Teive (Belchior de)

Mint már említettük, Belchior de Teive a Ribeira Brava-i (’vad patak’) egyházközség (freguesia) előkelő nemesi családjából származott. A család tagjai közül többen valóban kiemelkedtek az emberi tevékenység különböző területein.

Feltételezzük, hogy a 16. század harmadik negyedének első éveiben született. Gaspar de Teive és Dona Ana de Brito fia volt, valamint Diogo, Pantaleão, Aleixo és Gaspar de Teive fivére, akikkel az Elucidário egy másik szócikkében már foglalkoztunk. Nagyapja Diogo de Teive volt, aki létrehozta a Teive család hitbizományát (morgadio); ez a család tulajdonában maradt. Egy ismert genealógus szerint szüleinek 25 gyermeke született, s életrajzunk szereplője volt e népes, előkelő család legfiatalabb fia.

Életének részleteiről 1581-ig semmit sem tudunk. Ekkor már a híres salamancai egyetem tanáraként a jogi kar egyik tanszékén oktatott. Egyetemi tanulmányai során bizonyára vitathatatlanul bizonyította ritka tehetségét és rendkívüli tudását: másként aligha hívták volna meg 26 évesen e nevezetes intézmény tanári karába, ami akkoriban igen szokatlan volt. Az egyetem fénykorának egyik legkiválóbb tanára lett; az intézmény akkor egész Európa egyik legjelentősebb és leglátogatottabb egyeteme volt. A Coimbrai Egyetemen (Universidade de Coimbra) is tanított.

Elismert érdemei és képességei természetes módon tették alkalmassá más fontos, magas tisztségekre is. Így 1607-ben II. Fülöp meghívásának eleget téve felhagyott az egyetemi tanítással. Az uralkodó mellett nagy felelősséggel és bizalommal járó tisztségeket töltött be: a király tanácsának négy ülnöke közé került, és bizalmas tanácsadóinak egyike is lett.

Tudjuk, hogy Belchior de Teive fényes pályát futott be a rábízott tisztségekben és nehéz küldetésekben. Nem áll azonban rendelkezésünkre elegendő adat ahhoz, hogy részletesen számba vegyük valamennyi tisztségét és az azokban végzett munkáját, vagy bemutassuk azokat a tényeket és körülményeket, amelyek kivételes szellemi képességeit megvilágítanák.

A nyomtatott és kéziratos művekből elszórtan gyűjtött, szerény feljegyzéseinkre támaszkodva elmondhatjuk, hogy Belchior de Teive a tudományos munkásság és az egyetemi oktatás mellett katonai pályára is lépett. Akkoriban ezt szinte kötelezőnek, és mindenképpen rendkívül megtisztelőnek tartották mindazok számára, akik nem az egyház szolgálatának szentelték magukat. Katonaként nevezte ki II. Fülöp tábornokká és Kasztília adelantadójává (egy kasztíliai tartomány királyi kormányzójává). Ez az egykori királyságot is magában foglaló tartomány kormányzói tisztségének felelt meg, amely akkor igen széles hatáskörrel járt. A flotta tábornoka és tisztjeinek főfelügyelője is volt.

Belchior de Teive fontos bírói tisztségeket töltött be: a valladolidi kancellária büntetőügyeinek alcaidéja (rendfenntartó és börtönfelügyelő városi tisztviselője), majd az alcaidék testületének elnöke volt.

1607-ben a spanyol kormány Portugáliába küldte az Államkincstár (Fazenda Pública) főfelügyelőjeként. Úgy véljük, ez a kor egyik legmagasabb rangú és legnagyobb felelősséggel járó tisztsége volt.

Mint már említettük, Belchior de Teive II. Fülöp bizalmasa volt: a király tanácsának négy meghallgató tisztviselője közé tartozott, és egyik személyes tanácsadója is volt.

Korának tekintélyes és kiemelkedő alakja volt rendkívüli tehetsége, fontos tisztségei és polgártársai körében élvezett befolyása révén. Diogo Barbosa Machado a Bibliotheca Lusitana (’portugál könyvtár’) című művében azt írja, hogy kiváló genealógus volt, és néhány kiadatlan művet hagyott hátra.

Halálának évét nem ismerjük, de 1621-ben még II. Fülöp bizalmas tanácsosa volt. Kétségkívül nagy formátumú ember volt, jelleme azonban sok kívánnivalót hagyott maga után: hazája ellenségeihez állt, és teljes egészében a spanyol király szolgálatába szegődött.