A szőlő lisztharmata

1853. július 29-én Funchalba érkezett João de Andrade Corvo agronómus, aki később egyik legkiválóbb írónk és államférfink lett. A központi kormány azzal bízta meg, hogy alaposan tanulmányozza a sziget szőlőültetvényeit megtámadó betegséget, és javaslatot tegyen a bennünket akkor sújtó csapások leghatékonyabb elhárítására.

Szőlőinket az Oidium Tuckeri támadta meg, amelyet a nép mangra (a szőlő lisztharmata, oídium) néven emlegetett. A betegség csak néhány évvel korábban jelent meg Európában; úgy tűnik, először 1845-ben, egy angliai kertben állapították meg a jelenlétét. Gyanították, hogy Madeirán már 1851-ben megjelent, de csak 1852-ben terjedt el, és akkor kezdte meg pusztító rombolását. 1851 februárjában egy francia állampolgár járt Funchalban. A városban eladott növénygyűjteményében több olyan szőlőfajta is volt, amelyeket Franciaországban, a betegség által már megtámadott vidékeken gyűjtött. Egy kiváló agronómus feltételezése szerint ez okozhatta az Oidium Tuckeri megjelenését szigetcsoportunkon.

Hogy érzékeltessük a betegség hevességét és szerencsétlen következményeit, elég annyit mondanunk: 1849-ben, 1850-ben és 1851-ben az átlagos bortermelés ötvenezer hektoliter volt. A mangra általános elterjedésének első évében, 1852-ben viszont nyolcezer hektoliterre esett, 1853-ban háromezerre, 1854-ben pedig mindössze hatszáz hektoliterre. Az 1851-es és az 1854-es termés aránya megközelítőleg 80 az 1-hez.

Az egész kerületben (distrito) súlyos gazdasági válság alakult ki. A sziget helyzete már előtte sem volt kedvező: akkoriban egyedül a szőlőtermesztés hozott számottevő jövedelmet. Cukornádat csak kis területen termesztettek. A banánból, más gyümölcsökből és a zöldségfélékből nem jutott kivitelre. A vaj- és a hímzéskészítés még kezdetleges volt; csak később fejlődött arra a szintre, amelyet ma nálunk elért.

A szőlőbetegséget követő válság az egyik legsúlyosabb volt, amely valaha ezt a szigetcsoportot sújtotta. Egyik következménye a kivándorlás lett, amely néhány évben ijesztő méreteket öltött. Nálunk az éhínség is megvetette a lábát, minden borzalmával együtt.

A sok baj enyhítésére a központi kormány több út építését és javítását rendelte el. Így néhány száz, addig munka nélkül lévő ember jutott munkához. A kerület polgári kormányzója (governador civil) 1852. november 22-i királyi rendelettel (alvará) nagy bizottságot nevezett ki, hogy egyes külföldi országokban adománygyűjtést szervezzen. A bizottság végül harminchét conto értékű segélyt osztott szét, és hat hónapon át naponta mintegy háromszáz embert foglalkoztatott a Funchalt Câmara de Lobos mezővárossal (vila) összekötő úton.

João de Andrade Corvo két hónapot töltött Madeirán. Az itt végzett vizsgálatairól 1854-ben figyelemre méltó tanulmányt jelentetett meg, amelyet a kutatóknak ma is érdemes elolvasniuk.

A mangra ma is jelen van a szigetcsoport szőlőiben, és régóta kénnel védekeznek ellene. A szőlő levelein, fiatal hajtásain és fürtjein először fehér, később szürkés foltokat képez. Ezeket a gomba micéliuma és spórái (konídiumai) hozzák létre. A micélium a szőlő zöld részeinek felszínén él, és apró szívóképleteket bocsát beléjük, amelyek segítségével táplálkozik.