Lapinha
Ismerteti a „lapinha” szót, amellyel Madeirán a karácsonyi betlehemet nevezik, és leírja jellegzetes helyi formáját: a tetején a gyermek Jézust ábrázoló, lépcsőzetes kis állványt, amelyet helyi növények és agyagfigurák díszítenek, olykor miniatűr sziklás tájjal.
Madeirán ezzel a szóval nevezik a már évszázadok óta igen elterjedt betlehemeket. Úgy véljük, ez a szó csak erre a szigetcsoportra jellemző. Valószínűleg a „lapa” kicsinyítő alakja; a szó itt sziklába nyíló üreget vagy barlangot jelent, a Megváltó születésének helyéhez való hasonlóság alapján. Lehetséges, hogy régebben a betlehemek még őrizték ezt a hasonlóságot. Ma azonban a madeirai „lapinhákat” általában asztalon állítják fel. Középpontjukban egy néhány deciméter magas, három egymás melletti lépcsősorból álló kis építmény van, amelynek tetejére a gyermek Jézus képmását helyezik. A lépcsőfokokon és körülöttük „pásztorokat” és különféle dísztárgyakat rendeznek el; ezek olykor meglehetősen különösek, és alig kapcsolódnak a betlehem többi részéhez. A helyi környezethez igazodva sajátos vonásaik is kialakultak: ilyen például az „alegra-campo” cserje és a „cabrinhas” páfrány ágaiból készített díszítés, amely festői és vidám megjelenést ad nekik. Némi eredetiséget mutatnak az úgynevezett „pásztorok” is: ezek durva helyi készítésű, apró agyagfigurák, amelyek szinte sohasem pásztorokat vagy bojtárokat, hanem különböző társadalmi rétegekhez tartozó embereket ábrázolnak.
Még mindig igen gyakoriak a „rochinhákkal”, vagyis „kis sziklákkal” készült „lapinhák”. Ezek egy kis, erősen tagolt tereprészletet utánoznak, amelyet a cukornád szártövéből készítenek. Aljukban rendszerint egy kis „barlang” található, benne az apró agyagfigurákkal megjelenített betlehemmel.
Régebben léteztek ugyanezek a „sziklák” nagyobb méretben is, de ma már nagyon ritkák. Templomokat, utakat, kis településeket stb. lehetett látni rajtuk. Bár az összkép nem volt különösebben harmonikus, sajátos, festői látványt nyújtottak. Lásd: „Natal”.