Árapály 1Árapályáramlások a szigetek körül
Árapály
Eredeti cím: Marés
Bemutatja a Madeira és Porto Santo körüli árapályáramlásokat a szomszédos szigetek vízrajzi missziójának feljegyzései alapján, valamint Funchal kikötőjének árapálytáblázatait és árapályállandóit.
1Árapályáramlások a szigetek körül
A „Zargo szigetei” (Ilhas de Zargo) című mű 1. kötetének 378. oldalán a következő adatokat találjuk, amelyeket szó szerint idézünk:
„A madeirai árapályáramlásokról a Szomszédos Szigetek (Ilhas Adjacentes) Hidrográfiai Missziója (Missão Hidrográfica das Ilhas Adjacentes) készségesen rendelkezésünkre bocsátotta az alábbi megbízható feljegyzéseket:
Dagály idején a víz déli irányokból, apály idején északkelet felől érkezik.
A dagály vize Madeira déli partján, a Ponta do Sol (’Nap-fok’) és a Ponta do Jardim do Mar (’tengerparti kert foka’) közötti térségben kettéválik: nyugat és kelet felé áramlik. A Ponta do Jardim do Martól a Ponta do Pargóig (’tengerikeszeg-fok’) a part menti áramlások általában északnyugati irányúak. Az áramlások a parttal párhuzamosan vagy kissé a part felé tartanak; a parttól távolabb, a körülbelül 500 méteres vízmélységű övezetben olykor meglehetősen erősek. A földnyelveknél tovább erősödnek, és helyenként a víztömegek összetorlódását idézik elő, amint az a Ponta do Pargónál, különösen pedig a Ponta de São Lourençónál megfigyelhető. Szökőár idején sebességük itt eléri a mintegy 2 mérföldet.
A dagályáramlások főként a déli parton, a Ponta do Pargónál és a Ponta de São Lourençónál érezhetők, de az északnyugati parton is, a Ponta do Tristãónál (’Tristão-fok’) és az Ilhéu Mole (’puha sziget’) közelében, Porto do Moniznál (’Moniz kikötője’).
Az apály vize a Ponta de São Lourençónál erős, dél-délnyugati, a Ponta de São Jorgénál nyugati, az Ilhéu Molénál és a Ponta do Tristãónál pedig délnyugati irányú áramlásokat hoz létre. Az északi parton, a Ponta de São Jorgétól az Ilhéu Moléig a víz csaknem a parttal párhuzamosan áramlik. Az északkeleti parton az áramlások nem észlelhetők, vagy nagyon gyengék, kivéve a Ponta do Barlavento (’szél felőli fok’) mélyebb vizeit.
Az apályáramlások főként az északi parton érezhetők, különösen a Ponta de São Lourençónál és az Ilhéu Molénál, ahol szökőár idején 1,5 mérföldes sebességet érnek el.
Vakár idején az áramlások általában nem észlelhetők, vagy nagyon gyengék. Erősségüket az uralkodó szelek és az Észak-Atlanti-óceán légnyomási viszonyai is befolyásolják.
Funchalban főként a dagályáramlások érezhetők. Ezek kissé a part felé, kelet-északkeleti irányban tartanak, és szökőár idején, nagyjából a dagály félidejében, mintegy 1,2 mérföldes sebességet érnek el. Az apályáramlások általában nem észlelhetők, vagy nagyon gyengék; a víz kelet-északkelet, máskor nyugat felé áramlik.
Porto do Monizban szökőár idején mind a dagály-, mind az apályáramlások érezhetők. Főként dagálykor alakulnak ki visszaforduló áramlások és víztorlódások a kikötőhely belső részén, a kezdeti szakaszban; apálykor a víz egyenesebb irányban, 1 mérföldes sebességgel áramlik. Porto da Cruzban (’a kereszt kikötője’) az áramlások általában igen gyengék, vagy nem észlelhetők.
Porto Santo (’szent kikötő’) körül a tengeri áramlások szökőár idején érik el a legnagyobb sebességet: dagálykor déli irányokból, apálykor északkelet felől érkeznek. Főként az Ilhéu de Cima (’felső sziget’) déli földnyelvénél érezhetők. Itt a víz szökőár idején északkelet felé áramlik, dagálykor 1 mérföldes, apálykor 1,5 mérföldes sebességgel. Az Ilhéu de Baixo (’alsó sziget’) földnyelvénél a víz dagálykor nyugat vagy kelet felé áramlik; szökőár idején, apálykor sebessége 1 mérföld.
