Céhképviselők

A céhképviselők (mesteres) képviselői, akiket szintén céhképviselőknek neveztek, a Huszonnégyek Háza (Casa dos Vinte e Quatro, a céhek gyűlése) tagjai közül kerültek ki. A népbíró (juiz do povo, a céhek választott képviselője) minden év januárjában benyújtotta a városi tanácsnak (Câmara Municipal) annak a négy céhképviselőnek a névsorát, akik részt vehettek a tanácsosi testület munkájában. A jelölteket elutasíthatták, ha nem működtek legalább hat éve a Huszonnégyek Házában.

Régebben a céhképviselők is részt vettek a tanács ülésein: alacsony székeken ültek, a városi tanácsosokétól különálló asztal mellett. José Júlio Henriques Gordilho juiz de fora (a korona által kinevezett, kívülről érkező bíró) azonban 1803-ban megengedte nekik, hogy a tanácsosi testület asztalához üljenek. Ez ellen João da Câmara Leme községi prokurátor (procurador do concelho) tiltakozott, mert úgy vélte, az engedmény megalázó az ő fidalgo (köznemes) rangjára nézve.

1811. augusztus 7-én a tanács úgy határozott, hogy a céhképviselők térjenek vissza korábbi helyükre. Ők azonban fellebbeztek, és elérték a határozat megsemmisítését. A kézműves mesterségek képviselői mintegy egy évig nem jártak a tanács üléseire, mert sérelmesnek tartották a városi tanácsosok róluk hozott döntését.

Régebben a városi tanácsosok rossz szemmel nézték a céhképviselőket, és gyakran sértegették, megalázták őket. A 19. század elején azonban helyzetük jelentősen javult azoknak a mélyreható társadalmi változásoknak köszönhetően, amelyek országunkban az 1820-as felszabadító mozgalom előtt zajlottak le.

A céhképviselők az alkotmányos elvek 1834-es madeirai kihirdetése után már nem voltak tagjai a tanácsosi testületeknek. Az általuk képviselt Huszonnégyek Házát ugyanazon év május 7-i rendelete megszüntette. Az 1822. november 3-án megválasztott alkotmányos tanácsban sem voltak céhképviselők.