Poiso

A várostól mintegy 10 kilométerre, a Monte (’hegy’) Igreja Paroquialjától (’plébániatemplom’) pedig körülbelül hét kilométerre, de már a Camacha egyházközség (freguesia) területén áll hegyvidékünk legjobb menedékháza. A Casa do Poiso (’pihenőhelyi ház’) nevet viseli, mert az azonos nevű, jól ismert településrészen található. Sok utazó halad át itt: az ezen keresztül vezető út Funchalt Madeira több északi egyházközségével köti össze. A hely kevés védelmet nyújt, és gyakori szélviharoknak van kitéve. Ezért José Silvestre Ribeiro, a köz javáért sokat tevő polgári kormányzó (governador civil) 1850-ben menedékházat építtetett itt az utazóknak. A ház felbecsülhetetlen szolgálatot tett, és sok arra járót mentett meg a biztos haláltól. A helyen áthaladó régi utat, amely összeköti a bájos és sokak által látogatott Ribeiro Frio (’hideg patak’) településrésszel, valamint több északi egyházközséggel, jelentősen feljavították. Funchal, Poiso (’pihenőhely’) és Ribeiro Frio között rendszeres autójáratokat indítottak. Poiso és a kellemes Santo da Serra (’a hegyvidéki szent’) üdülőhely között is van út, amelyen már autók közlekednek; úgy vélik, hamarosan Santana (’Szent Anna’) egyházközsége is elérhető lesz. A Casa de Abrigo do Poisóban (’pihenőhelyi menedékház’) telefonfülke is található. A menedékház kiváló szolgálatairól és alapításáról e mű I. kötetének 195. oldalán már részletesen beszámoltunk.

E tárgy szempontjából különösen érdekes az a cikk, amelyet az Elucidário Madeirense egyik szerzője a Diário da Madeira (’Madeirai Napilap’) című lapban tett közzé. Ezt most teljes terjedelmében közöljük:

“

„Aki még nem kelt át télen Madeira hegyein, el sem tudja képzelni, milyen erős ott egyes napokon a hideg, és milyen heves viharok törnek ki azon a vidéken.

Funchal városában a hőmérséklet ritkán süllyed 7 fok alá, a hegyvidéken azonban olykor 2–3 fokkal is nulla alá eshet. Ha az Areeiro (’homokbánya’) megfigyelőállomását – szégyenünkre – nem hagyták volna teljesen magára, meggyőződésünk, hogy ott gyakran mérnének óránként 60–70 kilométeres szélsebességet; a sziget alacsonyan fekvő vidékein ilyet csak igen ritkán figyelnek meg.

Madeira hegyeiben télen nemcsak jégeső hullik gyakran: a magasabb vidékeken olykor hópelyhek is szállingóznak. Ilyenkor a hideg rendkívül erős és nehezen elviselhető.

A Poiso hegyvidéke a hegyek egyik leghidegebb, viharoknak leginkább kitett része. Régebben sokan meghaltak ott, mert nem találtak menedéket, és nem kaptak segítséget. Ma is történnének hasonló esetek, ha az érdemes José Silvestre Ribeiro tanácsos (conselheiro, a királyi tanács tiszteletbeli címe) kerületi polgári kormányzóként nem igyekezett volna orvosolni ezt a súlyos bajt. A hegyvidéken, valamivel a Moças-forrás után házat építtetett, hogy az év minden szakában, nappal és éjjel bármikor befogadja az úton járókat.

A Poiso nevét viselő menedékház 1851-ben épült. Azóta mindig nyitva áll az arra járók előtt, akik biztos menedéket találnak benne a hegyvidék hidege és viharai elől.

Egy 1851. október 6-án kelt hivatalos levélben a néhai José Silvestre Ribeiro tanácsos arra kérte Funchal városi tanácsát, hogy haladéktalanul, egyetlen pillanatot sem vesztegetve egyezzen meg Sant’Anna tanácsával arról, mennyivel járuljon hozzá a két testület a házban lakó férfi és családja eltartásához. A férfi feladata az lett volna, hogy megadja az utazóknak a szükséges segítséget és ellátást.

Ugyanebben a levélben a kormányzó azt is ajánlotta, hogy a ház leendő lakóját, akire az említett feladatok hárulnak, a legnagyobb körültekintéssel válasszák ki. Csak közismerten becsületes embert vagy családot helyezzenek oda, aki, illetve amely átérzi kötelességeit egy ilyen elhagyatott, a lakott helyektől távoli helyen.

Nem tudjuk, ki volt a poisói menedékház első őre. Azt viszont tudjuk, hogy az utolsó előtti őrt hanyagsága és a tisztaságra fordított csekély figyelme miatt elbocsátották. Az épület azóta Caminata úr felügyelete alatt áll, aki néhány, a közönség számára kétségtelenül hasznos fejlesztést már bevezetett, vagy be fog vezetni (1921).

A földszinten találhatók az őr szobái, a kocsma és egy nagy konyha. A háznak emellett három helyiségből álló emelete is van; a déli oldalon lévő helyiség meglehetősen tágas. A konyhában néhány fekvőhely szolgál az egyszerű vidéki emberek számára. Az emeleten rendszerint azok a bizonyos társadalmi állású emberek éjszakáznak, akik az épületben kívánnak megszállni.

A szabályzat szerint az őrnek mindig tartania kell kenyeret, bort, égetett szeszt (aguardente, cukornádból vagy borból párolva) és kávét az úton járók számára. Tűzifát is köteles raktározni, és minden rászorulónak megadni a tőle telhető segítséget.

Az eredeti poisói ház építési munkáit 1 442 950 réis (régi portugál számolópénz; 1$000 = 1000 réis, 1:000$000 = egy conto = 1 000 000 réis) összegért vállalták el, később azonban további pénzeket fordítottak az épület fejlesztésére és bővítésére. Mai állapotában tökéletesen betölti rendeltetését. Erdészeti rendőrőrsnek is megfelelne, ha volna szándék véget vetni a hegyvidékünket pusztító favágók és szénégetők visszaéléseinek” (1921).