Madeira és a Szerelem szigete

Aki valamelyest ismeri Camões művét, tudja, hogy a „Szerelem szigete” (Ilha dos Amores) ismert epizódja körül számos kritikai és irodalmi kérdés merült fel; ezekkel bőséges portugál szakirodalom foglalkozik. A régebbi szerzőket nem is említve elég a kortársak közül Teófilo Bragára, Ficalho grófjára, Epifânio Diasra, José Maria Rodriguesre és Ludovice de Menesesre, valamint másokra utalnunk, hogy lássuk, mekkora érdeklődést váltott ki a téma a Luziádák kommentátorai között. Az egyik legtöbbet vitatott kérdés a képzeletbeli sziget „elhelyezkedése”, vagyis „földrajzi fekvése”. Ez most különösen érdekel bennünket, mert közeli vagy távoli kapcsolatban állhat Madeira szigetével.

A kritikusok és értelmezők többsége az epizódot tisztán költői fikciónak tartja: szerintük Camões nem helyezte el egyértelműen az ismert világ egyetlen pontján sem. Lehet, hogy csupán lángoló képzeletének legmerészebb szárnyalására hagyatkozott; az is lehet, hogy világszerte híres költeményekből, például Homérosz Odüsszeiájából és Ariosto Orlando Furiosójából, vagy olyan arab és indiai legendákból merített ihletet, amelyek elbeszélései hasonlítanak Camões leírására. Akadnak azonban elismert tekintélyű szerzők, akik szerint Luís de Camões hosszú, Afrikába, Indiába, Kínába és más keleti országokba vezető tengeri útján, a két óceán tágas térségeiben ámuló szeme elé táruló számtalan szigetben termékeny ihletforrást találhatott epizódja megalkotásához. Érveiket nem neveznénk teljességgel megdönthetetlennek, de feltevéseik kétségkívül igen nyomósak és elfogadhatók.

Mindkét feltevés felmerült, és mindkettőnek akadtak lelkes védelmezői. „A költő – mondja a Luziádák egyik jeles kommentátora – képzeletének kecses erőfeszítésével egy mitológiai szigetet annak minden jellegzetességével együtt átemel a Földközi-tenger vidékéről – a régi költészet hazájából – a keleti tengerekre... Valódi földrajzi helye a költő képzeletében van, és ott nincs is rossz helyen.” Más, ugyancsak kiváló és nagyra becsült értelmezők viszont megengedhetőnek tartják, hogy Angediva, Ceylon, Zanzibár, Ascension, Terceira és Madeira szigete egyaránt olyan állomás lehetett, ahol a dicső költő „megállapodtatta” izzó képzeletét, és első ihletét merítette magasztos, máig felül nem múlt alkotásának megformálásához.

Az utóbbi években Madeira kapta volna a legtöbb és a legnagyobb tekintélyű támogatást, ha egyfajta szavazást tartottak volna azok között, akik véleményt nyilvánítottak erről a kérdésről.

A Camões e a Madeira című, általunk írt füzetben mi is meglehetős részletességgel foglalkoztunk ezzel a kérdéssel. Most pedig (1938) különös örömmel olvastunk egy újabb, ugyanerről a tárgyról szóló munkát, amely továbbra is újabb lelkes kutatók figyelmét kelti fel.

Nemrég jelent meg Lisszabonban, a «Tipografia da Liga dos Combatentes da Grande Guerra» nyomdájában Henrique Manuel Terra Negra Ilha dos Amores–Dados para a sua identificação című kis füzete. A szerző már több tanulmányt közölt Camões művéről. A füzet a következő ajánlással kezdődik: „Az Óceán Virágának – az Atlanti-óceán Gyöngyének – a Csodálatos Szigetnek.”

Érdekes irodalmi értelmezés ez: megérdemli, hogy kellő figyelemmel olvassák, és különösen azok számára érdekes, akik tanulmányozzák vagy művelik ezt a területet. Igaz, nem találtuk meg benne – és nem is várhattuk – annak meggyőző bizonyítását, hogy Camões Madeira már az ő korában is élő hírnevére gondolt, amikor a Luziádák csodálatos epizódját megalkotta. Mégsem volna túlságosan merész ezt feltételezni, ha figyelmesen megvizsgáljuk a dicsérő szavakat, amelyeket a költő halhatatlan műve V. énekének 5. versszakában vetett papírra. Ott a sziget nagy magasztalójává vált, és kétségkívül előfutára volt mindazoknak, akik később természeti szépségeit méltatták.

A szóban forgó füzet a költemény számos részletét idézi. Ezek értelmezése különféle feltevések, feltételezések és sejtések alapjául szolgál, ám bármilyen ügyesen épülnek is fel, nem bizonyítják a szerző által igazolni kívánt tételt. Némelyik értelmezés ráadásul túlzottan merész állításokat tartalmaz, amint az alábbi, a hihetőség látszatát sem keltő részlet mutatja:

“

„A Szerelem szigetének növényvilága azonos Madeiráéval, mert a kettő ugyanaz a sziget. Ugyanezt mondhatjuk az állatvilágról is, noha ott rettegett gazellák élnek (IX, 63, F): vagy a költői stílus díszítésére kerültek oda, vagy akkoriban valóban éltek a szigeten. Portugáliában nincsenek medvék – az állattani fajra gondolunk –, régen azonban voltak. Az 1498-as Madeira nem ugyanaz, mint napjaink csodálatos szigete. Ez természetes: több mint 400 év telt el azóta.

Vannak azonban más értelmezések is, amelyek szigorúbb kritikával és alaposabb elemzéssel alkalmazva Camões szövegeire hihető feltevésekhez és sejtésekhez, sőt akár vitathatatlan igazságok felismeréséhez is vezethetnek. Mindazonáltal úgy véljük, hogy némelyik értelmezés igen sikerült, sőt leleményesen felépített. Nemcsak figyelemre méltó éleslátásról tanúskodik, hanem nemzeti Bibliánk alapos ismeretéről is.

Örömmel idézzük ennek az érdekes füzetnek a zárószavait. A mű immár a madeirai irodalom tekintélyes bibliográfiájának része:

“

„A Szerelem szigetének mesés epizódjáról írt e rövid jegyzetek végére érve – az epizód, mint minden mese, igazság és képzelet elegye – innen üdvözöljük és örömmel köszöntjük