Porto do Moniz (kikötő)

Ez a kikötőhely arról nevezetes, hogy a szigetcsoport egyik legjobbja, Madeira északi partján pedig vitathatatlanul a legbiztonságosabb és legvédettebb. Egyesek odáig mentek, hogy szerintük bármely irányból fújó szél esetén lehetséges itt a hajóra szállás és a partra jutás. Való igaz, hogy a hajók és a szárazföld közötti közlekedés gyakran könnyű, ám olykor egyáltalán nem lehet bejutni a kikötőhely belsejébe, és már a bejárata is igen kockázatos és veszélyes. A Ponta do Tristãótól (’Tristão-fok’) a Porto Moniz-i (’Moniz kikötője’) sziklaszigeten túl húzódó partszakaszt különösen télen gyakori viharok érik, a tenger pedig nemritkán erősen háborog.

Ez a kikötőhely Madeira északnyugati részén, csaknem a sziget nyugati végén fekszik. Bár jól védett, az északnyugati szeleknek ki van téve. Amikor a déli parton fújó szelek ellehetetlenítik a kikötőhelyek forgalmát, sok parti hajó, sőt nagy tengeri hajók is itt keresnek biztonságosabb menedéket.

A kikötőhely viszonylagos biztonsága és a partra jutás könnyűsége miatt már olyan elképzelés is felmerült, hogy Porto do Moniz (’Moniz kikötője’) egyházközségéből (freguesia) a természetes kikötőhelyével együtt kisvárost és köztes kikötőt alakítsanak ki. Erre akkor volna szükség, amikor a szél dél-délkelet és dél-délnyugat közötti irányból fúj, és a Porto do Funchal (’funchali kikötő’), valamint a sziget többi déli kikötőhelye olykor megközelíthetetlenné válik a hajók számára.

1914-ben a Junta Agrícola Francisco de Aragão e Melo tengerészhadnagyot bízta meg azzal, hogy különféle vízrajzi vizsgálatokat végezzen Porto do Monizban. Eredményeik sohasem váltak igazán ismertté. Csak abban a jelentésben találtuk meg a következő sorokat, amelyet dr. Francisco António de Mendonça készített a Junta Agrícola tevékenységének vizsgálatáról:

“

„A vizsgálatok megkezdése után különféle nehézségek merültek fel, elsősorban a vízrajzi alapszint rögzítésénél: az azt jelölő pontot a szeszélyes hullámok többször elsodorták. Hogy a vizsgálatok ne húzódjanak a végtelenségig, egész éjszakákon át kellett dolgozni. A napmegfigyelések, a szextánssal kis hajók fedélzetén végzett mérések és a hozzájuk tartozó mélységmérések is kimerítő és lassú munkát jelentettek a tapasztalatlan személyzet segítségével. Miután a szárazföld és a kikötőt körülvevő kis szigetek között felállították a háromszögelési hálózatot, elkészítették az öböl térképét, amelyet e sorokhoz mellékelünk.

Ott természetes kikötőhely található, de ahhoz, hogy maradéktalanul betölthesse rendeltetését, jelentős építési munkákra van szükség. 1901 körül az illetékes községi tanács elrendelt néhány nélkülözhetetlen munkálatot. 1909-ben a kerület főtanácsa (Junta Geral) lépcsőt építtetett a meglévő rakpart mellékágához való lejutáshoz. Mindez javította a hely természetes adottságait. 1916 körül nagyobb szabású munkálatokat is végeztek ott: rakpartot építettek, amely jó szolgálatot tesz a településnek.