A köztársaság kikiáltása

A köztársaság fővárosi kikiáltásának híre 1910. október 5-én délután jutott el Madeirára; nem sokkal később távirat érkezett az új kormány megalakulásáról. Október 6-án dr. Manuel Augusto Martins, akit az új kormány táviratban a kerület (distrito) legfőbb hatóságával ruházott fel, az eseményekről tanácskozott António Jardim de Oliveira tanácsossal (conselheiro, a királyi tanács tiszteletbeli címe), a polgári kormányzói teendőket ellátó főtitkárral, valamint Valeriano José da Silva ezredessel, a katonai parancsnokkal. Ők közölték vele, hogy nem kaptak hivatalos értesítést a köztársaság országos bevezetéséről. Martins ezért azonnal Lisszabonba táviratozott, és kérte az értesítés megküldését, hogy elfoglalhassa a tisztséget, amelyre kinevezték, a madeiraiak pedig elismerhessék az új kormányt.

A katonai parancsnok hamarosan megkapta az értesítést. Ekkor kijelentette, hogy nem ellenzi a köztársasági zászló felvonását a Fortaleza de São Lourenço (Szent Lőrinc-erőd) fölé, sem azt, hogy a csapatok megadják neki az előírt tiszteletadást. A szertartásra röviddel ezután került sor az erődben. Dr. Martins és több politikai elvbarátja a Restauráció Klub (Club Restauração) Gonçalves Zargo sugárútra néző erkélyéről figyelte. Az erre a célra felsorakozott őrség katonai tiszteletadással üdvözölte az új zászlót. Közben egy fúvószenekar (filarmónica) eljátszotta az A Portuguesa című dalt, amelyet mindenki csendben, a legnagyobb tisztelettel hallgatott végig. Az említett erkélyről dr. Martins, Azevedo Ramos, dr. Pestana Júnior és dr. Gonçalves Preto szólt a néphez; valamennyien a rend és az egyének tiszteletben tartására intették.

Az új polgári kormányzó (governador civil) beiktatására a fent leírt szertartás előtt került sor. Mivel a főtitkár nem volt jelen, Octaviano Soares tiszt iktatta be. A polgári kormányzóság (Governo Civil, kerületi közigazgatás) zászlórúdjára felvonták a forradalmi zászlót, miközben felhangzott az A Portuguesa. Dr. Martins a köztársaságot, a szabadságot és a hazát éltette; az utcán összegyűlt nép lelkesen viszonozta kiáltásait.

Este számos csoport járta a város utcáit az Artistico-Madeirense és az artistas Funchalenses fúvószenekar kíséretében. Bengáli tüzeket gyújtottak, és a köztársaságot éltették. A felvonulás végén Azevedo Ramos a „Dr. Manuel de Arriaga” központ egyik ablakából szólt a néphez.

7-én reggel fél 10-kor felvonták a köztársasági zászlót a Fortaleza de São Tiagón (idősebb Szent Jakab-erőd), az üteg pedig díszlövéseket adott le. Délután 1 órakor hasonló ünnepséget tartottak a Fortaleza de São Lourençónál, a 27. gyalogezred jelenlétében. Az ezredet néhány őrmester vezette ki a laktanyából, puskával és szuronnyal felszerelve. Ezzel megszegték a parancsnok által elrendelt készültséget, amelynek célja az volt, hogy a katonák a közigazgatási hatóság bármely kérésére segítséget nyújthassanak, ha megzavarják a közrendet.

A Praça da Constituiçãón (Alkotmány tér) több tiszt is megjelent, köztük Henrique Luís Monteiro kapitány, aki megpróbált fegyelmet teremteni a katonák között, de nem hallgattak rá. Ekkor dr. Pestana Júnior, Funchal községi adminisztrátora (administrador do concelho, a kormány képviselője) felállt a tér egyik padjára. Kijelentette, hogy az ezred egyetlen tisztje sem fog fellépni az új politikai rendszer ellen: erről maga a kapitány biztosította őt becsületszavára. Ilyen körülmények között a legénységnek engedelmeskednie kell tisztjeinek, és helyre kell állítania a rendet. Dr. Pestana Júnior hozzátette, hogy számára Henrique Monteiro kapitány becsületszava olyan biztosíték, amelyet nagyra becsül.

