Az ismeretlen katona

Más országok példáját követve Portugália is dicsőíteni kívánta az ismeretlen katonákat, akik a németek elleni harcban életüket adták hazájukért. Ennek érdekében programot állítottak össze a hősök tiszteletére rendezendő megemlékezésekről. A programot a Diário do Governo (’Kormányközlöny’) 1921. március 26-i, 2. sorozatában tették közzé, és az ország valamennyi nagyobb központjában a legnagyobb pompával és ünnepélyességgel hajtották végre, ahogy az a portugál nép már sokszor bizonyított hazaszeretetétől várható volt. Ugyanezen program előírásait Funchalban a polgári kormányzó (governador civil) hirdetményben (edital) tette közzé. Ezeknek megfelelően 1921. április 7-én, amikor a Franciaországban és Afrikában elesett ismeretlen katonák koporsóit kiállították a Nemzeti Szuverenitás Palotájában (Palácio da Soberania Nacional), az illetékes hatóságok délben félárbócra vonatták a nemzeti zászlókat az erődökön, a laktanyákon és a középületeken. A zászlók így maradtak 10-én napnyugtáig. Ugyanabban az órában a gyalogsági zenekar eljátszotta a nemzeti himnuszt és a tisztelgő indulót, a templomok harangjai pedig 15 percig szóltak.

Funchal a kormány által kijelölt április 7. és 10. között tisztelgett halhatatlan hősei előtt. Az ekkor rendezett ünnepségek azonban sem pompájukban, sem ünnepélyességükben nem értek fel az ugyanazon hónap 1. és 3. között tartottakkal. Az utóbbiakat annak az ismeretlen katonának a földi maradványait tartalmazó urna partra szállítása és újbóli hajóra vitele alkalmából rendezték, aki a távoli afrikai partokon, a németekkel vívott harcunkban esett el.

Amint e mű II. kötetének 110. oldalán már említettük, a Briton, a Union Castle Mail gőzhajója által szállított urna március 31-ről április 1-re virradó éjszaka a tengeri fertőtlenítőállomáson (Posto de Desinfecção Marítima) volt, amelyet ravatalozóvá alakítottak. Az urnát a Milano nevű kis gőzhajó hozta partra; ezen a hatóságok képviselői és más hivatalos személyek is helyet foglaltak. Amikor este 9 óra körül az urnát partra szállították a Pontinha (’kis fok’) rakpartján, egy kapitány vezette gyalogsági egység megadta neki az előírt katonai tiszteletadást. A koporsó mellett éjszaka a helyőrség tisztjei virrasztottak.

Az április 1-jén az urnát a városházáig (Paços do Concelho) kísérő menet különösen impozáns volt. Részt vettek benne a funchali elemi, szak- és középiskolák tanulói és tanárai; a tűzoltók az Artistas Funchalenses zenekarával; két cserkészjárőr; a vámház és a Cabrestante (’csörlő’) személyzete; különféle egyesületek; a W.m Hinton & Filhos gyár dolgozói; a pénzügyőrség (Guarda Fiscal) 1. százada; tengerészeti és polgári rendőri egységek; a szíriai közösség; a Western Telegraph Company igazgatója és munkatársai; a szabadkőműves páholyok képviselője; a Kereskedelmi Egyesület; a bankházak képviselői; a sajtó; az Afrikában és Franciaországban harcolt őrmesterek; a kivándorlási rendőrség; az állami közmunkák alkalmazottai; a vámház és a posta vezetői és alkalmazottai; a protestáns lelkészek; a pénzügyi hivatal vezetője és munkatársai; az orvosok, bírák és ügyvédek; az egészségügyi küldöttség; a kerület (distrito) községi tanácsai; a kerület főtanácsa (Junta Geral); a Funchalban élő külföldi tisztek; a portugál tisztek; a nagy háborúban elesett portugál katonák családjai; a polgári és katonai hatóságok; a nemzet képviselői; a tengerészeti miniszter szárnysegédje; a konzuli testület; a tábornoki kar; a Republica cirkáló tengerészeti különítménye; a 27. gyalogezred; a helyőrségi tüzérség 3. ütege; a köztársasági őrség; valamint Ribeira Brava (’vad patak’) és az Artistico-Madeirense fúvószenekara. Az Ismeretlen Katona földi maradványait tartalmazó urna a menethez csatlakozott portugál tisztek után haladt.

A menet Pontinhától a dr. Manuel de Arriaga sugárúton felállított elegáns ravatalig végig a sűrű sorokban álló tömeg között haladt. A nemzeti zászlóba burkolt halotti urnát szállító ágyútalp előtt három másik ágyútalp vitte azt a sok koszorút, amelyet előző nap a pontinhai fertőtlenítőállomáson berendezett ravatalnál helyeztek el. Az urnát nyolc tiszt kísérte kétoldalt; közülük többen megjárták a nagy háborút.

