Rego (dr. António Balbino do)

Portugália szárazföldi részén született 1874. május 23-án. 1900-ban elvégezte orvosi tanulmányait a portói orvosi iskolában, 1904-ben pedig kinevezték a Funchali Bakteriológiai és Higiéniai Laboratórium igazgatójává. A laboratóriumot nem sokkal korábban hozta létre a kerület (distrito) főtanácsa (Junta Geral).

Dr. Balbino do Rego magánorvosi praxist folytatott Funchalban, és ellátta hivatalos feladatait a Bakteriológiai Laboratórium igazgatójaként, amikor 1905 végén gyanús természetű betegség ütötte fel a fejét nálunk. Az egészségügyi hatóságok a megbetegedetteket a Lazareto de Gonçalo Aires-be utalták, amelyet elkülönítő kórházzá alakítottak; ennek vezetésével a Bakteriológiai és Higiéniai Laboratórium igazgatóját bízták meg. Az ezt követő szomorú és sajnálatos eseményeket röviden ismertetjük a Motins Populares (II. kötet, 404. oldal), a Peste Bubónica (III. kötet, 77. oldal) és a Poesia Popular (III. kötet, 87. oldal) című szócikkekben. Az olvasót ezekhez irányítjuk, hogy elkerüljük a fölösleges és fárasztó ismétlést.

Dr. Balbino do Rego hibája az volt, hogy a betegek teljes elzárását és elkülönítését kívánta fenntartani. Ez szükséges intézkedés volt, és elvben teljes mértékben indokolható, de az akkori körülmények között, különösen a sajtó és a politikai szereplők elítélendő magatartása miatt, a közegészség veszélyeztetése nélkül enyhíteni kellett volna rajta, ahogyan végül – késve – meg is tették. Más mulasztást vagy hibát nem követett el. Azt azonban el kell mondani, hogy az elkülönítő kórház ápolószemélyzetének munkája sok kívánnivalót hagyott maga után, és több visszaélés, sőt túlkapás is történt, amelyekért azonban a kórház igazgatója nem felelős. Ezen események történetét még nem írták meg teljes pártatlansággal. Ezért örömmel rögzítünk ebben a műben néhány adatot, amely hozzájárulhat Madeira története e zaklatott időszakának lelkiismeretes tanulmányozásához.

Balbino do Rego dr. házát a Lazaretónál (’vesztegzár-kórház’) történtek után megkövezte a tömeg, noha tengerészeti egység állomásozott mellette. Kénytelen volt a Fortaleza de São Lourenço (Szent Lőrinc-erőd) épületébe menekülni, onnan az I. Károly fedélzetére szállt, végül pedig a Companhia Insulana gőzösén Lisszabonba távozott.

Balbino do Rego dr. később João Franco tanácsos (conselheiro, a királyi tanács tiszteletbeli címe), a királyság (reino, azaz a portugál szárazföld) miniszterének utasítására visszatért Madeirára, hogy ismét átvegye a Bakteriológiai Laboratórium vezetését. A tiltakozó tömeg fellépése azonban olyan súlyossá vált, hogy a helyi hatóságok kénytelenek voltak megakadályozni az orvos partraszállását. Még az érkezése napján visszaindult a fővárosba: a Lisszabonból őt szállító hajóról egyenesen arra a hajóra szállt át, amely visszavitte oda.

António Balbino do Rego dr.-t pályázat útján kinevezték a lisszaboni közkórházak orvosává és sebészévé, valamint a város polgári rendőrsége antropometriai állomásának igazgatójává (1921).

Balbino do Rego dr. 1907-ben két érdekes füzetet jelentetett meg Um ano Depois Assumptos Madeirenses és Na Ilha da Madeira Hospital Improvisado címmel. Mindkettő értékes adatokkal szolgál a szigeten kitört bubópestis-járvány tanulmányozásához.