Közvilágítás 1Olaj- és petróleumlámpák
Közvilágítás
Eredeti cím: Iluminação Pública
A funchali közvilágítás története az 1821-es rövid életű kísérlettől és José Silvestre Ribeiro 1846-ban felállított olajlámpáitól a petróleumlámpákon és a meghiúsult gázvilágítási terveken át az 1897-ben felavatott villanyvilágításig.
1Olaj- és petróleumlámpák
Aki valamivel több mint kilencven évvel ezelőtt éjszaka Funchal utcáin járt, teljes sötétségben találta őket. Csak itt-ott törte meg egy pillanatra a városra boruló homályt a házak ablaküvegén átszűrődő fénysáv vagy egy éjszakai járókelő útját megvilágító lámpás.
José Silvestre Ribeiro, a közjóért sokat tevő tanácsos (conselheiro, a királyi tanács tiszteletbeli címe) 1846. október 7-én lépett hivatalba polgári kormányzóként (governador civil). Még ugyanazon hónap 23-án néhány utcai lámpát helyeztetett el a város legközpontibb pontjain, bár számuk csekély volt. Ezzel kezdetét vette Funchal közvilágításának jelentős fejlesztése.
Magánszemélyek is támogatták a kiváló kormányzó kezdeményezését: a tehetősebbek közül néhányan lámpákat szereltettek fel az általuk lakott épületekre. Az év decemberében már több tucat közvilágítási lámpa volt a városban. A funchali városi tanács (Câmara Municipal) csak később, Silvestre Ribeiro kitartó sürgetésére határozta el, hogy kiterjeszti a világítást, és magára vállalja e fontos szolgáltatás költségeit. Ugyanez a kormányzó 1849. augusztus 22-én arról tájékoztatta a központi kormányt, hogy a várost 70 lámpa világítja meg, és reményét fejezte ki, hogy számuk fokozatosan növekedni fog.
A lámpákban 1870-ig olívaolajat használtak, nem sokkal később pedig petróleumra tértek át, amely az elektromos világítás bevezetéséig maradt használatban.
A lámpák vízszintes, valamivel több mint egy méter hosszú vasrudak végéről függtek. A legrégebbieket lánc tartotta; ez a rúd és a fal mentén egy zárhoz vezetett. A zárat kinyitva az üzemanyagtartályt fel- vagy le lehetett engedni a tisztításhoz, illetve a lámpa meggyújtásához vagy eloltásához. Később a lámpákat a vasrudak végére rögzítették, így a világítással kapcsolatos valamennyi munkához létrára volt szükség.
2Gázvilágítási tervek és elektromos világítás
Silvestre Ribeiro több kísérletet is tett arra, hogy a várost gázzal világítsák meg, de erőfeszítései és intézkedései eredménytelenek maradtak. Az 1858. július 14-i tanácsülésen több határozatot hoztak e célból, ám ezek sem jártak sikerrel. Pályázatot is hirdettek, amelynek feltételeit egy füzetben tették közzé, de ennek sem lett számottevő eredménye.
1884. január 4-én a funchali tanács szerződést kötött Eduardo Augusto Kopke mérnökkel Funchal gázvilágításáról, amelyet villanyvilágítással is helyettesíthettek volna. A szerződés végrehajtására azonban nem került sor.
1895. május 22-én ugyanaz a mérnök új szerződést kötött a város tanácsával a villanyvilágításról; ez a szerződés ma is érvényben van. A. Kopke 1896. április 20-án átruházta a neki adott koncessziót a The Madeira Electric Lighting Company Limitedre, az átruházást pedig a tanács 1896. május 25-i ülésén jóváhagyta. Funchalban 1897. május 19-én avatták fel a villanyvilágítást. A következő év december 28-án már működött a szerződés 4. cikkében említett 500 lámpa és 8 ívlámpa. Ez utóbbi napot tekintették a társaságnak a közvilágításra szánt fényforrások felszerelésére szabott 24 hónapos határidő végének.
