Madeira szigetének adományozása Katalin infánsnőnek

Portugália a függetlenségéért vívott harcban biztos támogatásra törekedett, hogy ne bukjon el. Ezért nagy áldozatra is felkészült, amelyet szükség esetén azonnal engedményeink mérlegére tehetett volna, hogy elnyerje Anglia segítségét. IV. János lányának, Katalin infánsnőnek, a későbbi angol királynénak akarták adományozni Portugália legdrágább ékszerét: ha szükségesnek bizonyul, a menyasszony hozományában Madeira szigetének virágzó csokra is helyet kapott volna.

Luisa de Guzmán régenskirálynét nyomasztották a kormányzás terhei és a gondok. Alkalmatlan örököst látott maga előtt, körülötte pedig olyan udvart, amely szövevényes politikai színjátékok hátteréül szolgált. Nem akarta magára vállalni Madeira elidegenítésének felelősségét, és I. Mánuel levelének intelme szerint Isten átkát sem kívánta magára vonni azért, mert a király a szigetet koronabirtokká (realenga) tette (a funchali városi tanács levéltárának 1. kötete). Ezért a néhai király nevében a lányának szóló adománylevelet hamisíttatott, és elküldte a funchali és machicói tanácsnak, hogy jegyzékbe vegyék az okiratokat. Ezt az érdekes történelmi kérdést dr. Álvaro Rodrigues de Azevedo tárgyalja a „Vágyódás a szülőföld után” (Saudades da Terra) című műhöz írt jegyzeteiben, a 384. oldalon.

Az okiratokat elővigyázatosságból készítették: bennük áll a „ha eljön az ideje” kitétel, hogy segítségükkel elháríthassanak minden akadályt, amely a diplomáciai tárgyalások során felmerülhet.

A machicói községi tanács (Câmara Municipal) levéltárában érdekes, e tárgyra vonatkozó okiratokat jegyeztek be a 3. könyv 1. részének címei alatt: a 158. lap hátoldalán az Őfelsége által Katalin infánsnőnek tett királyi adományról szóló királyi rendelet (alvará) másolatát, 1660. november 23-i keltezéssel; a 261. lapon Katalin infánsnő meghatalmazásának másolatát, 1660. november 18-i keltezéssel; valamint azt a királyi rendeletet, amely meghatározza, miként élhet Katalin infánsnő a felséges atyja, Őfelsége által neki tett adományokkal.

Ekkoriban az e szigetre érkezett angol szerelmesek legendáját is felelevenítették. Ezzel próbálták igazolni azt a feltételezést, hogy az angolok fedezték fel előbb a szigetet, és enyhíteni Madeira elvesztésének fájdalmát, ha erre mégis sor kerülne. (Lásd: Machim.)

Ekkora áldozatra nem volt szükség. A brit diplomáciának elegendőnek bizonyult az angol kereskedelem szabadsága Brazíliában és Kelet-Indiában, valamint Tanger és Bombay, „a Földközi-tenger és India kulcsai”. A brit diplomaták nem tudtak az említett, bizonyos fokig bizalmas jellegű okiratokról.

A témával az Um Ponto de Historia Pátria című, Funchalban 1914-ben megjelent füzet foglalkozik. A füzet a Heraldo da Madeira (’Madeirai Hírnök’) 2815–2816. és 2823–2824. számában közölt cikkek különlenyomata. S.