Földrengések

Az alábbi jegyzékben azokat a Madeirán történt földrengéseket soroljuk fel, amelyekről sikerült értesülést szereznünk. Közülük csak egy okozott számottevő károkat, az esemény emléke mégsem maradt fenn a helyi hagyományban:

1748. Március 31-én, hajnali egy és két óra között erős földrengés rázta meg Madeirát, amelyet két további rengés követett. Az eseményről akkoriban írt és a „Vágyódás a szülőföld után” (Saudades da Terra) 697. oldalán újraközölt beszámoló szerint egyes szavahihető emberek azt állították, hogy „a sziget keleti oldalán nagy tűzcsóva csapott a levegőbe; nem sokkal később ugyanilyen tűzszínű, erős fénylést figyeltek meg, amely negyedórán át tartott, és érezték, hogy a levegő szokatlanul meleg”.

Április 1-jén a főpap rendelkezésére ünnepélyes könyörgéseket tartottak a funchali székesegyházban (Sé Catedral). Ezeken részt vett a székeskáptalan, a szenátus (senado, a városi tanács), a tisztviselők, a nemesség és a nép. Ezután a város védőszentjének, Szent Jakabnak a szobrát körmenetben a székesegyház Oltáriszentség (Santíssimo Sacramento) oltárához vitték. A kitett Oltáriszentség előtt április 9-ig folytak a könyörgések. „Ezeket a könyörgéseket – írja ugyanaz a beszámoló – minden más szerzetesközösség és a város valamennyi társaskáptalanja is megtartotta; a mezővárosok, települések és a vidéki területek lakói pedig ezeken felül más, egyaránt katolikus és lelki gyakorlatokat is végeztek.”

Funchalban április 2-án, 5-én és 6-án éjjel bűnbánati körmeneteket tartottak. Az elsőhöz, amelynek résztvevői közül szinte mindenki mezítláb ment, csatlakozott a főpap, a székeskáptalan, a szenátus, a felvonulás kiindulóhelyéül szolgáló São Francisco-kolostor szerzetesei és sokan a nép közül. „Mindannyian a maguk helyén haladtak, olyan dicséretes áhítattal, hogy még a legmegátalkodottabbakat is meghatották.”

Április 9-én tartották az utolsó könyörgéseket a székesegyházban. A főpap kérésére José de Figueiredo atya, a Jézus Társasága tagja prédikált. „Beszéde olyan erővel hatott az egész hallgatóságra, hogy sokan, akik évek óta nem járultak az Eucharisztia szentségéhez, bűneiket elhagyva és vétkeiket meggyónva új életet kezdtek.”

Április 1-jétől május 26-ig több napon is újabb földrengéseket éreztek Madeirán, de egyik sem érte el a március 31-i rengés erejét, amely a sziget számos pontján jelentős károkat okozott. A székesegyházon több repedés keletkezett, homlokzata kifelé dőlt, és a tornya is súlyosan megsérült. Ugyanez a földrengés jelentős károkat okozott Santa Maria Maior do Calhau, Santo António, São Gonçalo, Camacha, Machico, Caniçal, Porto do Moniz, Prazeres, Paul, Arco da Calheta, Canhas, Serra de Água, Câmara de Lobos és Estreito de Nossa Senhora da Graça templomaiban is. A püspök lakóháza lakhatatlanná vált, a vámház és a számvevőség épületén pedig – rendkívül erős falai ellenére – harminckét repedés keletkezett, más, kisebb-nagyobb károk mellett.

Az 1748. március 31-i földrengés heves rázkódásai ellenére csak négyen haltak meg: egy idős férfi, Santo António plébánosának (vigário) apja, egy gyermek és két nő. Az anyagi károk azonban jelentősek voltak. A korábban említett beszámoló szerint nem akadt épület, amely meg ne sérült volna, bármilyen erősek is voltak a falai. 1755. November 1-jén földrengés volt Madeirán. Funchalban a tenger a dagályszint fölé 5 méterrel emelkedett, a sziget északi részén pedig mintegy 100 métert húzódott vissza, és nagy mennyiségű hal maradt a szárazon. Porto Santón (’szent kikötő’) a tenger a mezőváros (vila) patakmedrében mintegy negyed mérföldnyire hatolt be a szárazföldre. A víz visszahúzódásakor az Ilhéu de Cima (’felső sziget’) melletti szoros csaknem teljesen szárazra került (lásd erről Francisco Luís Pereira de Sousa O Megasismo do 1.° de Novembro de 1755 című művét, I. kötet, 108. oldal).

