Légi közlekedés

Az első pilóták, akik megkísérelték a Lisszabon és Madeira közötti repülést, António Jacinto de Brito Pais kapitány és José Manuel Sarmento de Beires hadnagy voltak. 1920. október 18-án délelőtt 10 óra körül szálltak fel az amadorai repülőtérről, de sajnos nem jutottak el Madeirára: az úthoz használt kétfedelű repülőgép a tengerbe zuhant. Október 19-én délben a liverpooli illetőségű brit Gamboa River gőzhajó talált rájuk, és fedélzetére vette a hajótörötteket.

A két említett pilótánál szerencsésebb volt Gago Coutinho sorhajókapitány, Sacadura Cabral korvettkapitány, Ortins Bettencourt 1. osztályú hadnagy és Roger Soubiran francia szerelő. 1921. március 22-én reggel 9 óra 25 perckor indultak el a Tajo folyóról az „F-3” hidroplánnal, és még aznap, valamivel délután 5 óra után elérték Funchal öblét.

Amint a repülőgép megérkezett a mi öblünkbe, számos csónak vette körül. Egy motorcsónak, amelyen a polgári kormányzó (governador civil) és más helyi tisztviselők utaztak, a Pontinha (’kis fok’) hullámtörő gátjához vontatta; a gép ott maradt.

Az első hivatalos üdvözlések után a négy pilóta gépkocsival a Palácio de São Lourençóba utazott, ahol megszálltak. Ott a polgári kormányzó, a kikötőkapitány, a főtitkár és a katonai parancsnok köszöntötte őket. Sacadura Cabral korvettkapitány a maga és társai nevében megköszönte a megbecsülés megnyilvánulásait, amelyekben a hatóságok és Madeira népe részesítette őket. Ezután pezsgővel kínálták meg a pilótákat, és több pohárköszöntő hangzott el, köztük egy Brito Pais és Sarmento Beires tiszteletére.

Március 28-án reggel a hidroplán néhány manővert végzett Funchal öblében, majd Paul do Mar (’tengerparti mocsár’) magasságáig repült. Ugyanezen a napon délután 5 óra körül hatalmas közönség előtt helyezték el annak az emlékműnek az alapkövét, amelyet Henrique Vieira de Castro bankár állíttatott a Jardim Municipalban (’városi kert’) a Lisszabon–Madeira közötti repülőutat elsőként teljesítő pilóták tiszteletére. A szertartás jegyzőkönyvét felolvasták, majd több jelenlévő személy aláírta. Ezután néhány pénzérmével együtt vasládába zárták, a ládát pedig az emlékmű kijelölt helyén helyezték el. Március 30-án délután 5 óra 45 perckor a hidroplán ismét felszállt, hogy elébe repüljön a brit Briton gőzhajónak, amely az ismeretlen katona földi maradványait tartalmazó urnát szállította. Április 2-án délután 1 óra 40 perckor Porto Santo (’szent kikötő’) felé indult; a pilóták ott akarták megvárni a Lisszabonba való visszatéréshez kedvező időjárást.

Sajnos azonban nem térhettek vissza azon a repülőgépen, amely a szigetcsoportba hozta őket. Április 6-án reggel, amikor a főváros felé felszálltak, a gép kigyulladt Porto Santo öble fölött. A pilóták ezért a szintén az öbölben tartózkodó Guadiana romboló fedélzetére kerültek, és azon utaztak tovább Lisszabonba.

Akkori értesülések szerint a balesetet a hidroplán egyik füstbombájának megrepedése okozta. A négy vakmerő pilóta azért nem vesztette életét, mert gyorsan a tengerbe vetették magukat. Néhány halászcsónak azonnal a segítségükre sietett, és a Guadiana fedélzetére vitte őket.

A repülőgép teljesen megsemmisült. Utasainak az ijedtségen és a baleset miatti csalódáson kívül nem esett bajuk, ám a szerencsétlenség megfosztotta őket attól, hogy befejezzék a tervezett légi utat.

