Braguinha

Madeirára és a környező szigetekre jellemző, fából készült hangszer, alakja egy kisméretű violáéra (fémhúros portugál népi gitár) emlékeztet. 17 bundja van, és 4 bélhúrral rendelkezik. Ezeket nem kvintenként hangolják, mint a hegedűt vagy a mandolint – ahogyan egyes szerzők állítják –, hanem így: ré 3, sol 3, si 3, ré 2, vagyis egy kvart és két terc hangközzel. Olykor, különösen vidéken, a legvékonyabb bélhúrt fémhúrra cserélik. Ettől élesebb hangja lesz, ami jobban tetszik a vidéki zenésznek. Hangterjedelme alig haladja meg a két oktávot. G-, C-, F-, D- és A-dúrban is lehet rajta akkordokat játszani; a G-dúr a legkönnyebb. Éles, pattogó és vidám hangja jellegzetesen kiemeli a rokon hangszerek közül. Szinte kizárólag a nép körében használatos, sokféle dallam játszható rajta, amelyeket gyakran rajão (öthúros madeirai gitár) és viola kísér. A népi zenekarokban olykor a fő dallamot játssza, más hangszerekkel, például gitárral és hegedűvel együtt, unisonóban; máskor csupán akkordokkal kísér. A népi zenész a dallamot kizárólag a hüvelykujjával játssza. Ügyes, hozzáértő muzsikus kezében azonban a hangszer jóval többre képes: miközben hüvelykujjával a dallamot játssza, a többi ujjával megszólaltatott három- és négyhangú akkordokat illeszt közé. Ez egészen sajátos jelleget ad a hangszer zenéjének.

A népi „tocar a ponteado” kifejezés dallamjátszást jelent, mert ilyenkor a zenész – a kísérő játékhoz képest – a bundok többségét használja.

Funchalban több braguinha- (kis madeirai négyhúros gitár, az ukulele őse) oktató is működött, köztük Manuel Cabral, António José Barbosa és Agostinho Martins. Fennmaradt néhány kéziratos zenemű és a hangszer tanulásához készült alapvető útmutató is. A braguinhát előszeretettel tanulmányozta sok külföldi, aki egykor Madeirára érkezett.

Néhány évvel ezelőtt Funchalban Agostinho Martins vezetésével braguinhákból, rajão hangszerekből és gitárokból álló zenekar alakult. A hangszerek adottságaihoz igazított népies, sőt klasszikus darabok előadásával nagy hatást keltett: a közönséget a zenei hangszerelés eredetisége és gondos felépítése ragadta meg.

A braguinha ma a Sandwich-szigeteken és a világ más részein is megtalálható, ahová a madeirai részes bérlők (colono) kivándoroltak.

Lisszabonban cavaquinho néven emlegetik, a Madeira-szigeteken pedig machete (kis madeirai négyhúros gitár) de braga vagy egyszerűen braga néven is ismert. Bár ez utóbbi elnevezések minhói eredetre utalhatnak, jelenleg nincs hír arról, hogy Portugália szárazföldi vidékein megtalálták volna. Akár más vidékről hozták be, akár Madeirán hozták létre, a machete de braga elnevezés talán arra utal, hogy régen a nép azon tagjai játszottak rajta, akik a bragas nevű régi térdnadrágot viselték; vagy olyan elítéltek, akiknek a lábán braga néven ismert gyűrű volt; esetleg olyanok, akik a derekukra helyezték a hangszert, mivel a braga régen övet, nadrágnyílást és derekat is jelentett.

E feltevések közül talán az első a legelfogadhatóbb. Bárhogy legyen is, a kérdés alapos tanulmányozást igényel, hogy biztos következtetésekre juthassunk.

Érdemes hangsúlyozni, hogy korábban magát ezt a hangszert is egyszerűen machete néven emlegették, amint az a hozzá tartozó kéziratos zeneművekből látható. Ma azonban a nép egy másik helyi hangszert, a rajão-t nevezi egyszerűen machete néven.

A braguinha mintájára Funchalban ma is készítik az úgynevezett requinta de braga hangszert.