Bűnbánati körmenetek
Eredeti cím: Procissões de penitencia
Bemutatja a Madeirán egykor tartott vezeklő körmeneteket, amelyeken csuklyás vezeklők szobrokat és súlyos terheket vittek, valamint ostorozták magukat, rendszerint esőért vagy más kegyért imádkozva. Beszámol az utolsó ilyen szigorú funchali körmenetről, amelyen Nossa Senhora do Monte szobrát vitték, valamint a szokás később fennmaradt, enyhébb formáiról.
Vezeklő körmenetek
Egy 1819-ben megjelent külföldi mű így írja le ezeket a körmeneteket:
„A bűnbánati körmenetekben a Megváltó, a Szűzanya és különböző szentek képmásait viszik. A vállukon hordozó vezeklők kék pamutruhát viselnek, amelyen csak a látáshoz és a légzéshez szükséges nyílások vannak. A körmeneteket a pompás öltözékű papság egy része és egy katonai osztag kíséri, annak zenekarával együtt. A képmásokat vivő vezeklők mellett mások súlyos köveket, vasrudakat, láncokat stb. cipelnek, vagy drótkötegekkel, illetve csalánnal verik a hátukat, míg a vérük csöpögni nem kezd.
Bűnbánati körmeneteket azért tartottak, hogy esőt vagy más jótéteményt kérjenek az égtől, illetve hogy a lakosság kifejezze bánatát a Gondviselés ellen elkövetett valamely vétek miatt. Ötvenegynéhány évvel ezelőtt a Monte-i Szűzanya (Nossa Senhora do Monte) képmását körmenetben vitték végig a Caminho dos Saltoson, átkeltek a Levadán (’öntözőcsatorna’), majd a Caminho do Montén át visszatértek a templomába. Ezen a hosszú úton számos vezeklő kísérte a képmást: súlyos terheket cipeltek, ostorozták magukat, vagy szederindákkal sebesítették meg testüket (1921).
Úgy véljük, ez volt az utolsó szigorú vezekléssel járó körmenet Funchalban. Azt mondják, a régóta tartó szárazság miatt rendezték meg, és mire visszaértek a Monte-i templomhoz, már bőségesen esett az eső.
A Passos-körmeneten (a keresztet vivő Krisztus nagyböjti körmenete) és a hamvazószerdai körmeneten egykor ostort, láncot vagy vasrudat hordozó férfiak is megjelentek, de ez a szokás már régen eltűnt. Újabban csak a Passos-körmenethez és a nagypénteki körmenethez csatlakozik néhány női vezeklő, többnyire mezítláb. Ez azonban csak azoknak jelent nagy áldozatot, akik számára a cipőviselés szükséglet.
Ebben a szócikkben
Idő
Említett évek · 02Hely
Említett helyek · 05
- Caminho do Monte
Funchal. Út, amelyen a körmenet visszatért a monte-i templomhoz.
Funchalból Montéba vezető út, amelyet mai nyomvonalán a 19. század elején nyitottak meg. Az Elucidário szerint a bűnbánati körmenetek ezen tértek vissza a monte-i templomhoz; az út több szanatóriumi birtokot határolt, és az elején állt az egykori szeminárium, ahol a Coimbrai Egyetem diákzenekara megszállt.
- Caminho dos Saltos
Funchal. Az utolsó szigorú vezeklő körmenet útvonala, amelyen a monte-i szobrot vitték.
A Caminho dos Saltos funchali út; ezen haladt végig az utolsó szigorú bűnbánati körmenet a monte-i kegyképpel. Itt áll egy tározó, amely a város vízellátásához fogadja a Tornos vizét.
- Funchal
Város, ahol az utolsó szigorú vezeklő körmenetet tartották.
A szigetcsoport fővárosa és a fő kapitányság székhelye, ahol a betelepülés megkezdődött; 1451–52 körül mezővárosi rangot kapott. A szigetcsoport legszélesebb öble Ponta do Garajau és Ponta da Cruz között fekszik, és védett horgonyzóhelyet kínál, bár kikötőjéről soha nem készült oceanográfiai vizsgálat. Az Elucidário éghajlati adatokkal tárgyalja Funchalt mint gyógyüdülőhelyet, és beszámol az 1906. januári zavargásokról, a dán herceg 1846. májusi látogatásáról, valamint a környék fiatal vulkáni kúpjairól.
- Levada
Funchal. Terület, amelyen a körmenet áthaladt Monte felé visszatérve.
A Monte felé visszatérő körmenet útjába eső terület.
- Monte-i Szűzanya-templom
Funchal. Templom, ahonnan a Nossa Senhora do Monte-szobor elindult, és ahová visszatért.
Zarándoktemplom, 1565-től pedig Monte egyházközségi temploma. Funchal fölött, 595 m magasságban, Monte üdülőhely központjában áll. 1741–47 között újjáépítették, 1818-ban felszentelték; Károly császár itt nyugszik. Nossa Senhora do Monte szobra innen indult el és ide tért vissza a bűnbánati körmenetek során.