Búza
Eredeti cím: Trigo
Szócikk a Madeira-szigetcsoport búzatermesztéséről: ismerteti a fő termőterületeket adó egyházközségeket, az aratás és a cséplés módszereit, a termőterület nagyságát, a terméshozamokat, az importot, valamint a termesztett alfajokat és fajtákat.
Búzatermesztés, terméshozamok és fajták
Az egész szigetcsoport minden egyházközségében termesztenek búzát, de termesztése Santa Cruz, Calheta, Arco da Calheta, Ponta do Pargo, São Vicente, Porto do Moniz és Porto da Cruz egyházközségeiben tűnik a legjelentősebbnek. Szinte mindig kézzel vetik. Aratáskor vagy gyökerestül kihúzzák, vagy sarlóval levágják; az utóbbi módszer gyakoribb. A cséplés történhet szérűn, ahol az ökrök egy deszkát vontatva tapossák a kalászokat; a deszka aljára köveket és vasdarabokat erősítenek. Használnak kézi hajtású gépeket és cséphadarókat is. Ez utóbbi módszert csak akkor alkalmazzák, ha valamely földön kevés búzát takarítottak be.
A búzatermesztés az egész szigetcsoporton mintegy 2000 hektárt foglal el, az éves termés pedig körülbelül 25 000 hektoliter. A hektáronkénti hozam igen változó: egyes földeken elérheti a 30 hektolitert, másutt kevés esővel járó években nem haladja meg a 4 hektolitert. Madeira szigetén az átlagos hozam hektáronként feltehetően 8 hektoliter, Funchal községében (concelho) pedig mintegy 12 hektoliter.
A háború előtt Madeira évente mintegy 7 millió kilogramm búzát importált; 1919-ben 4511 tonna búzát és 690 tonna lisztet hozott be (1921).
A föld foszforsavban való gazdagsága és a sziget domborzata lehet az oka annak, hogy a földek tartósan termőképesek maradnak, noha a megszokásokhoz ragaszkodó, tudatlan gazda megszakítás nélkül búzát és más gabonaféléket termeszt rajtuk. A domborzat miatt ugyanis az eső minden évben a magasabban fekvő helyekről az alacsonyabbakra hordja a növények táplálkozásához szükséges anyagok egy részét. Madeira gabonatermesztőinek nagy többségét alig foglalkoztatja a föld trágyázása. Vannak azonban, akik az elvetendő földet istállótrágyával trágyázzák, és így jobb termést érnek el, mint azok, akik ezt elmulasztják. A búzaszalmát kunyhók fedésére, a jószág etetésére, olykor pedig az istállóban tartott állatok almozására használják.
A búzánál (Triticum aestivum) három típust vagy alfajt különböztetnek meg: a lágy, a turgid és a kemény búzát. Az elsőre a közepes méretű, lisztes törésfelületű szem és a teljesen üreges szár jellemző; a másodikra a nagy, vastag, félig puha szem és a csak részben üreges szár; a harmadikra pedig a kemény, kemény törésfelületű szem és a teljesen bélszövettel kitöltött szár.
Az alábbi felsorolásban a szigetcsoporton termesztett fajták vagy helyi változatok közül említünk néhányat. Ezeket rendszerint decembertől márciusig vetik, és júniusban vagy júliusban aratják:
Lágy búzák
Ebben a szócikkben
Idő
Említett évek · 01Hely
Említett helyek · 08
- Arco da Calheta
Calheta. Az egyik egyházközség, ahol a búzatermesztés a legfontosabbak közé tartozik.
Arco da Calheta a Calheta községhez tartozó egyházközség, amelyet 1572-ben hoztak létre a São Brás-kápolna körül; templomában 16. századi festmények találhatók. Az Elucidário bemutatja korai telepeseit, köztük az Andrade család tagjait, továbbá cukornádültetvényeit, kápolnáit, hitbizományait, az 1834-es és 1887-es zavargásokat, valamint a Rabaçal és a Pico da Urze levadái által biztosított öntözést.
- Calheta
Az egyik egyházközség, ahol a búzatermesztés a legfontosabbak közé tartozik.
Calheta mezőváros, egyházközség és község Madeira délnyugati partján, a sziget egyik legrégebbi települése. Az Elucidário ismerteti nevének eredetét, korai telepeseit – köztük Pedro Berenguert –, templomát és számos kápolnáját, köztük egy egykori ferences kolostor kápolnáját, valamint az 1834-es zavargást.
- Funchal
Község, ahol az átlagos búzatermés hektáronként mintegy 12 hektoliter.
A szigetcsoport fővárosa és a fő kapitányság székhelye, ahol a betelepülés megkezdődött; 1451–52 körül mezővárosi rangot kapott. A szigetcsoport legszélesebb öble Ponta do Garajau és Ponta da Cruz között fekszik, és védett horgonyzóhelyet kínál, bár kikötőjéről soha nem készült oceanográfiai vizsgálat. Az Elucidário éghajlati adatokkal tárgyalja Funchalt mint gyógyüdülőhelyet, és beszámol az 1906. januári zavargásokról, a dán herceg 1846. májusi látogatásáról, valamint a környék fiatal vulkáni kúpjairól.
- Ponta do Pargo
Calheta. Az egyik egyházközség, ahol a búzatermesztés a legfontosabbak közé tartozik.
Ponta do Pargo egyházközség Madeira nyugati végén. 1871-ben Porto do Moniz községéből Calheta községéhez került; régóta szorgalmazott világítótornyát 1922-ben gyújtották ki először. A régi Rabaçal-levada látja el vízzel; sercial szőlőt termesztenek itt, a település egy fehér szarvasmarha-alváltozatnak adta a nevét, és itt született Manuel da Costa Dias és João Pestana Júnior.
- Porto da Cruz
Machico. Az egyik egyházközség, ahol a búzatermesztés a legfontosabbak közé tartozik.
Az 1577-ben létrehozott északi parti egyházközség jó minőségű borairól ismert. 1852-ben Santana községtől Machico községhez került, és egy főkapitányság székhelye volt. Halászkikötőként is szolgált, ahol ámbrásceteket is partra vontak.
- Porto Moniz
Az egyik egyházközség, ahol a búzatermesztés a legfontosabbak közé tartozik.
Északnyugati egyházközség és község, rakparttal és elfogadható kikötővel, amely jó partraszállóhelyül szolgál, amikor a déli szelek miatt a déli parton nem lehet kikötni. Itt áll Észak-Madeira egyik legrégebbi Mária Magdolna-kápolnája; ünnepe július 22-én van. Itt született dr. Manuel Gomes Jardim.
- Santa Cruz
Az egyik egyházközség, ahol a búzatermesztés a legfontosabbak közé tartozik.
Santa Cruz egyházközség és Madeira egyik legrégebbi települése. Nevét egy keresztről kapta, amelyet Zarco állíttatott itt a felfedezéskor. Az Elucidário bemutatja korai egyháztörténetét, társaskáptalani templomát, kápolnáit, nemesi telepeseit és településrészeit.
- São Vicente
Az egyik egyházközség, ahol a búzatermesztés a legfontosabbak közé tartozik.
A szócikk Szaragosszai Szent Vincét Észak-Madeira legnagyobb és legnépesebb egyházközségeként, valamint az északi part egyetlen mezővárosának székhelyeként mutatja be. Az Elucidário kitér a település benépesülésére, egyháztörténetére, településrészeire és tájára, valamint az 1929-es, halálos áldozatokat követelő földcsuszamlásra.