1899. január 5-én a városi tanács jóváhagyta azt a javaslatot, hogy a közvilágítás lámpáinak számát 500-ról 701-re emeljék. Jelenleg az egész városban és külvárosaiban 14 ívlámpa és 1400 lámpa működik. A világítás a karanténkórházig (lazareto), a Caminho do Meióban lévő Quinta Reídig, a São Roquéban lévő Conceiçãoig, a Santo Antónióban lévő Quinta do Leméig, a São Martinhóban lévő Nazaréig és a Montéban lévő Confeiteiráig terjed.
1821-ben Funchal városi tanácsa megpróbálta bevezetni a közvilágítást. Február 26-i ülésén úgy határozott, hogy „minden utcában 1, 2 vagy 3 lámpást helyeznek el, a világítás költségeihez pedig a lakosok felváltva járulnak hozzá”.
1821. február végén a város néhány utcáját már megvilágították, de ez a hasznos újítás rövid életűnek bizonyult.
Ebben a szócikkben
Idő
Említett évek · 11-
A funchali tanács elhatározta, hogy minden utcában lámpásokat helyeznek el a lakók költségén; az intézkedés rövid életű volt.
-
José Silvestre Ribeiro 1846. október 7-én foglalta el Funchal kerületének polgári kormányzói tisztét; 1852-ig szolgált, és újra felkarolt olyan terveket, mint a Ribeiro Seco-híd.
-
José Silvestre Ribeiro elrendelte az első közvilágítási lámpák felállítását Funchal belvárosában.
-
José Silvestre Ribeiro jelentése szerint Funchalt 70 közvilágítási lámpa világította meg.
-
A funchali tanács eredménytelenül tárgyalt a gázvilágítás bevezetéséről.
-
Megszűnt az olajjal működő utcai világítás Funchalban; hamarosan petróleumlámpák váltották fel.
-
A funchali tanács szerződést kötött Eduardo Augusto Kopkéval a gázvilágításra, ám azt sosem valósították meg.
-
Szerződést írtak alá Kopkéval az elektromos közvilágításról.
-
Kopke átruházta a közvilágítási koncessziót a The Madeira Electric Lighting Company Limitedre.
-
Funchalban felavatták az elektromos közvilágítást.
-
Működött a funchali közvilágításra szerződött 500 lámpa és 8 ívlámpa.
-
A funchali tanács jóváhagyta a közvilágítási lámpák számának 500-ról 701-re emelését.
Hely
Említett helyek · 12
- Caminho do Meio
Funchal. Út, amely mentén a világítást kiterjesztették.
A Caminho do Meio út Funchal Santa Maria Maior egyházközségében; itt ér véget a Levada da Serra. Mellette áll a Nossa Senhora Mãe dos Homens-kápolna és egy Nossa Senhora do Bom Sucesso-kápolna. Az út mentén tudesco nevű cserje nő, és a közvilágítást is kiterjesztették rá.
- Conceição
Calheta. São Roque településrésze, ahová elért a világítás.
Conceição az Estreito da Calheta egyházközség településrésze, ahol egy 1673-ban épült Nossa Senhora da Conceição-kápolna áll. Egykor Madeira egyik legnagyobb hitbizományának központja volt.
- Confeiteira
Funchal. A világítás határa Montéban.
Confeiteira településrész Funchal Monte egyházközségében. Monte közvilágításának határát jelölte, és itt kezdődtek meg a Monte-vasút munkálatai nagy támfalak építésével.
- Funchal
A város, amelynek közvilágítását a szócikk ismerteti.
A szigetcsoport fővárosa és a fő kapitányság székhelye, ahol a betelepülés megkezdődött; 1451–52 körül mezővárosi rangot kapott. A szigetcsoport legszélesebb öble Ponta do Garajau és Ponta da Cruz között fekszik, és védett horgonyzóhelyet kínál, bár kikötőjéről soha nem készült oceanográfiai vizsgálat. Az Elucidário éghajlati adatokkal tárgyalja Funchalt mint gyógyüdülőhelyet, és beszámol az 1906. januári zavargásokról, a dán herceg 1846. májusi látogatásáról, valamint a környék fiatal vulkáni kúpjairól.
