Természettudományi Múzeum

A Természettudományi Múzeum (Museu de Ciências Naturais) létrehozásának gondolata meglehetősen régi. A közjóért sokat tevő José Silvestre Ribeiro polgári kormányzó (governador civil) közel egy évszázaddal ezelőtt rakta le az alapjait: rendelkezésre bocsátotta a São Lourenço-palota (’Szent Lőrinc’) néhány termét, és tekintélyével, valamint a rendelkezésére álló eszközökkel fáradhatatlanul segítette a múzeum végleges berendezését. Miután Silvestre Ribeiro tanácsos (conselheiro, a királyi tanács tiszteletbeli címe) elhagyta Madeira szigetét, a múzeum hamarosan teljesen megszűnt. Pedig hiányosságai és szerény méretei ellenére már reményt keltett.

E kérdést érdemben megvilágítja az, amit 1934-ben e város egyik újságjában röviden felvázoltunk; ebből most részleteket idézünk. „A funchali városi tanács (Câmara Municipal do Funchal) egy régi, elismert szükségletnek eleget téve úgy döntött, hogy a kerület (distrito) székhelyén szigorúan regionális jellegű, természettudományi gyűjteményt bemutató múzeumot hoz létre. Ezzel folytatta José Silvestre Ribeiro polgári kormányzó kezdeményezését, amely sajnos nem bizonyult tartósnak, és kiegészítette Ernst Schmitz atya szép vállalkozását, a szeminárium múzeumának (Museu do Seminário) létrehozását. Ez utóbbit kiváló természettudósok nagy csodálattal és elismeréssel fogadták, és nagy tudományos tekintélyű munkáikban gyakran hivatkoztak rájuk.

A madeirai állatvilág rendkívüli gazdagsága régóta számos tudós figyelmét felkeltette, és a zoológia főbb ágainak elmélyült tanulmányozására ösztönzött. Ennek nyomán több száz, portugálul és különféle idegen nyelveken megjelent szakirodalmi mű született.

Ezek a tények és más, könnyen felhozható nyomós okok teljes mértékben indokolták egy természettudományi múzeum létrehozását. A magot egy közjóért sokat tevő kormányzó és jeles író vetette el; nyolcvan év múltán szárba szökkent és termést hozott. Funchal tanácsának szerencsés és merész kezdeményezése nyomán életerős múzeum jött létre, a kutatók és a nagyközönség nagy örömére. A tanács e célból megvásárolt egy szép, tágas épületet, és fedezte a kezdeti berendezés költségeit. Ez a rendkívül hasznos intézmény továbbra is figyelemre méltóan fejlődik: gyűjteményét fokozatosan számos ritka példánnyal gazdagítják, különösen a tengeri állat- és madárvilágból. Ma már értékes gyűjteménye van, amelyet érdemes alaposan megtekinteni és méltányolni; a természettudományokban jártas szakemberek a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak róla.

Érdemes felidézni, hogy Funchal tanácsa olyan múzeumot hozott létre, amelynek elsősorban a szigetcsoport természeti világát bemutató anyagból kellett állnia. Ezt minden bizonyítja. Az akkori helyi sajtóban folytatott széles körű kampány, egy kiváló katonatiszt érdekes interjúi a különféle hivatalos szervek képviselőivel és Funchal legtekintélyesebb személyiségeivel, valamint több ember kitartó és eredményes munkája a múzeum létrehozásakor ékesen alátámasztják állításunkat.

Természetesen felmerül a kérdés: nem inkább művészeti múzeumot kellett volna létrehozni? A válasz az, hogy a városi tanács által alapított intézmény a helyi viszonyok szűkös lehetőségeihez mérten művészeti, régészeti, néprajzi stb. részlegeket is magában foglalt volna. Kezdetben tehát egy szerény művészeti részleg megszervezésére volt szükség a Regionális Természettudományi Múzeum mellett; ezt később a körülményekhez igazodva lehetett volna bővíteni és gyarapítani. A múzeumhoz további, szükségesnek ítélt részlegeket is lehetett volna csatolni, a helyi igényektől és a község rendelkezésére álló forrásoktól függően.

Ezután megszületett az 1932. március 7-i rendelet, amely kizárólag a művészeti, régészeti stb. múzeumokkal foglalkozik, és a funchalihoz hasonló intézményekre még közvetve sem utal. De köteles volt-e e város tanácsa múzeumát az új rendelet előírásaihoz igazítani? Önként kétségtelenül megtehette volna, ám a rendeletben semmi sem kötelezte erre. Mivel akkor sem volt, és ma sincs olyan törvény, amely megtiltaná, hogy egy községi tanács a funchalihoz hasonló múzeumot létesítsen, úgy véljük, a tanács törvényesen jár el, amikor Regionális Múzeumát az alapításakor kialakított és jelenlegi formájában tartja fenn. Van-e pedig olyan jogszabály, amely tiltaná, hogy egy természettudományi múzeum mellett kis művészeti részleg működjön?

Jó, hasznos, szükséges volna-e nálunk egy kizárólag művészeti tárgyaknak szentelt múzeumot létrehozni? Környezetünkben egyetlen, valamelyest művelt ember sem ellenezné ezt; aki pedig meg tudná valósítani ezt a dicséretes elképzelést, mindenki feltétlen támogatását és elismerését élvezné.”

1933. október 5-én a funchali városi könyvtárhoz (Biblioteca Municipal do Funchal) kapcsolódva megnyílt a Természettudományi Múzeum a São Pedro-palota (’Szent Péter’) épületében, Carvalhal (’tölgyes’) grófjainak egykori ősi kúriájában. Kiegészítő művészeti, régészeti, néprajzi stb. részlegei is voltak. A múzeumot helyi kulturális szükséglet kielégítésének tekintették, amit a fent idézett szavak teljes mértékben indokolnak.

A múzeum létrehozása és berendezése abban a szép épületben, ahol ma található, elsősorban Adolfo César de Noronha érdeme, amint az e kiváló tudósnak később szentelt szócikkből is kiderül.