Öregek Menhelye

Az idősotthont 1900 augusztusában alapították a néhai Dom Manuel Agostinho Barreto megyés főpásztor és António José de Macedo atya erőfeszítéseinek köszönhetően. Először a Calçada do Socorro (’a Segítség útja’) egyik épületében működött, de ott legfeljebb negyven idős ember fért el. Ezért az otthon a Rua das Hortas (’veteményeskertek utcája’) egyik nagy házába költözött, ahol ma is működik.

Az Öregek Menhelye (Asilo dos Velhinhos) kezdetben huszonöt szegény embert fogadott be, 1910-ben azonban már hetvenöt lakója volt: huszonöt férfi és ötven nő. A ház feladatait hat szerzetesnő látta el – két portugál és négy külföldi –, munkájukban pedig néhány erősebb lakó segített nekik.

A Köztársaság kikiáltása után elrendelték a Szegények Kis Nővéreinek (Irmãzinhas dos Pobres) kiutasítását. A kerület főtanácsa (Junta Geral) ezért úgy döntött, hogy vállalja az otthon fenntartási költségeit; a feladatokat most a főtanács által fizetett alkalmazottak látják el.

Az otthonban 1910-ben talált valamennyi bútort nyilvános árverésen eladták. Egy részüket a kerület főtanácsa vásárolta meg, és ugyanarra a célra használta, mint korábban.