2Árapály és árapálytáblázatok Funchalban
Az árapály igen szabályos: naponta két dagály és két apály követi egymást. A harmonikus és nem harmonikus állandók értékeit a Szomszédos Szigetek Hidrográfiai Missziója által összeállított táblázatok tartalmazzák. A kikötői dagályidők (a dagálycsúcs ideje újholdkor és teliholdkor) összehasonlításából megállapítható, hogy az egyes kikötőkben hány órával tér el egymástól a dagály és az apály időpontja.” Ezek a táblázatok a „Zargo szigetei” 380. és következő oldalain találhatók.
A „Junta Autonoma dos Portos do Arquipélago da Madeira” 1939 óta évente kiad egy érdekes füzetet Tabela das Marés no Porto do Funchal címmel. Ez január 1-jétől december 31-ig pontosan megadja a Funchal kikötőjében reggel és délután, meghatározott időpontokban mért dagály- és apályszinteket. Az adatokat a következő tudnivalók előzik meg: „Ezt a táblázatot a Szomszédos Szigetek Hidrológiai Missziója számította ki az ugyanazon misszió által a Molhe da Pontinhán (’a kis fok mólója’) felállított árapálymérő 1937-es adatai alapján. A táblázat vízszintadatai a vízrajzi nullszintre vonatkoznak, amely 1,40 m-rel az óceán 1937-es átlagos vízszintje, illetve 4,138 m-rel a Szomszédos Szigetek Hidrográfiai Missziójának az árapálymérő medencéjének felső peremén elhelyezett szintjele alatt található. – Az időpontok Funchal hivatalos idejében értendők (a greenwichi középidő mínusz egy óra).
A Funchal kikötőjére ott megadott „árapályadatok” a következők: magassági egység 1,06 m; legnagyobb megfigyelt vízszintkülönbség 2,58 m; számított átlagos vízszintkülönbség 1,53 m; legkisebb megfigyelt vízszintkülönbség 0,55 m; a vízmagasság legnagyobb napi egyenlőtlensége 0,25 m; a „kikötői dagályidő” pedig 0 óra 32 perc.
A kikötői dagályidő, vagyis a szökőár idején bekövetkező dagály időpontja António Pedro de Azevedo tábornok térképe szerint Funchalban 12 óra 48 perc; a dagály vízszintemelkedése 2,28 m.”
Ebben a szócikkben
Idő
Említett évek · 02Hely
Említett helyek · 15
- Funchal
Kikötő, amelynek áramlásait és árapályát részletesen ismertetik.
A szigetcsoport fővárosa és a fő kapitányság székhelye, ahol a betelepülés megkezdődött; 1451–52 körül mezővárosi rangot kapott. A szigetcsoport legszélesebb öble Ponta do Garajau és Ponta da Cruz között fekszik, és védett horgonyzóhelyet kínál, bár kikötőjéről soha nem készült oceanográfiai vizsgálat. Az Elucidário éghajlati adatokkal tárgyalja Funchalt mint gyógyüdülőhelyet, és beszámol az 1906. januári zavargásokról, a dán herceg 1846. májusi látogatásáról, valamint a környék fiatal vulkáni kúpjairól.
- Ilhéu de Baixo
Porto Santo. Kis sziget, amely körül az áramlások sebessége mintegy 1 csomó.
Az Ilhéu de Baixo, más néven Ilhéu da Cal, Porto Santo déli csúcsánál fekvő kis sziget. Calhetától keskeny tengerszoros választja el, és Porto Santo öblének nyugati határát jelöli. Évszázadokon át innen származott a madeirai építkezésekhez használt mész égetéséhez szükséges összes mészkő. Az Elucidário megemlíti miocén kori ősmaradványokat tartalmazó mészkövét, fosszilis csigáit, barlangjait és nyulait, egy ott 1790-ben elveszett borszállító hajót, valamint azt, hogy távolságmérésekhez a Travessa Porto Santo-i végpontjaként használták.
- Ilhéu de Cima
Porto Santo. Kis sziget, amelynek déli földnyelve előtt jelentős áramlások vannak.
Az Ilhéu de Cima, más néven Ilhéu dos Dragoeiros vagy Ilhéu do Farol, Porto Santótól kelet-délkeletre fekvő kis sziget. A szigetcsoport legkeletibb pontja, és Porto Santo öblének keleti határát jelöli. 1900-ban 118 m-rel a tengerszint felett világítótornyot létesítettek rajta, a személyzet számára épített rakparttal. Találtak ott élő Helix Lowei példányt, a közelében mélytengeri kagylók fordulnak elő, 1903-ban pedig tonhalcsapdák telepítésére ajánlották.
