Veszettség

1892 közepe táján Funchalban olyan betegség jelent meg, amely sok kutyát elpusztított, és állítólag a szigeten élő néhány ember is belehalt. A lakosságot rendkívül nyugtalanította, hogy egy nálunk teljesen ismeretlen kór nemcsak állatokat, hanem embereket is megtámad. A természetes aggodalmat fokozta a madeirai orvosok bizonytalansága: nem értettek egyet a betegség diagnózisában, főként azért, mert a szükséges bakteriológiai vizsgálatokat Madeirán egyáltalán nem lehetett elvégezni.

A helyi sajtó ekkor fontos szolgálatot tett. Nemcsak erélyes és azonnali intézkedéseket sürgetett, hanem figyelmeztette a lakosságot a kutyaharapás lehetséges veszélyeire, valamint arra, hogy a kutyákat el kell különíteni, és meg kell akadályozni, hogy a betegséget embereknek vagy más állatoknak továbbadják.

A kerület akkori polgári kormányzója (governador civil), Luís Merens de Távora mérnök sürgetésére az anyaország kormánya Madeirára küldte António Roque da Silveira kiváló állatorvost, hogy tanulmányozza az itt megjelent betegséget, és javaslatot tegyen a leküzdésére. Az állatorvos 1892. október 8-án érkezett Funchalba, és nyomban megkezdte vizsgálatait. Már partraszállása napján felhasználta a korábban végzett kísérleteket, amelyek során a betegségben elpusztult kutyák nyúltvelőjéből készült emulzióval oltottak be nyulakat. Újabb oltásai, mikroszkópos vizsgálatai, hosszas klinikai tanulmányai és további gondosan végzett munkái meggyőzték arról, hogy Madeirán jelen van a veszettség. Néhány kiváló madeirai orvos ugyanakkor úgy vélte, hogy a sziget kutyái között kitört járvány nem veszettség.

Roque da Silveira szerint a veszettséget behurcolták. Valószínűnek tartja azoknak a beszámolóját, akik szerint 1892 májusában egy külföldi két kutyával szállt partra Funchalban, de néhány órával később már csak az egyik állat kísérte vissza a hajóra. Lehetséges, hogy az itt elkóborolt kutya már lappangó veszettséget hordozott, és amikor a betegség kitört rajta, más állatokat megharapva továbbadta azt.

Bár az áldozatok száma nem volt nagyon magas, megállapították, hogy hét ember halt bele a veszettség borzalmas betegségébe.

Nincs tudomásunk arról, hogy ez a betegség nálunk akár korábban, akár később jelentkezett volna.

António Roque da Silveira állatorvos részletes jelentést küldött a központi kormánynak az 1892-ben a szigeten megjelent veszettségről. A jelentés a Boletim da Direcção Geral da Agricultura V. évfolyamának 2. számában, a 29–62. oldalon jelent meg.