Súly- és mértékrendszer

A szigetcsoporton használt súly- és mértékrendszer kétségkívül ugyanaz volt, mint a királyság (reino, azaz a portugál szárazföld) szárazföldi részén, egészen addig az évig, amikor nálunk megkezdték a tízes alapú metrikus rendszer bevezetését. A súlyok és mértékek alapegységei az almude (régi űrmérték, kb. 17,5 liter), a canada (űrmérték folyadékokra, kb. 1,4 liter), a galão (portugál gallon, kb. 3,16 liter), az alqueire (gabona űrmértéke; területmértékként kb. 900 m²), az arrátel (régi font, kb. 459 g), a côvado (rőf, kb. 66 cm), a vara (hosszmérték, kb. 1,10 m), a braça (öl, kb. 2,2 m), a láb és a palmo (arasz, kb. 22 cm), valamint ezek többszörösei és törtrészei voltak. Egyházközségenként (freguesia) némileg eltértek; bizonyára a szárazföldön is így volt, ahonnan átkerültek erre a szigetre. A súlyok és a mértékek használatát a községek székhelyén őrzött etalonok szabályozták. Nem tudni, hogy a különböző községek etalonjai teljesen egységesek voltak-e. Valamennyi etalon jegyzékét 1849-ben dr. Manuel Joaquim Moniz, dr. Luís da Costa Pereira és dr. João Perestrelo de Vasconcelos bizottsága állította össze; a Semanario Official 195. számában jelent meg. A jegyzék azonban – bár ez kívánatos lett volna – nem mutatja be az egyes etalonok közötti különbségeket. Kiderül belőle, hogy nagyon sok etalon volt; némelyik gondos kidolgozása és a téma régészeti kutatása szempontjából való dokumentumértéke miatt különösen érdekes. A központi kormány 1859-ben Francisco de Paula Campos e Oliveira tüzértisztet küldte Madeirára, hogy bevezesse a szigetcsoporton az új, törvényes súly- és mértékrendszert. Segítője Fernando Seixas de Brito Bettencourt lovassági tiszt volt. Campos e Oliveira valamennyi községet bejárta, és részletesen tanulmányozta a kérdést. 1859. augusztus 28-i keltezéssel hosszú és érdekes jelentést küldött a Kereskedelmi és Ipari Főigazgatóságnak. A jelentés a funchali a Reforma című lap 60. és 61. számában jelent meg; ebből közlünk néhány részletet.

“

„A súlyok – mondja az említett tiszt – részben vasból, részben bronzból készültek. Némelyik gömb alakú, és egymást merőlegesen keresztező, szintén vasból készült körívek fogják közre; a körívek találkozásánál ugyanebből a fémből készült gyűrű található. Mások csonka kúp vagy csonka négyszög alapú gúla alakúak; végül vannak henger alakúak is, gyűrűvel vagy anélkül.

A bronzból készült súlyetalonok közül a funchali, a machicói, a Ponta do Sol-i és a Calheta-i (Calheta: ’kis öböl’; Ponta do Sol: ’Nap-fok’) méltó figyelemre, de mindenekelőtt a funchali. Ez az etalon négy arroba súlyú, csonka kúp alakú. Mesterien megmunkálták, pompás domborművekkel és áttört díszítéssel ékesítették. Fedelén három, magas domborműként kialakított sárkány vagy mesebeli állat látható. Mellettük két, régi páncélt viselő lovagot ábrázoló mellszobor áll; ezek tartják a fogantyút, amelynek végei a hátukon haladnak át, és körülöttük forognak. A fogantyú két, egymásnak háttal álló férfit ábrázol. Kezüket a fejük fölé emelik, és együtt tartanak egy kis gömböt, amelyben a fogantyú végződik. A fedélen ez a felirat olvasható: Conrad Mos Eych Master 1580.

A machicói súlyetalon külső felületén ez a felirat áll: „A felséges és nagyméltóságú I. Mánuel, Portugália királya készíttetett engem Urunk, Jézus Krisztus születésének 1499. évében.”

“

„A Ponta do Sol-i és a Calheta-i súlyetalonon egyaránt a machicóihoz hasonló felirat található. A Calheta-i és a Ponta do Sol-i etalonokat jobb állapotuk, könnyű kiegészíthetőségük és szerkezetük miatt meg kell őrizni régi súlymértékeink etalonjainak emlékeként. Régészeti szempontból azonban még inkább figyelmet érdemel a négy arroba súlyú funchali etalon: amellett, hogy hiánytalanul fennmaradt, e műfaj remekművének tartom.

“

„A funchali városi tanács (Câmara Municipal) épületében találtam egy kocka alakú dobozt, benne a hosszmértékek, az űrmértékek és a súlymértékek sárgarézből készült etalonjaival. Mind a kilenc decimális mértéknek megfelelnek, de más az elnevezésük. Mindegyiken ez a felirat áll: »Hadsereg fegyvertára, 1819.« A méternek, a kilogrammnak és a liternek megfelelő etalonon – amelyeket rendre varának, librának (portugál font, kb. 459 g) és canadának neveztek – egy másik felirat is olvasható: »VI. János király 1818-ban a decimális rendszer alapján egységesítette a súlyokat és mértékeket az egész egyesült királyságban. Hadsereg fegyvertára, 1819.«

“

„A régi és általánosan elterjedt szokások miatt az új, törvényes súly- és mértékrendszer bevezetése mindenütt makacs ellenállásba ütközött. E szigetcsoporton is több zavargás tört ki ellene: az új rendszer gyökeresen megváltoztatta a kereskedelmi ügyletekben évszázadok óta követett gyakorlatot. São Vicente (’Szent Vince’) községben (concelho) a lázadók arra kényszerítették a hatóságokat és a legtekintélyesebb személyeket, hogy az új rendszer súlyait és mértékeit a tengerbe dobják. Ugyanez történt Ribeira Brava (’vad patak’) egyházközségében, Ponta do Solban pedig a nép felgyújtotta a városházát (Paços do Concelho). Santanában (’Szent Anna’) a nép több zavargást okozott, São Vicente mezővárosában (vila) pedig a községi közigazgatási hivatal (Administração do Concelho, a központi kormányzat helyi hivatala) számos iratát megsemmisítették.

Az új rendszer fokozatosan terjedt el nálunk, és általánossá vált; elfogadása ma már a legkisebb nehézséget sem okozza. Mindazonáltal ma is gyakran emlegetik a folyadékok mérésénél az almude, a galão, a canada és a quartilho mértéket; a szövetekénél a vara és a côvado, a kövekénél a braça, a gabonafélékénél a moio és az alqueire, a faanyagokénál pedig a pé mértéket.

A tízes alapú metrikus rendszert Portugáliában 1852. december 13-án rendelték el. Egy 1859. június 20-i rendelet értelmében Lisszabonban 1860. január 1-jétől, a többi településen és a szigeteken pedig 1860. március 1-jétől kellett alkalmazni, de egyelőre csak a métert mint hosszmértéket. A többi mértéknek 1862-ben kellett az egész országban hatályba lépnie.