A már említett tiszteletadásokon túl a pilóták tiszteletére uzsonnát és vacsorát rendeztek a Monte Palace Hotelben; az uzsonnát a Funchali Kereskedelmi Egyesület (Associação Comercial do Funchal) adta. A Casino Pavãóban (’páva kaszinó’) a Madeirai Sportklub (Clube Sports da Madeira) bált szervezett, gépkocsis kirándulásokat tettek a város környékének több pontjára, a Quinta da Palmeirában (’pálmafa-birtok’) pedig a birtok tulajdonosa ebéddel látta vendégül őket, stb., stb. Porto Santón a hidroplán szigetre érkezésekor hölgyek egy csoportja borral és édességgel kínálta a pilótákat.

A Guadiana romboló március 24-én érkezett Funchalba. Április 2-án, még a repülőgép indulása előtt Porto Santóra hajózott, hogy benzint vigyen az onnan Lisszabonba vezető útra. A hajó április 4-én visszatért Funchalba, hogy szenet és friss élelmiszert vegyen fel, majd április 5-én ismét Porto Santóra indult. Mint már láttuk, ott vette fedélzetére a pilótákat az április 6-i baleset után.

A már említett Brito Pais repülő gyalogsági kapitányt és Sarmento Beires repülő műszaki hadnagyot az 1920. novemberi hadseregparancs dicséretben részesítette: „a bátorság nagyszerű bizonyítékáért, amelyet a Madeira szigetére irányuló légi út megkísérlésével adtak. Bár céljukat nem érték el, fényesen tanúsították azt a kivételes rettenthetetlenséget és elszántságot, amely a pilótákat jellemzi, és olyan tettet hajtottak végre, amely rendkívüli tekintélyt szerzett a repülésnek, a hadseregnek pedig becsületet és dicsőséget hozott.”

Bár a merész pilóták, Gago Coutinho és Sacadura Cabral nem érintették Madeirát a Lisszabon és Rio de Janeiro közötti dicsőséges repülésük során, hőstettüket 1922. június 17. és 20. között itt is fényesen megünnepelték. Amikor 17-én, kevéssel délután 4 óra előtt Funchalba érkezett a hír, hogy eljutottak Rio de Janeiróba, ezernyi tűzijáték-lövedék és rakéta szállt fel. Közben zúgtak a templomok harangjai, és a két nagy portugál hős tiszteletére szinte minden üzlet és ipari vállalkozás bezárt.

Négy napon át valóban káprázatos díszkivilágítás ragyogott nemcsak a középületeken, hanem számos üzleten is. Szépségével vagy kifinomult ízlésével különösen a városi tanács (Câmara Municipal) épületének, valamint a Rua do Comércio, a Rua do Bettencourt, a Rua do Capitão-Tenente Carvalho de Araújo, a Rua de João Tavira, a Rua do Dr. Vieira, a Rua da Alfândega stb. több házának és üzletének kivilágítása tűnt ki. Az Avenida do Dr. Manuel de Arriaga és az Avenida de Gonçalves Zarco is végig fényárban úszott; az előbbinél zenekar játszott. Több üzlet kirakatát a két dicsőséges pilóta tettére utaló díszítések ékesítették. Egyes épületeken Krisztus keresztjével díszített zászlók voltak láthatók: ugyanez a jelkép kísérte egykor a portugálokat dicsőséges tengeri útjaikon. Gago Coutinho és Sacadura Cabral arcképe mindenütt feltűnt, főként képeslapokon, amelyeket a funchali közönség lelkesen vásárolt.

19-én éjszakai hajós felvonulást tartottak, amelyet fáklyás menet követett a Cais da Pontinhától (’kis foki rakpart’) a Szent Klára-kolostorig (Santa Clara), ahol a sziget felfedezőjének sírja található. Ott dr. Juvenal de Araújo és Armando Correia hadnagy ragyogó, hazafias beszédet mondott. 20-án délután 2 órakor ünnepi ülést tartottak a városi tanács épületében. Felszólalt dr. Teixeira Jardim, a tanács elnöke, a már említett dr. Juvenal de Araújo, valamint Gabriel Brasão Vieira gimnáziumi (liceu) diák. Amikor az ülésen leleplezték a kiváló pilóták arcképét, hosszan tartó taps töltötte be a termet.