A ravatal előtt a legmagasabb rangú polgári és katonai vezetők, valamint a külföldi tisztek félkörben sorakoztak fel. Az urnát levették az ágyútalpról, és a priccsre helyezték. Az addig kísérő tisztek őrizték tovább, négyen-négyen állva a két oldalán. Néhány percnyi csend után a nagy háborút megjárt Americo Olavo de Azevedo kapitány szólalt fel. Bár láthatóan rosszul érezte magát, szép, hazafias beszédet mondott, amely valamennyi jelenlévőnek tetszett.

Ezután a menet a Rua João Tavirán és a Largo do Municípión át a városházához indult. A koporsót az épület bejáratáig külföldi tisztek, onnan a ravatalig önkéntes tűzoltók vitték. Zenekaruk az urna érkezésekor eljátszotta a Portuguesa című himnuszt. A városháza fenségesen feldíszített dísztermében beszédet mondott a városi tanács elnöke, dr. Teixeira Jardim; a polgári kormányzó, Rodrigues dos Santos; Mr. Staniford brit és Mr. Jenkins amerikai konzul; Vital Gomes kikötőkapitány; a katonai parancsnok, João M. Ferraz ezredes; valamint dr. Manuel Augusto Martins szenátor. Miután a menetben részt vevő hatósági képviselők távoztak, sok ezer ember kereste fel a termet, és tisztelettel vonult el az urna előtt. Az urna széles, öt szőnyeggel borított lépcsőfokon álló emelvényen kapott helyet. Két oldalán hat-hat nagy, aranyozott fáklyatartó állt, amelyek vasrúdjain egyenként öt, erős fényű villanykörte volt látható.

Mielőtt a menet elhagyta Pontinhát, a nagy háborút megjárt Armando Pinto Correia gyalogos tiszt ragyogó beszédet mondott. Ezt egy percnyi csend követte: a jelenlévők így emlékeztek meg mindazokról, akik a haza, a szabadság, a jog és az igazság védelmében estek el a csatatereken.

Amikor a láthatáron feltűnt a Briton gőzhajó, amely – mint említettük – az Ismeretlen Katona földi maradványait szállította, elé repült az a „F. 3” hidroplán, amelyről a Légi közlekedés című szócikkben szóltunk. A repülőgép körberepülte a hajót.

Április 3-án, dél körül újabb menet indult: ezúttal az Ismeretlen Katona földi maradványait kísérték a rakpartra, hogy a Lisszabonba szállításukkal megbízott Republica cirkálóra vigyék őket. Az urnát a ravatalozó helyiségből a városháza kapujáig városi tanácsosok (vereadores) vitték. Ott átadták a katonai díszőrségnek, amely egy ágyútalpra helyezte; a díszzsinórok bojtjait ugyanazok a tanácsosok fogták. Az újabb menethez a funchali helyőrség tisztjein kívül azok a külföldi tisztek is csatlakoztak, akik részt vettek az április 1-jei menetben.

A menet útvonalán, akárcsak április 1-jén, sűrű tömeg sorakozott az utcákon. A rakparton és környékén is sokan gyűltek össze, hogy lássák a behajózás szertartását.

Az urnát a polgári kormányzó, a városi tanács elnöke, Norton de Matos tábornok és a katonai parancsnok vitte végig a rakparton. A rakpart végén átadták a Republica cirkáló matrózaiból álló különítménynek. Ekkor a városi tanács elnöke és Franciaország funchali konzulja mondott beszédet.

Ezután az urnát a cirkáló motorcsónakjára vitték. A csónak közepén a szövetséges nemzetek zászlóiból összeállított díszítmény állt. Ugyanebbe a csónakba szálltak be azok a méltóságok is, akik az Ismeretlen Katona földi maradványait a rakpart végéig vitték.

A Republica fedélzetére érve az urnát a hajó farában emelt állványra helyezték, és köré rakták a koszorúkat. Ekkor Norton de Matos tábornok és a cirkáló parancsnoka mondott beszédet.

Néhány pillanattal később a cirkáló elhagyta Funchal kikötőhelyét, és Lisszabon felé indult. Fedélzetén vitte az Afrikából származó Ismeretlen Katona földi maradványait, amelyek néhány nappal később a fenséges batalhai kolostorban (Mosteiro da Batalha) leltek végső nyugalomra. A kolostort egy bátor, hazaszerető király emeltette történelmünk egyik legdicsőségesebb eseményének emlékére.