- Lazareto
Funchal. Az elektromos világítás által elért terület egyik határa.
Funchal vesztegintézete. Az 1816-os tervek nem valósultak meg, ezért ideiglenes helyszíneket használtak, mielőtt 1866–74 között épületeket emeltek a Ribeira de Gonçalo Aires torkolatánál. Ezeket később járványok idején és politikai foglyok elhelyezésére használták.
- Monte
Funchal. Külvárosi egyházközség, ahová elért a világítás.
A Nossa Senhora do Monte egyházközség Funchal fölött, körülbelül 600 m magasságban fekszik; itt a növények később hajtanak ki, mint Funchalban. Hozzá tartozik Jardim Botânico, Igreja és Marmeleiros településrész, valamint a Quinta de Sant’Ana. Az Elucidário számos itt élő növényt említ, például akáciákat és a Sonchus fruticosust.
- Nazaré
Funchal. A világítás határa São Martinhóban.
Nazaré Funchal São Martinho egyházközségének fő településrésze, nevét az ottani Nossa Senhora da Nazaré-kápolnáról kapta. Itt található a Quinta Bianchi és a Quinta da Bela Vista; São Martinhóban eddig terjed a közvilágítás.
- Quinta do Leme
Funchal. A világítás határa Santo Antónióban.
Lakott településrész és birtok Funchal Santo António egyházközségében. A Leme család székhelye és hitbizománya volt; itt állt António de Leme háza és a São Filipe-kápolna. Santo Antónióban a közvilágítás határaként is feljegyezték.
- Quinta Reid
Funchal. A Caminho do Meio mentén fekvő pont, ahová elért az elektromos világítás.
A Caminho do Meio egyik pontja, ameddig eljutott az elektromos közvilágítás.
- Santo António
Funchal. Külvárosi egyházközség, ahová elért a világítás.
Santo António Funchal község egyik madeirai egyházközsége. Itt ered a São João-patak, és itt volt a jezsuiták Pico do Cardó-i rezidenciája. Templomán 1783-as latin felirat olvasható; az egyházközségben található a Madalena-, a São João e Santana- és a Pópulo-kápolna is. Nevét egy, a temploma közelében emelkedő, körülbelül 400 méteres magaslat is viseli.
- São Martinho
Funchal. Külvárosi egyházközség, ahová elért a világítás.
São Martinho Funchaltól nyugatra fekvő elővárosi egyházközség, amelyet 1579-ben hoztak létre São Pedro területéből; 1927-ben egy részét a városhoz csatolták. Cukorgyárai voltak, Tinta szőlőt termesztettek itt, és jellegzetes vulkáni bombák találhatók a területén. A hagyomány szerint Dom Nuno de Aguiar itt született.
- São Roque
Funchal. Külvárosi egyházközség, ahová elért az elektromos világítás.
São Roque Funchal külvárosi egyházközsége, amelyet São Pedróról választottak le, és egy 1579-es királyi oklevél alapján hoztak létre; nevét eredeti São Roque-kápolnájáról kapta. Az Elucidário bemutatja plébániatemplomának történetét, és felsorolja kápolnáit, fő településrészeit és népességét.
Személyek
Említett személyek · 02-
Mérnök, aki 1884-ben a gázvilágításról, 1895-ben pedig az elektromos világításról kötött szerződést Funchal városi tanácsával; a koncessziót 1896-ban átruházta.
- José Silvestre Ribeiro1807–1891
Madeira 1846-tól hivatalban lévő polgári kormányzója, aki bevezette Funchal első tartós utcai közvilágítását, és megkísérelte a gázvilágítás bevezetését is.