Abreu (Francisco António de Freitas e, tanácsos)

Régi, előkelő madeirai családok leszármazottjaként Francisco António de Freitas e Abreu tanácsos (conselheiro, a királyi tanács tiszteletbeli címe) 1826. május 3-án született a Ponta Delgada-i (’keskeny fok’) egyházközségben (freguesia). Szülei Francisco António de Freitas e Abreu és Dona Matilde de Freitas e Abreu voltak.

Miután elvégezte a város gimnáziumát (liceu), a kerület (distrito) polgári kormányzóságán (Governo Civil, kerületi közigazgatás) írnokká nevezték ki. Később ugyanebben a hivatalban tisztviselő lett, és néhányszor ideiglenesen a főtitkári teendőket is ellátta. Értelmes és művelt köztisztviselőként felettesei többször bízták meg fontos szolgálati feladatokkal, amelyek során mindig bőségesen megmutatkozott kivételes szellemi tehetsége. Külön említést érdemel a lelencek ellátásának rendezésén végzett munkája, amelyről fontos jelentést is írt. Jelentős szolgálatokat tett Mária Amália hercegnő 1854-ben bekövetkezett halála és az 1856-os kolerajárvány idején, valamint más alkalmakkor is.

Számos közszolgálati tisztsége közül a kerület főtanácsának (Junta Geral) és a Szegénymenhely (Asilo de Mendicidade) igazgatási bizottságának (Comissão Administrativa) elnöki, valamint az Irgalmasság Szent Háza (Santa Casa da Misericórdia), a jótékonysági testvérület igazgatási bizottságának alelnöki tisztsége említhető.

Neve jól ismertté vált nálunk, főként azért, mert kitartóan kutatta Madeira történetét. Számos addig kiadatlan dokumentumot tett közzé, és nagy hozzáértéssel fűzött hozzájuk magyarázatot. Emellett szigetvilágunk történetének több kérdését is tisztázta, valahányszor a körülmények ezt indokolták. Hosszú évek alatt rengeteg dokumentumot, jegyzetet és adatot gyűjtött össze, valamint hazai és külföldi könyvek és füzetek tekintélyes gyűjteményét, amelyek mind fontosak voltak Madeira története szempontjából. Különösen figyelemre méltó és értékes volt a madeirai újságokból összeállított gyűjteménye: ezek a lapok nélkülözhetetlen forrásai a sziget újkori történetének. Mindez a fáradságos gyűjtőmunka, mindez a számunkra, madeiraiak számára oly értékes nyomtatott és kéziratos anyag sajnos szétszóródott azon az árverésen, amelyet Abreu tanácsos halála után nem sokkal tartottak. És egyetlen közigazgatási testület sem akadt, amely meg akarta volna menteni ezt a bőséges tárházat, Madeira történetének oly becses forrásanyagát!

Freitas e Abreu tanácsos műveltsége és a birtokában lévő kiterjedt, értékes dokumentumgyűjtemény ellenére nem hagyott hátra számottevő művet e szigetvilág történetéről.

São Clemente bárója rendkívül fontos művéhez, a Documentos para a história das cortes gerais-hoz Abreu tanácsos számos érdekes dokumentumot bocsátott rendelkezésre; ezek a mű 51. kötetében több tucat oldalt töltenek meg. Henrique Seco Memórias do Tempo Passado e Presente című művéhez is szolgáltatott néhány forrásanyagot.

Francisco António de Freitas e Abreu tanácsos 1913. november 17-én hunyt el ebben a városban. Élete végéig nagy szeretettel fordult a történeti kutatások felé, amelyekkel különösen sokat foglalkozott. Az O Heraldo da Madeira (’Madeirai Hírnök’) 1913. november 18-i száma részletes életrajzi cikket közölt e kiváló madeirairól.