Freitas (dr. Justino Antonio de)

Ez a kiváló madeirai 1804. szeptember 13-án született. Egyetemünk jogi karán tanult, amikor kitört a polgárháború. Emiatt félbe kellett szakítania tanulmányait, így csak későn fejezhette be egyetemi képzését. Liberális nézetei miatt az abszolutista kormány üldözte: hosszú hónapokat töltött Coimbra börtöneiben, és egy ideig bujdosott is.

Tanulmányait kitűnő eredménnyel végezte: 1836-ban szerzett diplomát, 1837 áprilisában pedig doktori fokozatot. 1840-ben helyettes tanárként (lente substituto) kezdett tanítani az egyetemen, majd 1852. november 4-i rendelettel egyetemi rendes tanárrá (lente catedrático) nevezték ki. Hazánk első számú felsőoktatási intézményének tanáraként elsősorban a közigazgatási jog oktatásának megújításával vált ismertté. A jogtudományoknak ezt az ágát addig nálunk kevéssé művelték, az egyetemen pedig igen elavult, sok kívánnivalót maga után hagyó módon tanították. Ő szilárd alapokra és valóban tudományos szemléletre helyezte e tárgy tanulmányozását. A katedra tananyagául „Instituições de Direito Administrativo Portuguez” címmel értékes munkát adott ki, amely néhány éven belül két kiadást ért meg. A szakterület folyóirataiban megjelent jelentős írásai mellett megírta a Manual dos Juizes eleitos című művet, amely hét kiadásban jelent meg, valamint a Manual do Rendeiro című munkát, amelyet kétszer adtak ki újra.

Dr. Justino de Freitas korának egyik legkiválóbb ügyvédje volt. Coimbrában, ahol sok jeles jogtudós folytatott ügyvédi gyakorlatot, a város legnevesebb ügyvédjének tartották. Hírnevét Lisszabonban is megőrizte, amikor a fővárosba költözött, és ott ügyvédként dolgozott. Azért telepedett le ott, hogy a Közoktatási Főtanács (Conselho Superior de Instrução Publica) tagjaként működjön, valamint aktívabban részt vegyen a politikai küzdelmekben, különösen a parlament munkájában.

Képviselőként hosszú éveken át ült a parlamentben, ahol beszédeivel is igazolta kiváló jogtudósként és szónokként szerzett hírnevét. Parlamenti képességei talán még inkább a különféle bizottságok tagjaként és számtalan törvényjavaslat előadójaként mutatkoztak meg. Többször is miniszter lehetett volna, de mindig igyekezett elhárítani, hogy bármely kormányban tisztséget vállaljon. Ügyvédi irodájában gyakran foglalkozott igen jelentős, olykor közismert perekkel; rendszeresen részt vett a Közoktatási Főtanács ülésein, és a parlamenti bizottságokban is dolgozott. Mindez távol tartotta attól a súlyos gondtól és felelősségtől, amellyel egy miniszteri tárca járt volna. „Ezért volt az – olvasható valahol –, hogy Justino de Freitas figyelemre méltó tehetségéhez a jogi ügyekben szerzett nem mindennapi műveltség mellett az ügyvédi hivatás valamiféle művészi ihlete is társult. Élete utolsó éveiben pedig nem annyira e tiszteletre méltó és dicsőséges hivatás érdekei, mint inkább a joggyakorlat iránti szenvedélyes szeretet kötötte az ügyvédi asztalhoz.”

Dr. Justino António de Freitas már iskolás korától aktívan politizált. Polgárháborús küzdelmeink idején a liberális eszméket követte, amiért bebörtönözték és üldözték. Később igen tevékenyen vett részt az 1846-os forradalmi mozgalomban, és tagja lett az akkor megalakult ideiglenes kormánynak. Ennek ellenére nem keresett a politikában javadalmakat vagy kitüntetéseket: állást soha nem kért és nem is fogadott el, s mindig visszautasította azokat a tiszteletbeli címeket és tisztségeket is, amelyekkel olykor ki akarták tüntetni.

1865. november 28-án halt meg Lisszabonban. A jól ismert államférfi, Augusto César Barjona de Freitas apja volt.