Iparos Menhely

Amikor 1910 végén és 1911 elején kolerajárvány pusztított Madeirán, felmerült egy Iparos Menhely (Asilo de Artes e Ofícios) alapításának gondolata, elsősorban a járvány miatt árván és támasz nélkül maradt kiskorúak befogadására. Ezt a nagylelkű kezdeményezést dr. José Alfredo Mendes de Magalhãis vetette fel, aki akkor nálunk a Köztársaság főbiztosi (alto comissário) tisztségét töltötte be, és az alapítás első lépéseit is megtette. A célra nyilvános gyűjtésből és más adományokból 16 995 120 réis (portugál számolópénz 1911 előtt; 1000 réis = 1 mil-réis, 1 000 000 réis = 1 conto) gyűlt össze. Ez az összeg 1917 júniusára a felhalmozódott kamatokkal együtt 22 000 000 réisre nőtt. Ekkor az európai háború okozta rendkívül súlyos válság arra indította a pénzalapot kezelő igazgatási bizottságot (Comissão Administrativa), hogy a hozamát a funchali koldus- és árvaotthonnak adja át, enyhítve ennek a rokonszenves és hasznos intézménynek a szorult helyzetét. Az Iparos Menhely végül nem jött létre. A pénzalapot kezelő bizottság – amely a polgári kormányzóból (governador civil), Norberto Teles tábornokból és J. Reis Gomes őrnagyból állt – azt tervezte, hogy az összeget átadja a koldus- és árvaotthonnak egy műhelyeknek szánt pavilon építésére, a fennmaradó résszel pedig az otthon pénzalapját növeli. Ehhez dr. Alfredo de Magalhães kedvező véleményét is megkapta.