Lőtér

Már régóta felismerték, hogy szükség van egy lőtérre. Itt a kerület (distrito) helyőrségének újoncai megkaphatnák az előkészítő céllövészeti kiképzést, a korábban besorozott katonák továbbfejleszthetnék tudásukat, és azoknak a polgári lövészegyesületeknek a tagjai is gyakorolhatnának, amelyek esetleg nálunk alakulnak. Tettek néhány kísérletet, de ezek teljesen eredménytelenek maradtak. A tagolt terep, az intenzív földművelés és egyes befolyásos körök által támasztott akadályok nem kis mértékben hátráltatták e fontos fejlesztés megvalósítását. Ehhez járultak még azok a nehézségek, amelyek a hadügyminisztériumban merültek fel a szükséges pénzeszközök biztosításával kapcsolatban.

Carlos Roma e Maia műszaki kapitány, később pedig Eduardo Pereira kapitány Jorge Camacho hadnaggyal együtt két tervet készített a lőtérre, és több helyszíni felmérést is végeztek. Egyik próbálkozásnak sem volt azonban számottevő eredménye.

1904 körül Joaquim Maria Alves ezredes, katonai parancsnok három conto de réis (conto: egymillió réis) összegű támogatást szerzett a kerület főtanácsától (Junta Geral). Később a hadügyi államtitkárság az ő kérésére elrendelte egy lőtér tervének kidolgozását. Erre a célra különbizottságot neveztek ki, amelynek tagja volt Abreu Nunes műszaki ezredes, Bernardino Pereira ezredes, Eduardo Pereira alezredes, Candido Gomes és Ricardo de Andrade kapitány, Alberto Sarmento hadnagy, valamint a tüzér hadnagy

Antonio Joaquim dos Santos Pimenta. A bizottság több felmérés és előkészítő munka után végleg úgy döntött, hogy a lőteret a São Martinho (’Szent Márton’) egyházközség (freguesia) Várzea nevű településrészén építik meg. Jelentősebb munkálatokig azonban nem jutott el, és a terveket, valamint a költségvetést sem készítette el, mert különböző helyi befolyásos körök akadályozták e kívánt fejlesztés megvalósítását. Ez 1909-ben történt. 1911 júniusában a hadügyminiszter elrendelte a lőtér építésének sürgős előkészítését. Ekkor Candido Gomes és Ricardo de Andrade kapitányból, valamint José Betencourt da Camara hadnagyból álló bizottságot neveztek ki. A bizottság azonnal, a legnagyobb buzgalommal és tevékenységgel munkához látott: a São Martinho egyházközség Várzea nevű településrészét választotta ki a célra alkalmas helyszínként, és rövid időn belül elkészítette a tervet, amelyet a felsőbb hatóságok jóváhagytak.

1912 októberében a hadügyminisztérium engedélyezte a munkálatok megkezdését. Madeira így végre lőteret kapott helyőrsége katonai kiképzéséhez.

Mivel kiderült, hogy az elkészült terv módosításra szorul, új bizottságot neveztek ki Ricardo de Andrade őrnagy, António Agostinho Câmara kapitány és Carlos Ribeiro Pestana hadnagy részvételével. Ők dolgozták ki azt a végleges tervet és költségvetést, amely az építkezés alapjául szolgált; a kiadásokat ekkor 18 739 000 réisre becsülték.

Itt az alkalom kiemelni, hogy ez a fejlesztés elsősorban kiváló tisztünknek és madeirai honfitársunknak, Cândido Gomesnek köszönhető. A hadügyminisztériumban szolgált, és jól ismerte a lőtér iránti igényt, amelynek felmérésén szorgalmasan dolgozott. Sikerült megszereznie a szükséges előirányzatokat az építkezés megkezdéséhez nélkülözhetetlen terület megvásárlására és kisajátítására. Értékes közreműködésével és közbenjárásával később is folyamatosan támogatta e katonai létesítmény létrehozását és működését.

Az építési munkálatok 1917 márciusában kezdődtek António Agostinho Câmara gyalogsági kapitány hozzáértő irányításával. Azóta a lehetőségekhez mérten ütemesen haladtak, és várhatóan hamarosan befejeződnek.

A lőtér 450 méter hosszú; a céltáblák száz, kétszáz, háromszáz és négyszáz méter távolságban állnak. Lőállások is vannak, a lövéseket pedig délről észak felé adják le. A lőtér São Martinho egyházközségének Várzea nevű helyén épül. Mivel a környék meglehetősen sűrűn lakott, számos védművet kellett építeni, hogy a szomszédos lakosságot teljesen megóvják minden esetleges veszélytől a céllövő gyakorlatok idején. Úgy tájékoztattak bennünket, hogy az ország egyik legjobb lőtere lesz.