Paraszt

Nálunk általában ezzel a szóval jelölik szigetünk vidéki lakóit. A szóhoz csaknem mindig pejoratív értelem társul, mert a funchali városlakó társadalmi helyzetében és értelmi képességeiben jóval maga alatt állónak tartja a parasztot, bár ezzel a legtöbb esetben nyilvánvaló igazságtalanságot követ el. Vidékünk lakója tudatlan, faragatlan és babonás, akárcsak az anyaországi tartományok és az Azori-szigetek parasztja. Ha azonban a város környéki egyházközségek parasztjaival és magának a városnak számos lakójával vetjük össze, nem marad el tőlük, és nincs oka irigyelni műveltségük fokát sem – legfeljebb az öltözködésüket.

Madeira vidéki lakói szinte kivétel nélkül írástudatlanok. Nagy elszigeteltségben élnek a hegyoldalakon szétszórtan álló házcsoportokban; nálunk – a kis, gyér népességű mezővárosok kivételével – nincsenek falvak. Így teljesen el vannak zárva a társas érintkezéstől és a nagyobb népességű központok civilizáló hatásától. Tudatlanságuk és szinte teljes elszigeteltségük miatt tartózkodóak és bizalmatlanok a földbirtokosokkal és a városlakókkal szemben. Ehhez járul természetes félénkségük, amely jórészt abból a teljes, olykor zsarnoki függésből fakad, amelyben évszázadokon át a hitbizományok birtokosaitól és a földesuraktól éltek: ezek Madeira művelhető földjeinek kétharmadát is birtokolták. Ezért nevezik parasztjainkat ravasznak. Mint másutt már elmondtuk, általánosan elismert, hogy a vidék lakói békés és rendes természetűek. Túlnyomó többségük földműveléssel foglalkozik, ami ezen a vidéken a földek sajátos adottságai miatt igen nehéz és fáradságos munka. Hajnaltól az esti sötétség beálltáig robotolnak, és rendszerint nemigen törődnek semmivel, ami ne tartozna dolgos életük szakadatlan munkájához. Akár szűkös körülmények között élnek, akár megfelelő vagyonnal rendelkeznek, életük nyugodtan, háborítatlanul telik, és teljesen megbékélnek helyzetükkel.