São Roque (forrásvíz)

A Machico (Estação Sanitária de) című szócikkben már szóltunk a machicói mezőváros (vila) São Roque-forrásainak vizéről. Gyógyhatása, mint általánosan ismert, és amint sok kiváló orvos is állítja, figyelemre méltó. Mivel ma már nehéz hozzáférni e vizek elemzésének eredményéhez, amelyet Charles Lapierre, a jeles vegyész és elemző készített, úgy véljük, érdemes itt közölnünk.

E vizsgálatok kimutatták, hogy a víz sok kloridot, jelentős mennyiségű szulfátot, karbonátot, meszet és magnéziát, valamint sok nátriumot tartalmaz. B. Mennyiségi vizsgálatok (literenként). 1. Az elemzés közvetlen eredményei: maradék 180 °C-on 0,5324 gramm; oldott oxigén 6,3 cm³; kötött szénsav (a karbonátokból) 0,0320 gramm; szilícium-dioxid, vas-oxid és alumínium-oxid 0,0220; mész (CaO) 0,0288 gramm; magnézia (Mg.) 0,0397; nátrium 0,1.460; kénsav (SO3) 0,0222; összes klór 0,2.485. Kálium-nitrát 0,0030, avagy nitrát-nitrogén 0,42 mg.

Szerves anyagok savas és lúgos oldatban: nincsenek; ammónia: nincs; nitritek: nincsenek. 2. Az alkotóelemek csoportosítása (literenként): szilícium-dioxid, vas-oxid és alumínium-oxid 0,0025; kálium-nitrát 0,0030; magnézium-szulfát 0,0423; kalcium-karbonát 0,0407; magnézium-karbonát 0,0269; magnézium-klorid 0,0305; nátrium-klorid 0,3717; az alkotóelemek összege 0,5377. Maradék: 0,5324.

A meghatározott alkotóelemek összegének és a párologtatással közvetlenül kapott maradéknak az összevetése igazolja az elemzés pontosságát.

1. A csírák száma – Az alkalmazott eljárásokat nem írtam le, mert ezt már megtettem a funchali vizekről szóló jelentésemben, amelyet a város tisztelt községi tanácsának címeztem, és amely a Coimbra Medica című folyóiratban, valamint madeirai újságokban is megjelent.

Mindazonáltal megismétlem, hogy a kapott számok abszolút értékének nem szabad nagy jelentőséget tulajdonítani. A csírák száma ugyanis jelentősen megnő, ha a víz környezete, hőmérséklete stb. megváltozik. A beoltás után 8, illetve 13 nappal megvizsgált zselatinlemezekkel végzett eljárás során a következő eredményeket kaptam: köbcentiméterenként 8 nap után 2700, 13 nap után 3060 baktériumot; gombából 8 nap után 150-et, 13 nap után 160-at. Miguel osztályozása szerint a víz az „elfogadható víz” csoportjába tartozik.

A kitenyészett fajok mind közönséges szaprofiták voltak; egyetlen, ma kórokozónak tekintett faj sem jelent meg.

• 2. Kóliform fajok keresése – A vizet egyszerre vizsgáltam Elsner és Péré eljárásával (lásd a Funchalról szóló jelentést). A számos beoltott lemezen egyetlen kóliform faj sem jelent meg.

Ennek az eredménynek nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani, mint az előzőnek, amely a csírák számán alapult.

Az első napokban két, mikroszkópos megjelenése alapján gyanús telep jelent meg. Erjesztették a cukrokat, de indolt nem termeltek. Hat nap elteltével elfolyósították a zselatint; következésképpen nem a kólibacilusok csoportjába tartozó baktériumokról volt szó.

Az, hogy ezek a fajok nem jelentek meg, összhangban áll a kémiai elemzéssel, és bizonyítja a „São Roque” forrás vizének megfelelő foglalását és vezetékrendszerét. A forrás és a környező talaj között nincs olyan kapcsolat, amely szennyeződéshez vezethetne, és megváltoztathatná a forrásvíz tisztaságát.

III. KÖVETKEZTETÉS – A „São Roque” forrás gyógyhatású ásványvize a hipotermális, alacsony sótartalmú, nátrium-kloridos vizek közé tartozik.

Kémiai összetétele a portugál szárazföldön a Santos e Silva úr által elemzett Amieira vizéhez, valamint a Bicanho, az Amieira közelében található „Geiras” és a Torres Vedras közelében található Fonte Nova szintén gyógyhatású ásványvizeihez hasonlít. Ez utóbbiakat én elemeztem.

Elemzéseimet és az Amieira vizéről készült elemzéseket egyaránt a Coimbra Medica közölte.

Mivel e vizek gyógyhatása már ismert, analógiájuk alapján valószínű, hogy a „São Roque” forrás vize is alkalmas azokra a betegségekre, amelyek kezelésében az előbbiek kedvező eredményt hoznak: például görvélykór, bőrbetegségek, gyomorbántalmak stb. esetén.

Erről azonban nem az én feladatom részletesen értekezni: ez nem a vegyész, hanem az orvos dolga, aki a víz összetétele és a kapott eredmények alapján tudományosan megalapozott véleményt alkothat.

Hozzátehetem, hogy a bakteriológiai elemzés szerint a víz befoglalása megfelelőnek látszik. Coimbra, 1896. július 4.

Charles Lepierre

A coimbrai Ipari Iskola kémiatanára és az egyetem Mikrobiológiai Laboratóriumának preparátora, a Lisszaboni Királyi Tudományos Akadémia levelező tagja, a Szent Jakab-rend tisztje stb.”