Dohány

Amerikából származó burgonyaféle, amelynek friss levelei erős, átható szagot árasztanak. A leveleket felhasználás előtt megfelelően meg kell szárítani és erjeszteni.

A Szomszédos Szigeteken (Ilhas Adjacentes) a dohány termesztése az 1864. május 13-i törvény kihirdetése óta szabad. A törvény rendelkezéseit az 1882. június 15-i törvény és az 1885. október 8-i rendelet fenntartotta, illetve kibővítette.

A monopólium idején Madeirán a dohánykereskedelmi szerződésnek külön adminisztrátora (administrador do concelho, a község kormány által kinevezett vezetője) és ellenőrei voltak. Az ellenőrök gyakran túlzott szigorral látták el feladataikat.

1877 és 1882 között Madeirán, főként São Gonçalóban és Santo Antónióban (’Szent Antal’), néhány dohányültetvényt létesítettek. 1907-ben ismét termeszteni kezdték a növényt a szigeten, de termesztése nem terjedt el, noha megfelelően trágyázott földjeinken jól terem. Az 1907-ben és a következő években létesített ültetvényeken a Nicotina Tabacum volt az uralkodó faj, de egyes helyeken a Nicotina rústica is előfordult. Az előbbi faj Madeirán és Porto Santón (’szent kikötő’) meghonosodott; termesztésével azonban a szigetcsoportban jelenleg már felhagytak, vagy csaknem teljesen felhagytak.

1877 októberében a néhai Monte Belo vikomtja dohányfeldolgozó üzemet alapított Madeirán. 188?-ban, július 18-án egy másik, ugyanilyen célú üzemet is létesítettek; ez igen rövid ideig működött, tulajdonosa a néhai João de Sales Caldeira volt. Az első üzem néhány évig alapítója tulajdonában működött, majd a 19. század elején Francisco Gonçalvesnek adták bérbe. Ő folytatta a dohányfeldolgozást a szigeten, kezdetben egyedül, később Nicásio de Azevedo Ramosszal és Abraão Adidával társulva.

1908-ban Funchalban megalakult a Companhia de Tabacos da Madeira, amelyet 1912-ben felszámoltak. Utóda az 1918. október 1-jén alapított Empresa Madeirense de Tabacos, Lda. lett; tagjai a Leacock & C.ª, a William Hinton & Filhos, a Reid, Castro & C.ª és a Rocha Machado & C.ª cégek voltak. A Reid, Castro & C.ª 1914. április 27-én, a Rocha Machado & C.ª 1916. január 26-án, a Hinton & Filhos pedig 1920. április 28-án lemondott jogairól. Így a dohányüzlet a Leacock & C.ª kezében maradt. A cég 1920. szeptember 27-én társául fogadta Diogo Martinho de Freitast, aki ma az Empresa Madeirense de Tabacos, Lda. ügyvezetője. (1921).

Ez a vállalat 1922-ben 49 920 kilogramm dohánylevelet importált az Azori-szigetekről. Ugyanebben az időszakban 218 052 kilogramm feldolgozott dohány érkezett az Azori-szigetekről és külföldről különböző funchali kereskedőkhöz. Valahol azt olvastuk, hogy ugyanez a vállalat 1914-ben 40 918 kilogramm dohányt dolgozott fel, ebből 467 kilogramm madeirai eredetű volt.

A már megszűnt Companhia de Tabacos da Madeira átvette Monte Belo vikomtja egykori üzemének gépeit. Az Empresa Madeirense de Tabacos, Lda. viszont több korszerű gépet is beszerzett tevékenységéhez; termékei felveszik a versenyt az Azori-szigetekről érkezőkkel (1921).

A funchali városi tanács (Câmara Municipal do Funchal) levéltárának (Arquivo da Câmara Municipal do Funchal) VII. kötetében, a 232. lapon egy 1698-as rendelkezés (provisão) szerepel, amely szerint a következő évben, 1699-ben új dohányigazgatásnak kellett megkezdenie működését Madeirán. A szigeten 1686-ban az állami monopólium (estanco) konzervátor bírója (juiz conservador, a monopólium kiváltságait védő bíró) működött. Ez a tisztség 1745-ben is létezett, és akkor a királyi kincstári főfelügyelő (provedor da fazenda) töltötte be. Az 1919. július 10-i és az 1920. január 22-i törvény minden, a vámházban vámkezelt kilogramm dohány után 50 centavo összegű községi adót vezetett be. Ebből az adóból a funchali tanácsnak 1922-ben 21 837,21 escudo bevétele származott.