Juhok

A Gados című szócikkben (II–70. o. és köv.) leírtak kiegészítésére és pontosítására közöljük Torres Baptista kiváló agrármérnök írását. A cikk néhány érdekes részletet tartalmaz, és különösen a madeirai juhok gyapjával és annak minőségével foglalkozik.

“

„Madeirán savas talajon növő legelőket találunk, Porto Santón (’szent kikötő’) pedig lúgos talajon növőket. A savas kőzetek mállásából kialakult legelők a tejtermelésnek kedveznek, mert a nőstény állatok a táplálékukból hozzájutnak az ehhez szükséges anyagokhoz.

Így alakult ki a környezethez való alkalmazkodás révén egy jellegzetes, különleges szarvasmarhafajta. Tenyészkiválasztására az illetékes hatóságoknak figyelmet kellene fordítaniuk, ha ezt még nem tették meg.

Porto Santón az erősen lúgos mészkő mállásából származó legelők nem kedveznek a tejtermelésnek. Az ottani állatok csontozata viszont igen erős, így alkalmasak és ellenállók a munkavégzésre.

De nem a szarvasmarháról szeretnék beszélni, hanem egy másik állatfajról, amelyről Madeirán szinte szó sem esik: a juhról.

Madeira szigetén mintegy 16 000 juh él. Egy részük nyájban legel, más részük istállóban tartva vagy kötélre kötve legel.

Porto Santo szigetén mintegy 600 juh él; ezek nyájban járnak, amint magam is láttam. Mindannyian tudjuk, hogy a juhot háromféle termék előállítására lehet hasznosítani: húsra, tejre és gyapjúra.

A kérdés gazdaságos megoldása azon múlik, melyik hasznosítási módot választjuk.

Lássuk, szerintem melyiket érdemes választani. Nem hiszem, hogy a hústermelést kellene előnyben részesíteni a másik kettő rovására. A szigeteken ugyanis bőségesen van szarvasmarhából származó hús, és az itteni szarvasmarhák kis termetűek. Ezért a csekély fogyasztás miatt nem szükséges kisebb állatot levágni, ahogy az anyaországban gyakran előfordul. A juh hústermelésére tehát nincs nagy szükség.

Mivel ezek a hasznosítási módok nem zárják ki egymást, húst a gyapjú vagy a tej hasznosításának rovására sem kell termelni. Ezért úgy vélem, ha a tenyésztést a hústermelésre összpontosítanánk, a fajtákat nem a szükséges gazdasági irányban javítanánk. Ha ezt félretesszük, két lehetőség marad. Porto Santo esetében nincs okunk habozni: a talaj földtani felépítése és a legeltetéses tartás azt mutatja, hogy a gyapjútermelésre kell törekedni. De mi a helyzet Madeirával? Több tényezőt is gondosan mérlegelni kell. A talaj földtani felépítése tejtermelésre alkalmas legelőket ad, a zárt helyen vagy kötélre kötve tartott juhok gyapja viszont meglehetősen silány. A szigeten emellett működik tejtermékeket előállító ipar, ám ez csak vajat készít. Mi történik a lefölözött tejjel? Sovány sajt készítéséről nem tudok, bár azt mondják, hogy a szigeten készítenek ilyet; kazeingyártásról sem tudok. Madeirán sok tehénvajat fogyasztanak, és még ennél is jóval többet exportálnak. A lefölözött tej hasznosításának elmaradása véleményem szerint jelentős értékveszteség. A juhtej több zsírt tartalmaz, mint a tehéntej. Ha felhasználnák, és lefölözött tehéntejhez kevernék, nem sovány sajtot, hanem minden társadalmi réteg számára fogyasztható, exportra is alkalmas jó sajtot kapnának. Ami a madeirai juhok gyapjútermelését illeti: a nem nyájban élő állatok gyapja, még ha javul is, mindig gyengébb minőségű marad.

Figyelembe kell vennünk, hogy a sziget magasabban fekvő, szinte lakatlan és hasznosítatlan vidékei alkalmasak legeltetésre. A nagy tengerszint feletti magasság miatt kisebb mértékű évszakos vándorlegeltetésre is lehetőség volna, ami jelentős előnyökkel járna. Nyáron, a nyírás után az egyházközségek közös nyájakat alakíthatnának. Ezek a meleg időszakban hasznosíthatnák a fenti legelőket: ez mindenkinek előnyére válna, az állatok egészségének és a tenyészkosok hasznosításának is jót tenne.

E javaslatok után, mivel szigetcsoportunk gyapja a létező legsilányabb minőségűek közé tartozik, sürgősen javítanunk kell rajta kívülről behozott tenyészállatokkal. De a gyapjú- vagy a tejtermelést válasszuk? Melyik volna gazdaságosabb és célszerűbb? Porto Santón a merinó, azon belül a „Fonte Boa” kos megfelel a célnak, ha nem akarunk külföldi fajtákhoz folyamodni, hiszen ott csak a gyapjú minőségének javítására kell törekedni. Madeirán, ha a gyapjútermelést választjuk, a fehér juhokhoz a Porto Santóhoz ajánlott fajta volna megfelelő, a feketékhez pedig az alentejói fekete: fekete gyapjú tekintetében ugyanis nincs jobb a világon annál, amivel rendelkezünk. Ha viszont a tejtermelésre törekszünk, a francia Larssac fajtát ajánlom, vagy – ha nem akarunk elhagyni hazánkat, amire nem is látok okot – a Lisszabon környéki saloia juhot, amely teljes mértékben megfelel a célnak.

Most megkérdezhetik, miért. Kielégítem a kíváncsiságukat: megállapítottam, hogy a madeirai gyapjú annyira silány, hogy az iparosok még válság idején sem kérnek belőle. Jelen állapotában csak matracok töltésére, szőnyegek, durva takarók és más durva áruk készítésére alkalmas, miközben a juhok többi gazdasági hasznát sem aknázzák ki.

Egy javaslatot azonban gyakran megfogadnak, én pedig nem szeretném, ha a javítást a gyapjútermelés érdekében végeznék el. Miután ezt elértük, a gazdasági érdekek később még azt mutathatják, hogy nem ezt az irányt, hanem a tejtermelést kellett volna választani.

Ugyanez fordítva is megtörténhet, ha a tejtermelést választjuk. Madeirán az e termékekre épülő iparágak gyakorlatilag nem léteznek: nincs gyapjúfeldolgozó ipar, a sajtkészítés pedig igen csekély mértékű.

Sürgősen javítani kell tehát a fajtákat az egyik vagy a másik irányban, hogy Madeira a jövőben jó alapanyaggal rendelkezzen. Így, ha megpróbálnak ilyen iparágakat létrehozni, azok idővel megvethetik a lábukat a külföldi piacokon; munkaerő ugyanis van a szigeten, méghozzá több is a kelleténél. Lásd: Legelők és állattenyésztés.

P