemberében kezdte meg.

Az influenzának nevezett, Madeirán gyakran jelentkező betegséget már a 19. század második negyedében is ismerték nálunk ezen a néven. Erről a funchali városi tanács (Câmara Municipal do Funchal) levéltárában őrzött dokumentumok tanúskodnak.

1847-ben az éhínség miatt sokan szenvedtek az emésztőrendszer irritatív megbetegedéseitől, és magas volt a halálozás. 1888-ban Porto da Cruz (’a kereszt kikötője’) egyházközségében sokan betegedtek meg a vérszegénység egy sajátos formájában, amelyet a néhai dr. Vicente Cândido Machado orvos szerint az Anchylostomum intestinale okozott. 1893-ban Porto Moniz egyházközségében tífuszjárvány tört ki, amely sok ember életét követelte. A szamárköhögés ritkán terjed járványként a szigeten; ugyanez mondható el a golyváról, vagyis a pajzsmirigy-megnagyobbodásról is.

Madeirán nincsenek endémiás betegségek; csupán a minden országban előforduló betegségek vannak jelen, amelyek itt általában enyhe lefolyásúak. A sziget éghajlatának bírálói által emlegetett „Madeira fever” nem más, mint gyomorrontás. Olykor azokat a külföldieket éri utol, akik nagy mennyiségben fogyasztanak bizonyos, Észak-Európában nem termő gyümölcsöket.

A hiányos ruházat, a gyenge táplálkozás, a szeszes italok túlzott fogyasztása és a tisztálkodás terén tapasztalható, menthetetlen hanyagság miatt a szegényebb rétegek tagjai általában fogékonyabbak a szigeten uralkodó betegségekre, mint a tehetősebbek. Az e betegségek okozta halálozás aránya azonban más országokéval összevetve igen kedvező Madeirára nézve. Ehhez nagyban hozzájárul éghajlatunk enyhesége, valamint népünk természetes életereje és ellenálló képessége.