Nem sokkal később megérkezett a Largo da Restauraçãóra Goulart de Medeiros tüzérőrnagy. Köztudott volt róla, hogy köztársaságpárti, és mindenki úgy vélte, szerepe volt abban, hogy a katonák elhagyták a laktanyát. Miután beszélt a kiváló és derék tiszttel, Henrique Monteiro kapitánnyal, ő is a téren összegyűlt katonákhoz fordult. Engedelmességre szólította fel őket, mivel az ezred tisztikara csatlakozott az új rendszerhez. Szavait az őrmesterek, a katonák és a nép egyaránt lelkes rokonszenvnyilvánítással fogadták.

Közben az ezred egyik tisztje felvonta a köztársasági zászlót a Fortaleza de São Lourençónál. A katonák fegyverrel tisztelegtek előtte, dr. Pestana Júnior pedig több éljent kiáltott, amelyre a nép lelkesen válaszolt.

A katonák kérésére megérkezett a 27. gyalogezred zenekara. A katonai parancsnok utasítására bevonták, majd az A Portuguesa hangjaira, a megfelelő tiszteletadással újra felvonták a zászlót. Ekkorra a katonák már tisztek parancsnoksága alatt álltak, ahogyan Medeiros őrnagy a beszédében kérte. Amikor azonban a Praça da Constituiçãóról a Largo da Restauraçãóra vonultak, ahol, mint említettük, az őrnagy beszédet mondott, a legénység még nem volt hajlandó elfogadni a tisztek parancsnokságát: egy törzsőrmester vezette őket.

Ezután az ezred Luís Correia Acciaioly őrnagy parancsnoksága alatt, az A Portuguesa című darabot játszó zenekarával együtt végigvonult a Rua de São Francisco, a Rua da Carreira, a Rua de João Tavira, a Rua do Aljube, a Rua dos Ferreiros és a Rua do Príncipe utcán, majd a Rampa de Dom Manuelen, a Largo do Pelourinhón és a Campo de Dom Carloson át a 3. helyőrségi tüzérüteget ment köszönteni. Az üteg nem csatlakozott a gyalogezred megmozdulásaihoz, és João Augusto Pereira kapitány parancsnoksága alatt mindvégig a legszigorúbb fegyelmet tartotta fenn.

A tüzérségi laktanyában, ahová sok civil is bement, többen a köztársaságot éltették. Ezután a katonák és a nép a Rua de Santa Marián, a Largo do Pelourinhón, a Rampa de Dom Manuelen, a Rua do Príncipén és a Rua dos Ferreiroson, majd a Largo do Colégión és a Rua do Castanheirón át haladtak tovább. Végül visszatértek a laktanyájukba, ahol újabb örömnyilvánításokra került sor.

A gyalogsági őrmesterek és a legénység kérésére Valeriano José da Silva ezredes, a katonai parancsnok megszüntette az ezred készültségét. Elrendelte, hogy távolítsák el II. Mánuel mellszobrát és arcképét a laktanyában lévő irodájából, továbbá szüntessék be valamennyi fegyelmi büntetés végrehajtását.

A csapatok 7-i megmozdulását a köztársasághoz való csatlakozás nyilvános kifejezésének nevezték. Akik azonban higgadtan elemezték a történteket, súlyos engedetlenségnek tekintették, bár egy forradalmi időszakban, amikor a katonai fegyelmet és szabályzatokat általában kevéssé tartják tiszteletben, ez nem volt különösebben meglepő.

A korábbi Praça da Constituição közelében láttuk, amint sok angol, aki 7-én reggel szállt partra Funchalban, rémülten menekült a tér felé rendezetlenül vonuló fegyveres katonák láttán. Az igazság kedvéért azonban el kell mondanunk, hogy a fegyelmezetlenségen és azon kívül, hogy a katonák nem voltak hajlandók engedelmeskedni tisztjeik parancsainak, sem a katonaság, sem a nép részéről nem történt aznap más elítélendő eset.

A köztársaság kikiáltása Madeirán mindenféle akadály nélkül ment végbe. Bár később elfogult, mások véleményét és meggyőződését kevéssé tisztelő emberek néhány esztelen cselekedetet követtek el, az új rendszert szinte mindenki kedvezően fogadta. Akkoriban ugyanis úgy vélték, hogy vele együtt tisztesség költözik az állami bevételek kezelésébe, és többé nem követik el azokat a hibákat és túlkapásokat, amelyek annyira lejáratták a monarchia utolsó időszakának kormányait.