A felsorolt ünnepségeken kívül a funchali katolikus ifjúság szervezésében Te Deumot tartottak a székesegyházban (Sé Catedral); a szertartás dr. Gomes Jardim beszédével zárult. A Teatro-Circóban rendezett ünnepségen több ajándékot osztottak szét a gyermekek között, és dr. Pestana Júnior mondott beszédet. A brazil konzul vacsorát adott a pilóták tiszteletére Funchal hatóságainak, a Casino Vitoriában bált tartottak stb., stb. Santo Antónióban, Ribeira Bravában, Machicóban, Santa Cruzban, São Vicentében stb. ugyancsak több örömünneppel emlékeztek meg a két portugál pilóta dicsőséges tettéről.

Gago Coutinhót és Sacadura Cabralt impozáns fogadtatásban részesítették Funchalban, amikor merész brazíliai repülésük után a Porto gőzösön visszatértek Európába. 1922. október 21-én délelőtt fél 11-kor szálltak partra a Pontinha rakpartján, élénk és önkéntelen lelkesedés közepette. Több vezető személyiség kíséretében ezután a São Lourenço-palotába mentek, ahol a kerület vezetője ismét üdvözölte őket. A városházán (Paços do Concelho) átvették a funchali polgárrá avatásukról szóló okleveleket, majd a székesegyházba indultak. Ott ünnepélyes Te Deumon vettek részt, amelyet a megyés főpásztor vezetett, és kiváló hazafias beszédet mondott.

A Te Deum után a két hős pilóta Montéba (’hegy’) látogatott, ahol Luís da Rocha Machado bankár ebédet adott tiszteletükre ottani quintáján. Délután kerti fogadást rendeztek számukra a Reid’s Palace Hotelben, amelyen sokan részt vettek. Este tiszteletükre előadást tartottak a Teatro-Circóban, és levetítették a Raid Lisboa-Rio de Janeiro című filmet.

Gago Coutinho és Sacadura Cabral 22-én a polgári kormányzóval ebédelt, 4 órakor az angol konzulnál teázott, este pedig a dán konzulnál vacsorázott. Autókirándulást is tettek Caniçóba (’nád’), és részt vettek a Dr. Manuel de Arriaga színház díszelőadásán. Ott dr. Juvenal de Araújo ragyogó beszédet mondott, amelyre Sacadura Cabral parancsnok lelkes rögtönzéssel válaszolt; szavait nagy tapssal fogadták.

23-án a kiváló pilóták a brazil konzul meghívására a Golden Gate szállodában ebédeltek. Délután a Porto gőzös fedélzetén teát adtak Funchal hatóságainak és más lakóinak. Este részt vettek az ünnepségeket szervező bizottság által adott, igen jó hangulatú búcsúvacsorán, amelynek végén fénykép készült a vendégekről. Fél 11 körül a Porto fedélzetére szálltak; a rakparton számtalan ember gyűlt össze, hogy megtapsolja őket és elbúcsúzzon tőlük.

Amíg Gago Coutinho és Sacadura Cabral Madeirán tartózkodott, ragyogó díszkivilágítás volt a rakparton, az Avenida Gonçalves Zarcón, a Pontinhába vezető úton, minden középületen és sok magánházon. A rakpartot és a város bejáratát végig zászlók díszítették, köztük sok, Krisztus keresztjét viselő lobogó.

Az 1922. június 17. és 20., valamint október 21. és 23. között Madeirán rendezett hazafias ünnepségek valóban impozánsak voltak. Nemcsak valamennyi portugál vett részt bennük, hanem néhány külföldi is, aki megértette, milyen merész és megrendítő volt a két kiváló pilóta tette. A madeiraiak ezekben a napokban megmutatták, hogy ők is büszkék Portugália múlhatatlan dicsőségére. Az itteni ünnepségek nagyszabásúsága ékesen bizonyítja, hogy nálunk nem halványult el az a hazafias érzés, amely hazánkat egykor elért gazdagságának magaslatára emelte. Lásd: Praia, Sabão és São Francisco utcák; Pontinha útja.