Silva (Vicente Gomes da)

1827. március 12-én született Funchalban, és Madeira egyik legnagyobb művésze lett. Pusztán tehetségére és néhány magánúton folytatott tanulmányára támaszkodva kiváló fénykésszé, valamint nagyra becsült rajzolóvá, szobrásszá, metszővé és fémöntővé vált. Ő honosította meg Madeirán a fényképezést és a sztereotípiát; a szigeten elsőként készített gumibélyegzőket és öntött vasat. Mindezeken a területeken valóságos csodákat alkotott. Dagerrotípiával és nedves kollódiumos eljárással dolgozott, és az ugyanabban az időben a fővárosban készült munkáknál is tökéletesebb alkotásokat hagyott hátra. Háza mellett, az egykori Rua dos Pintos utcában alapított öntödéje igazi sikert jelentett Madeira számára. Az ott készült művek művészi kivitelükkel a legigényesebbeket is kielégítették. Vicente Gomes da Silva 1906. december 14-én hunyt el Funchalban.

A már megszűnt Diário da Madeira (’Madeirai Napilap’) 1931. december 13-i száma kiváló cikket közölt erről a jeles művészről. A cikk életrajzi részletei olvasásra érdemesek, és itt is meg kell őriznünk őket. Hasábjainkon részben közöljük:

“

„Vicente Gomes da Silva meghatározó, kiemelkedő alakja volt szerény művészeti életünknek.

Már fiatalon lelkesedett a tanulásért. Még iskolás volt, amikor gondos kézírása miatt Luís Correia Aciaioli segédjéül választotta jó hírű, Socorróban (’segítség’) működő iskolájába. Ott nevelkedett a madeirai liberális réteg, amely az emberi tudás különböző területein kiemelkedő személyiségeket adott.

Megtanult franciául és angolul, mindkét nyelvet választékosan és helyesen használta. Tudását kizárólag külföldi könyvekből merítette, s ez a tudás tette olyan műveltté.

Ösztönös tehetséggel vitte vászonra környezetünk legjelentősebb alakjait, csodálatra méltó olajképeken. Hazánk tájait ragyogó fényben festette meg akvarelleken, elefántcsont lapokra pedig csodálatos miniatűr portrékat készített. Munkáit hamarosan elkapkodták a külföldiek. Ő maga keveset tartott róluk, mert a legtöbb igazi művészhez hasonlóan nem ismerte fel gondosan végzett munkájának valódi értékét.

Ezután egyszerű metszőkéssel kezdett figurákat formálni: a kor jellegzetes típusait és helyi alakjait faragta fába olyan pontossággal, élethűséggel és találóan, hogy az ámulatot keltett.

Amikor Franciaországban Niépce és Daguerre vállalkozása bemutatta meglepő eredményeit, Vicente Gomes da Silva azonnal könyveket rendelt Párizsból az új tudományról. Kitartó tanulással sikerült ezüstözött rézlemezekre fényképeznie – dagerrotípiákat készített –, később pedig üvegre készült pozitív képekkel foglalkozott. Madeira lakói már néhány évvel azelőtt rendelkeztek fényképekkel, hogy Portugáliában elkezdtek volna fényképezni.

A fényképészet fejlődésével lépést tartva Madeirán hamarosan megjelentek az albuminpapírra készült, kartonra kasírozott portrék. Vicente Gomes da Silva alaposan ismerte a fényképészet bonyolult kémiáját: maga állította elő a kollódiumot, az ezüst-nitrátot és a sötétkamrában használt különféle vegyszereket, így nem kellett ezeket importálnia.

Torre Bela grófját, a fényképészet tudós amatőrjét zavarta, hogy a „nedves kollódium” használata mennyi időt és türelmet kíván. Barátjával, Vicente Gomes da Silvával ezért hosszú éjszakákon át dolgoztak, míg kidolgoztak egy praktikusabb eljárást, a „száraz kollódiumot”. Ez később széles körben elterjedt, és nagy előrelépést hozott a fényképészetben.

Fényképészeti munkája mellett ritka tökéletességgel metszett rézlemezbe címereket esküvői értesítőkhöz, névjegykártyákhoz és más emblémákat stb.

Sok évvel később Oldenburg Miklós herceget annyira meglepte a művész metszeteinek gondos kivitele, hogy Oroszországból számos ezüsttárgyat hozatott ide, hogy vele munkáltassa meg őket.

A funchali városi tanács (Câmara Municipal do Funchal) felajánlotta, hogy külföldre küldi továbbképezni magát, ő azonban nem fogadta el a megtisztelő meghívást: inkább mindent a saját erejéből akart elérni.

1863-ban Franciaországba és Angliába utazott, ahol megismerkedett a kor valamennyi újításával. Hazatérve elegáns, fényűző bazárt nyitott a Largo da Sé (’székesegyház tér’) területén. A legújabb árucikkek mellett itt állította ki legnagyobb gonddal készített fényképeit és metszeteit.

Nagy és megérdemelt hírnévnek örvendett a Rua dos Pintos utcában működő fényképészeti műterme; az utcát később a Rua da Carreira (’lovaspálya utca’) részévé tették. A műterem fölött Ausztria császári címere állt, és Amália császárné, Brazília özvegy császárnéja pártfogását élvezte, aki háza metszőjévé nevezte ki. A kiváló művész itt készített először Portugáliában gumibélyegzőket, és ő honosította meg a sztereotípiát a madeirai nyomdászatban. E két új sokszorosító eljárásra soha nem tanították mesterek: útmutatásait kizárólag külföldi könyvekből és folyóiratokból merítette, majd kipróbálta és továbbfejlesztette őket”.