Karácsony

A karácsonyi ünnepségek Madeirán Jézus születésének ünnepétől vízkeresztig tartanak. Ezt az időszakot mulatságok, éneklés és az öröm más megnyilvánulásai teszik az év költőien szép szakaszává. Az étkezések is gazdagabbak: alig akad ház, ahol ne kerülne az asztalra borban és fokhagymában pácolt hús, mézes sütemény és más olyan finomság, amely az év többi részében nem szokásos. Az éjféli misén (missa do galo) megtelnek a templomok, és a gyermek Jézust ábrázoló szobrot sokszor csókra nyújtják a híveknek. A karácsonyi ünnepeket betlehemek, azaz lapinhák is kiegészítik; némelyikük díszeinek gazdagságával és változatosságával valóban figyelemre méltó. Nem is olyan régen Madeira egyes egyházközségeiben karácsony éjszakáján szokás volt „gondját viselni” a gyermek Jézus szobrának: a templomban felállított emelvényre vitték és felöltöztették. Ezt mindig egy fiatal lány végezte, de úgy véljük, a szokás megszűnt. Ugyanígy eltűnt az a szokás is, hogy ezen az éjszakán a föld különféle terményeit ajánlották fel a gyermek Jézusnak. Régi viseletbe öltözött fiúk és lányok áhítattal vitték ajándékaikat a templomba, és olykor igen dallamos énekükben hirdették, kinek szánják azokat.

A régi szokás, hogy karácsony egész napját a család bensőséges együttlétének és ünneplésének szenteljék, lassan eltűnik. A város utcái, amelyek ezen a napon egykor néptelenek voltak, ma már csaknem olyan forgalmasak, mint a karácsony utáni első, második és harmadik oktáv napján. Főként ezen a három napon tesznek ünnepi látogatásokat és kívánnak egymásnak boldog ünnepeket. A nép továbbra is megszenteli ezeket a napokat, noha az egyház már nem kötelezi erre. Az egyszerű emberek körében az ünnepi jókívánságokat szinte mindig bőséges ivás, éneklés és más mulatságok kísérik, amelyek késő éjszakáig tartanak. Karácsony előestéjétől vízkeresztig mindenfelé petárdák és földön száguldó tűzijátékok durrannak. Súlyos veszélyt jelentenek nemcsak a járókelőkre, hanem azokra is, akik meggyújtják őket: sokan váltak már saját oktalanságuk és meggondolatlanságuk áldozatává.

Az a nem túl régi szokás vonzza leginkább az idegenek figyelmét, hogy az óévet mindenféle tűzijátékkal búcsúztatják, és így köszöntik az újévet. Valóban lenyűgöző és szép látványt nyújt Funchal és külvárosa december 31-én éjfél közeledtével: mindenfelé színes görögtüzek gyúlnak, és rakéták meg tűzijátékbombák ezrei emelkednek a magasba. A madeiraiak így ünneplik az évfordulót, abban reménykedve, hogy a kezdődő év megadja nekik mindazt a boldogságot, amelyet az idők sodrában eltűnő év megtagadott tőlük. December 31-ének éjszakája igen mozgalmas Funchalban. Nagy csoportok járják a várost, és machete és viola hangjára a környék különböző pontjaira indulnak, hogy onnan nézzék az éjféli ünnepséget.

Január 7-én, vízkereszt után szedik szét a lapinhákat (madeirai karácsonyi betlehem), és minden visszatér a megszokott kerékvágásba. Vannak azonban, akik január 15-ig, Szent Maurus ünnepéig meghagyják a betlehemeket. Egyesek szerint ekkor kell véget érnie a karácsonyi örömünnepnek, amelyet a derék madeirai nép olyannyira kedvel. Lásd: Lapinha.