Hímzőipar

Ez az iparág jelentősen hozzájárult a szigetcsoport felvirágzásához; mindenki a gazdagság egyik fontos forrásának tartotta. Otthon végezhető munkát adott: a madeirai nők háztartási teendőik ellátása mellett is hímezhettek. Így a szegény és szerény körülmények között élő családokban is elterjedt, és a családok jólétének egyik legfontosabb tényezőjévé vált. Virágkorában, amikor minden résztvevőnek igen jó keresetet biztosított, nyolc- és tízéves gyermekek, valamint nyolcvan év fölötti asszonyok is szorgalmasan végezték az iparág munkáit. Később hanyatlás és összeomlás következett: ma a benne dolgozók munkája kevéssé jövedelmező, sőt igen sok munkásnő egyáltalán nem talál benne elfoglaltságot. Az iparág súlyos helyzete ellenére a szigetcsoport egész területén még mindig sok ezren készítenek hímzéseket. Ez továbbra is némi jövedelmet jelent a szegényeknek, és enyhíti a mindenkit sújtó válságot.

Amikor 1920-ban ez az iparág különösen virágzott, Funchal városában 60, többségében külföldi kereskedőház foglalkozott kizárólag hímzések felvásárlásával, feldolgozásával és kivitelével. Akkor több mint 35 000 hímzőnő dolgozott Madeira és Porto Santo (’szent kikötő’) valamennyi egyházközségében. 1923 végére az exportőr kereskedőházak száma 100-ra emelkedett; az elsősorban Észak-Amerikába kivitt áru értékét akkor 70 000 conto-ra becsülték. Erről az iparágról e mű I. kötetének 162. és következő oldalain, a hímzésekről szóló szócikkben már valamivel részletesebben írtunk.