Funchali érsekség

Mindenki tudja, hogy a mi funchali székesegyházunk (Sé Catedral) egykor érseki székesegyház volt, és érsekség székhelyéül szolgált. Ez azonban csak rövid ideig tartott: az 1533-ban létrehozott érsekség 1551-re már megszűnt. A 15. század elejétől mind kiterjedtebb gyarmati és tengeri terjeszkedésünk, valamint a felfedezett földek benépesítése és hasznosítása előbb a funchali püspökség 1514-es megalapításához, majd húsz évvel később az angrai, a Zöld-foki-szigeteki, a São Tomé-i és a goai egyházmegye létrehozásához vezetett. Még ez utóbbi püspökségek megalapítása előtt felmerült egy érsekség létrehozásának gondolata. Ez egy egyháztartomány székhelye lett volna, amelyhez az említett egyházmegyék és az esetleg később alapítandók is alárendelt egyházmegyeként tartoztak volna. Az új érsekség székhelyéül Funchalt választották, mert a portugál szárazföldön kívül ott alapították az első püspökséget. Az érsekséghez a már említett angrai, Zöld-foki-szigeteki, São Tomé-i és goai egyházmegye tartozott. A funchali érsek lelki joghatósága a madeirai szigetvilágtól egészen Kelet legtávolabbi vidékeiig terjedt.

Nem ismerjük az érsekséget létrehozó pápai bulla dátumát. A „Portugál diplomáciai gyűjtemény” (Corpo Diplomático Português) című műben megtaláltuk az 1533. január 31-i és február 11-i konzisztóriumi okiratokat. Az első III. Jánossal közölte az érsekség megalapítását, a második pedig az első érsek, Martinho de Portugal kinevezéséről szólt. Az alapító bulla nincs köztük. Mivel azonban az alapítás tényét közlő konzisztóriumi okiratok rendszerint magának az alapításnak a dátumát viselték, úgy véljük, nem járunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk: az érsekséget 1533. január 31-i bullával hozták létre, Martinho de Portugalt pedig ugyanazon év február 11-i bullával nevezték ki érsekké.

Az érsekség megalapítása után mindössze hat évvel, az 1539. július 8-i bulla megfosztotta négy alárendelt püspökségétől, amelyek a lisszaboni érsek joghatósága alá kerültek. Funchal első és egyetlen érseke, Dom Martinho de Portugal 1547-ben meghalt, de az érseki tisztséget nem töltötték be újra. Az érsekséget négy évvel halála után, 1551-ben a Super universis bullával megszüntették.

Az érsekség létrehozásának, területi megcsonkításának, majd megszüntetésének körülményei arra indítanak bennünket, hogy egyetértsünk dr. Álvaro de Azevedóval. Szerinte a funchali püspökség érsekséggé emelése III. János személyes kedvezménye volt közeli rokonának és barátjának, Dom Martinho de Portugalnak, s talán azokért a szolgálatokért is járt, amelyeket Dom Martinho a király római követeként tett.

Az új érsek a hivatala gyakorlása során kiadott okiratokban így nevezte magát: „Dom Martinho de Portugal, isteni irgalomból Funchal érseke, India és valamennyi már felfedezett vagy még felfedezendő új föld prímása”.

A négy „díszbuzogány”, amelyet a nagy ünnepségeken a papság tagjai ma is a főpap előtt visznek a mi székesegyházunkban, az érsekség egykori fennállásának egyetlen nálunk megmaradt nyoma. Ezek a „díszbuzogányok” a funchali érsekséghez tartozó négy alárendelt püspökséget jelképezték. Az érsekség megszüntetésével Funchal ismét egyszerű püspökség lett. A Madeira-szigetcsoport fölött gyakorolt joghatóságához hozzácsatolták a Szenegál partján fekvő Arguin várát is, amely néhány évvel később kikerült ennek az egyházmegyének a fennhatósága alól.

Dom Martinho de Portugal érsekkel külön szócikkben foglalkozunk. A fent említett, 1539. július 8-i bullát, amely Madeira egyháztörténete szempontjából nagy jelentőségű, teljes egészében lefordították portugálra, és az O Correio do Funchal (’Funchali Futár’) című újság 1898. márciusi számaiban közölték.