1762. Június 26-án Funchalban károkat nem okozó földrengés volt. 1768. November 5-én Madeira szigetét heves földrengés rázta meg, de a korabeli dokumentumok nem szólnak arról, hogy okozott-e károkat.

1804. Április 24-én éjjel három heves földrengés volt, 8–10 perces időközökkel.

1813 és 1814. Bowdich említést tesz Madeirán 1813-ban és 1814-ben érzett földrengésekről, de nem adja meg, mely napokon történtek.

1816. Bowdich egy január 11-én érzett földrengésről számol be, amely repedéseket nyitott néhány funchali lakóházon. A rázkódás idején sok utcán tartózkodó ember a falaknak ütközött.

Az Anais de Machico szerint ugyanazon év február 2-án hajnalban, miközben a hívek misét hallgattak az anyatemplomban (igreja matriz), rendkívül erős, egy ideig tartó földrengést éreztek. A hívek egymást lökdösve menekültek ki a templomból, de senki sem került veszélybe, és jelentős károk sem keletkeztek.

A földrengést a sziget más részein is érezték. Akkora volt az ijedség, hogy több templomban imákat mondtak, és nyilvános körmeneteket tartottak. Valahol azt olvastuk, hogy az Estreito de Câmara de Lobosban (’Câmara de Lobos-i szoros’) tartott, a Keresztet vivő Krisztus (Senhor dos Passos) tiszteletére rendezett körmenetet az 1816. február 2-i földrengés alkalmából vezették be.

1842. Az Anais do Porto Santo egy enyhe földrengésről ír, amelyet október 24-én éreztek a szigeten. Arra azonban nem találtunk adatot, hogy Madeirán is észlelték volna.

1850. Dr. Barrai a Noticia sobre o clima do Funchal című művében egy LW irányú földrengést említ, amelyet október 10-én este fél tízkor éreztek, de amely semmiféle kárt nem okozott.

1883. Július 23-án hajnali két óra körül erős földrengést éreztek Funchalban.

1884. Február 13-án hajnali két és három óra között föld alatti morajlással kísért földrengést éreztek Funchalban. Május 17-én hajnali három óra körül újabb, kevésbé erős rengés volt.

Ugyanazon év december 22-én hajnali három óra körül Funchal lakói két földrengést éreztek. Az első, erősebb rengés mintegy 20 másodpercig, a közvetlenül utána következő körülbelül 7 másodpercig tartott. A rengéseket Lisszabonban is érezték, hajnali 3 óra 29 perckor.

1886. Január 21-én reggel 8 órakor enyhe, körülbelül 3 másodpercig tartó földrengést éreztek Funchalban. Egy Água de Pena-i asszony, aki a Queimada (’égetett irtás’) településrészen (sítio) tengeri csigákat gyűjtött, a rengés pillanatában a tengerbe esett, és azonnal meghalt.

1887. Ebben az évben három földrengés volt Funchalban: az első január 7-én este fél tizenegy körül, föld alatti morajlással kísérve; a második január 27-én hajnali fél kettőkor; a harmadik pedig augusztus 6-án hajnali 1 óra 20 perckor.

1889. Január 14-én hajnali fél hat körül enyhe földrengést éreztek Funchalban.

1910. November 24-én este 9 óra 20 perc körül földrengést éreztek Funchalban. A kísérő föld alatti morajlás mintha északkelet felől érkezett volna. Ugyanezen a napon Curral das Freirasban (’apácák karámja’) két rengést éreztek.

Ugyanazon hónap 26-án 12 óra 25 perckor újabb rengés volt Funchalban. Körülbelül 4 másodpercig tartott, és a talajmozgás vízszintesnek tűnt.

1914. December 27-én hajnali 4 óra 45 perckor enyhe földrengést éreztek Funchalban.

1918. A július 25-én hajnali 4 óra 23 perckor bekövetkezett földrengés volt a legerősebb, amelyet ezen a szigeten éreztünk. Nemcsak Funchalban, hanem Montéban, Jardim da Serrában és a sziget északi részén is érezték; Ponta Delgada (’keskeny fok’) egyházközségben (freguesia) néhány ház stukkódíszítésében kárt okozott. Két rengés követte egymást szinte közvetlenül, mindkettő két másodpercig tartott, és eközben erős föld alatti morajlás hallatszott.

1920. December 8-án hajnali háromnegyed hat körül enyhe földrengést éreztek Funchalban, amelyet sokan észre sem vettek.

1923. Október 1-jén délután 5 óra 6 perckor enyhe földrengést éreztek Funchalban; mindössze 2 másodpercig tartott. A rengést São Vicente egyházközségében és valószínűleg a sziget más részein is érezték.