- Ilhéu Mole
Porto Moniz. Porto Moniznál fekvő kis sziget, ahol az apályáramlások sebessége elérheti az 1,5 csomót.
Porto Moniz partjainál fekvő kis sziget, amely egy sziklás partszakasz nyugati végét jelöli. Apálykor az áramlat sebessége itt eléri az 1,5 csomót.
- Molhe da Pontinha
Funchal. A vízrajzi misszió árapálymérőjének helye.
A Molhe da Pontinha a funchali kikötő hullámtörője: összeköti a kis szigetet és erődjét a parttal, és menedékkikötőt alkot. Francia kivitelezők építették 1885–1889 között, majd az 1892-es viharok után újjáépítették. Évente vízi ünnepségeket rendeztek rajta, árapálymérő is működött ott, 1922-ben pedig itt szálltak partra a repülősök.
- Ponta de São Jorge
Santana. Földnyelv, ahol az apályáramlások nyugat felé tartanak.
Ponta de São Jorge nyúlik a legmesszebbre a tengerbe Madeira északi partján; itt a part délkelet felé fordul. A sziget szélességének északi határát jelöli, partvonalának mérésénél viszonyítási pontként használják, apály idején nyugat felé tartó áramlatok jellemzik, és ajánlott kilátópont, amely a Pico da Canceláról is látható.
- Ponta de São Lourenço
Machico. Földnyelv, ahol a legerősebb az áramlás: szökőár idején mintegy 2 csomó.
Ponta de São Lourenço Madeira hosszú, keskeny keleti fokvidéke a Caniçal egyházközségben. A hagyomány szerint a São Lourenço karavelláról kapta a nevét; egyik kis szigetén világítótorony áll. Az Elucidário ismerteti a terület földtani felépítését, évszakos növényzetét, kis szigeteit, a Piedade térségében található meszes ősmaradványokat és szárazföldi csigákat, valamint legelőként való használatát. A Forerunner gőzhajó 1884-ben itt süllyedt el, a fok és a Desertas-szigetek között pedig tenger alatti zátony húzódik.
- Ponta do Barlavento
Machico. Kivétel az északkeleti part gyenge áramlásai alól.
Kivétel az északkeleti part gyenge áramlásai alól.
- Ponta do Jardim do Mar
Calheta. Földnyelv, amely annak az övezetnek a határát jelöli, ahol a dagályvíz kettéválik.
Az árvizek vizének szétválási övezetét határoló pont.
- Ponta do Pargo
Calheta. Földnyelv, ahol erős áramlások találkoznak.
Ponta do Pargo egyházközség Madeira nyugati végén. 1871-ben Porto do Moniz községéből Calheta községéhez került; régóta szorgalmazott világítótornyát 1922-ben gyújtották ki először. A régi Rabaçal-levada látja el vízzel; sercial szőlőt termesztenek itt, a település egy fehér szarvasmarha-alváltozatnak adta a nevét, és itt született Manuel da Costa Dias és João Pestana Júnior.
- Ponta do Sol
Déli partszakasz, ahonnan a dagályvíz kelet és nyugat felé ágazik szét.
A déli parton fekvő egyházközség és község, ahol 1440 körül Rodrigo Enes „o Coxo” vezetésével kezdődött a letelepedés. Nossa Senhora da Luz-templomában egy háromrészes oltárkép található. Az Elucidário feljegyzi az 1848-ban, a tanács költségén épült rakpartot és az 1858-as királyi látogatást is.
- Ponta do Tristão
Porto Moniz. Északnyugati földnyelv, ahol a dagály- és apályáramlások is érezhetők.
Ponta do Tristão Madeira északnyugati részén fekvő földnyelv. A funchali és a machicói kapitányság közötti határ északi végét, valamint az északi part nyugati határát jelölte. Itt ért véget a felfedezők első felderítő útja. Környékét botanikai szempontból csak a közelmúltban kutatták fel, és több figyelemre méltó növényt találtak ott. A megjegyzések hol Achadas da Cruzhoz, hol Porto Moniz egyházközségéhez sorolják.
+ 3 további
Személyek
Említett személyek · 01- António Pedro de Azevedo1814–1889
Tábornok, akinek Madeira földrajzi térképe Funchal kikötői dagályidejét 12h48m-ben, az árapályszint emelkedését pedig 2,28 m-ben adta meg.